újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

CSAPDA… 1. rész

Látogatók száma: 346

Ne legyél álszent. Nem igaz, hogy ezeket te nem élted meg, vagy nem vagy éppen nyakig benne, nem kellemes, tudom, de túl lehet élni. Nézz szembe őszintén magaddal, és rá fogsz jönni, ezen csak te egyedül tudsz változtatni.

Megint csak kínlódsz, nézed a semmit, nyitott szemmel bámulod a sötétet. Forgolódsz jobbra, balra, minden mozdulatod egy újabb köhögést idéz elő. Úgy sem bírod már, csak erőltetés az egész, miért szenvedsz akkor? Kelj már fel és tedd a dolgod. Ennek így semmi értelme! Tegyél fel egy kávét, szívd el az első cigidet, amelyet majd követ a többi, menj el, a bolt éjszaka is nyitva van, vedd meg a kis pálinkádat és igyál. Megnyugszol. Rutinból teszed már úgyis régen, minek ennyit agyalni ezen. Jó, vagy rossz, attól függ, kinek mi a jó, vagy mi a rossz. Ezt most tedd félre, most ez nem számít. Most csak az számít, hogy ezt a napot úgy kezd, úgy vészeld át, ahogyan megszoktad, amíg nem tartasz ott, hogy változtatni akarsz ezen.

Amióta a fejedbe vetted, hogy nem akarsz egyedül élni tovább, bírni sem lehet veled. Állandóan jársz, kelsz, mint egy bolygó hollandi, tudod egyáltalán mit akarsz? Biztosan ezt akarod? Vagy csak játszol az érzésekkel. Vigyázz, nem csak rólad van ám itt szó. Ott van egy másik ember, aki hasonlóan gyötrődik, vagy nem, mint te, és talán éppen azt várja, hogy valaki kimozdítsa ebből az ördögi körből. Te is benne vagy nyakig, de ettől kezdve, hogy valaki mással akarod, vagy szeretnéd ezt a kört lefutni, már felelősséged is van. Mert azt teszel magaddal, amit akarsz, ha jó, ha rossz, de csak óvatosan. Még megégeted szegényt. Úgyhogy csak vigyázz, ne bántsd meg túlzottan, de legyél nyílt, következetes, és szerény. Ne ugorj fejest, egyenesen a közepébe. Fuss egy kört, mielőtt elkezded. Mikor futottad le te a köröket? Erre már nincs idő.

Gondolj valami szépre, valami jóra, amiről lehet, hogy utólag azt hiszed nem volt az, de ha visszaemlékszel, a kétségeid kis időre félre tudod tenni, ha akarod. Nem volt benne részed már rég. Nem is gondoltad, hogy valaki úgy is nézhet rád, nem csak, mint egy igavonó állatra, aki maga körül mindent rendben tart, dolgozik, mint a barom, csizmába bújik és átmegy farmerba, látja azt is, amiről te már rég megfeledkeztél, a nadrág alatt formás feneked és lábaid vannak, amit a férfi szeme nem téveszt, a többi a fantáziája dolga, te nő vagy. Nem is akármilyen fából faragott. Kemény, mondod magadról, durva olykor, agresszív, ha kell, de érzéki, ha a helyzet úgy kívánja. Sokféle arcod van, amiből a jó, vagy a rossz kerül előtérbe, attól függ mit produkált veled az élet. Minden helyzetre nem vagy felkészült, az adott szituáció téged is meg tud téveszteni, vagy el tudja hitetni, hogy ennek így kellett történnie. A helyzet hozta, a helyzet elvette.

*

Hogy is volt? Kezdjük. Piszkosul le voltál égve. Az a sok pénz úgy elfolyt a kezed közül, mint a víz. Tudatosan hagytad, hogy csorogjon, amíg már csak egy csepp maradt belőle. Jó érzés volt, amíg volt. Azt pótoltad, amit már olyan régen nélkülöztél. A tervek összezsugorodtak a végére. A nagy álmokból kicsi megvalósult ugyan, és amíg tehetted, kértél és kaptál is segítséget hozzá. Aztán rájöttél, hogy sokat akartál, keveset bírsz. A férfitől, aki felajánlotta neked a segítséget, elfogadtad ugyan, de közben rájöttél, nem fogod tudni megadni az árát. Nem lesz miből, ezért időben leállítottad, becsületes voltál. De ő már akkor is rafinált volt, azt mondta, elkéstél, már sok mindent megcsinált, ami neki munkába, időbe, pénzébe került. Itt kezdődött.

Oké, ki fogod fizetni, amit eddig végzett. Igen ám, de miből. Próbáltál időt nyerni, egy darabig ment is. A terve abszurd volt, de nem lehetetlen. – Tudom, ha elmondom, lehet, hogy haragudni fogsz rám, mondta. Van más módja is, hogy rendezd az adósságod. Mondjuk, természetben. És csak mosolygott a nem létező bajusza alatt. Olyan volt, mint egy gyerek, aki kérni szeretne valamit. Olyan hízelgő. Én pedig nevettem ezen az egész ötleten, annak tűnt, de egyenesen a közepébe talált. Hirtelen átfutott az agyamon ez az egész morbid ötlete, hiszen ez a férfi a fiam lehetne. Vagyok, aki vagyok, de azért mégis?! Hogyan? Aztán elkezdte körülírni a dolgot, hogy milyen régóta figyel, és hogy elindítottam benne valamit. – Persze, a fantáziáját. Ez új volt számomra, nem szoktam hozzá, hogy kerek perec megmondja valaki, le akar velem feküdni. Ez ilyen egyszerűnek tűnik, kimondva. De ő nem mondta, csak nagyon ügyesen körülírta. – Két legyet egy csapásra. Nem is olyan lehetetlen – gondoltam. Megszabadulok az adósságtól, és kielégítem a fantáziáját. Megtehetem, ha akarom. Egyedül élek. És hol marad a becsület? – Felesége, és egy kislánya van, tőlem száz méterre. Hogy képzelte ezt? Én nem tudhattam, hogy gondok vannak a kapcsolatában. Én nem foglalkoztam azzal, hogyan és mint élnek. A nőt nem is ismertem, nem volt barátkozó típus, vagy éppen a vetélytársat látta bennem, azért volt tartózkodó, csak nem tudtam róla? Ez a része a dolognak eszembe se jutott. Ha visszagondolok, igen, sokszor jött fel hozzám Gábor, csip-csupp dolgokkal, megittunk egy-egy sört, elszívtunk egy-egy cigarettát, csak úgy pihentetőleg, és hétköznapi dolgokról kis ideig jókat beszélgettünk is. Sokszor kértem tőle kis segítséget, gondoltam ilyen módon meghálálom, megosztottam vele, amim volt, cigi, sör, kis duma. Ennyi. De ez, valami más volt. Valami, ami nekem eddig eszembe sem jutott.

Nem ugrottam azért fejest az élvezetbe, még gondolkodnom kellett kicsit. De ő nem sok időt hagyott erre. Már nem úgy mentem ki a kertbe, ahogyan szoktam azelőtt, valami, valaki várt rám ott, amit meg kell tennem, és ha már megteszem, miért is ne akarjam. Két ember boldogsága függ ettől a döntésemtől, az övé és az enyém. Még akkor is, ha csak átmeneti, alkalmi, pillanatnyi is, bár ki tudja. Elindította az én fantáziámat is ez a lehetőség. Kár volt, utólag már belátom. Túl mélyről felhozott érzéseim hagyták, hogy beleéljem magam a pillanatnyi helyzetbe. Sírtam, és ő vigasztalt, miközben azt tettük, amit ilyenkor tenni kell. Csókolóztunk, fájdalmasan és szeretetteljesen, odaadóan és mindent félre téve. – Menjünk be, mondta. És én nem ellenkeztem, nem gondolkodtam tovább. Átadtam magam annak a felemelő érzésnek, hogy most ebben a pillanatban semmi más nem számít csak mi, ketten. Azt tettem, amit akkor már mindketten tenni akartunk. Már nem lehetett visszatáncolni, már nem is akartam. Úgy éreztem abban a pillanatban, azon túl, hogy rendezem az adósságom, azt úgy teszem, hogy ne maradjon aprópénz. Sikerült. Talán túl jól sikerült. Itt abba hagyhattuk volna, de a dolog nem olyan egyszerű. Ez a férfinek is tetszett, nyilván, hiszen repetát kért.
Ez egy másik történet.

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: m.lilla

tetszik az írás....................a bevezetés

Köszönöm Lilla! :-)
tetszik az írás....................a bevezetés
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: