újabb események régebbi események további események
20:14
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:43
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:33
Ilona új cikket töltött fel
11:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
10:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
09:50
Kőnig új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:41
Ilona új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
19:11
Hayde regisztrált a weboldalra
14:09
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
13:51
Anyu válaszolt egy szavazásra
10:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
06:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

CSAPDA… 3. rész

2010. szeptember 14. - Látogatók száma: 283

Mi lett volna, ha…..? A következményekkel nem számolunk. Az adott pillanatért rámehetne az egész életünk. A kérdés csak az, megéri?

Bele sem merek gondolni, mi lett volna akkor, ha az éjszaka kellős közepén beállít az asszony. Ilyenkor szokták mondani, mikor a …. feláll, az esze megáll! Milyen igazuk van. Ki gondolt akkor erre. Pedig ez is benne volt a pakliban! Benne ám! Hiszen játsszunk csak el a gondolattal kicsit, mert hiszen mit is tettem én akkor, amikor a Józsinál ott találtam azt a nőt? Pedig nem egy szál semmiben volt, mint én most, hanem teljesen felöltözve. Igaz, a szobájából jött ki, de lehet, hogy csak tényleg beszélgettek. Igen ám, de engem nem lehet megtéveszteni. És mi van, ha előtte már többször is csak „beszélgettek” ott a szobában? És én még kulturált voltam. Nem bántottam a nőt, se a Józsit. Mindkettőjük zavarát látva, nem lehetett kétségem afelől, hogy nagyon rosszul érzik magukat a bőrükben. A szerencséjük talán akkor az volt, hogy nem egyedül mentem oda. Velem volt húgom és a sógorom is. Józsit névnapján akartuk köszönteni. Mindössze annyit mondtam, mert nem volt kielégítő a kérdésemre a válaszuk. „Azt hiszem kettőnk közül itt valaki felesleges.” A nő elment, de előtte még elköszönt a „barátjától”. – Csekélység volt ez a reakcióm, ahhoz képest, ami bennem dúlt. Kissé rizikós, mert mi van, ha …? Viszont elindított egy olyan lehetséges verziót bennem kettejük „baráti” kapcsolatát látva, ami másfelé billentette a mérleget. A fantáziám határtalan. Beleéltem magam annyira, hogy már nem volt visszaút. A mérgemet, nem kellett ide semmilyen magyarázkodás, másnap adtam ki Józsin, de nagyon. Hogy ártatlan volt-e, vagy sem már nem érdekelt. A lehetőség, amit kihasználtak a távollétemben, nekem bőven elég volt ahhoz, hogy ha megtette, viselje a következményeit. Én ilyen voltam. Amit kapott tőlem, ma sem értem, honnan volt az erő bennem, de megemlegette, az egyszer biztos. Nem számított, hogy kik látják, az utca emberei közül, de a végére megkönnyebbültem. Átmenetileg persze, mert még nem volt elég. A dühöm, amit apámtól örököltem, megint a felszínre tört. Taxiba vágtam magam, hogy előbb érjek a lakásához, mint ő. Ott vártam. Kissé meglepődött, de korán volt, mert, amit az után kapott semmi se volt ahhoz képest, amit kint az utcán. Amikor úgy éreztem, elfáradtam, pihenésképpen mindent, amim csak nála volt, apróságok, ami nem az volt azt is egy kupacba hordva, letépve, ez volt a függöny, amit én varrtam meg oly keservesen, már nem számított, összepakoltam, és otthagytam.
….
És ki húzta volna a rövidebbet, ha így talál a nő? Én! Nem is a férfi. Én lettem volna a „ribanc”, a „kurva” és még ki tudja, mi minden van a szótárában. És ez a jobbik eset. Ha mondani akartam volna valamit, azt sem hallgatja meg, akár csak, ha arra gondolok, amikor a lányom apja helyett a felesége jelent meg az ablakom alatt. És ugyanezen szavakkal elmondott a világon mindennek. Szóhoz se jutottam. Pedig én csak azt szerettem volna, ha gyereknapkor a lányom kívánsága teljesül. És ha vissza akartam volna hódítani? – Inkább ezt a részét hagyom.

Hogy tudott volna kimászni ebből a gödörből Gábor? Meghunyászkodva, könyörgött volna az asszonynak? Vagy kiállt volna mellettem és megvédett volna? Végül is a nő hagyta ott és mondta el mindennek! Vagy rám kente volna az egészet? És mint a rosszul sikerült randim után megint csak egyedül tölthettem volna fent a kis házamban az éjszakát? Mit tett volna, ha megjelenik az élettársa, akivel mint később kiderült hét éve vannak együtt, ami oly mindegy, hogy feleség, vagy élettárs, hiszen van egy közös gyerekük. Ki tudja? És ha a nő összepakol és otthagyja, akárcsak én akkor ott Józsit? – Ébresztő!!!

A cikket írta: zsoltne.eva

5 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. február 15. 15:35

megtekintés Válasz erre: m.lilla - 2011. február 15. 15:15

"Meghunyászkodva, könyörgött volna az asszonynak? Vagy kiállt volna mellettem és megvédett volna?"

nem tudhatod, hogy mi lett volna, mert ki tudja mikor mondott igazat és kinek?!
egy valamit szeretett a vágyát..

nagyon érdekes:)))

Valószínű, sohasem tudhatjuk. Mert csak elképzeltem, mi lett volna, ha...
Senkinek sem lett volna jó az biztos.

Köszi, hogy írtál.
2011. február 15. 15:15
"Meghunyászkodva, könyörgött volna az asszonynak? Vagy kiállt volna mellettem és megvédett volna?"

nem tudhatod, hogy mi lett volna, mert ki tudja mikor mondott igazat és kinek?!
egy valamit szeretett a vágyát..

nagyon érdekes:)))
2010. szeptember 21. 15:27
Köszönöm!
2010. szeptember 16. 12:55
Hát akkor mennyire értékelitek a gondolataimat?
2010. szeptember 16. 07:21
Ítélkeztek? Azért nem kaptam értékelést? Ti hogyan oldottátok volna meg ezt a helyzetet. Nekem legalább eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha ..... És nektek nem jut eszetekbe semmi? Beszélgetünk nem? Legalábbis szeretnénk.
2010. szeptember 16. 07:19
Ez is egy értékelés. A semmi. Nem tudom mi elég nektek. Az őszinteséget nem lehet értékelni? Akkor találjak ki, valami izgalmasabbat? Hazugságot? Nem elég izgalmas? Az igazságot leírni sok féle módon lehet. Én a gondolataimat írtam le, mi lett volna akkor, ha ...... Te nem szoktál gondolkodni?
Kihoztad belőlem. Hát ennyit ért?
2010. szeptember 15. 12:30
Köszönöm .... Baba
a figyelemfelhívást. Pedig mennyit gondolkodtam, mielőtt így döntöttem. Rosszul!
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: