újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Se veled, se nélküled

2011. szeptember 16. - Látogatók száma: 426

Szenvedély, amely vak, amely nem látja a jövőt, a múltat, amely csak a mának él, amely felperzsel, eléget, megsemmisít szenvedély, amely irracionális, amire mindnyájan vágyunk.

26 évesen ismertem meg a férjemet. Első találkozásunkkor tudtam, hogy ő lesz a gyermekeim apja. Tanult, jó családból való, nincs káros szenvedélye, mindemellett jóképű, sármos férfi. Két fiunk született. Azóta csak a családjának él. Mindent megteremt nekünk, csak azt az intenzív boldogságérzetet nem éreztem az elmúlt 15 év alatt, amit akkor és most éltem át egy másik férfival.

2007-ben ismerkedtünk meg, mivel ő lett a gyermekeim edzője. Tudtam róla hogy boldog kapcsolatban él, van két kiskorú gyermek, és fiatalabb nálam 7 évvel. Igazából ekkor még nem is figyeltem fel rá. 2010 tavaszán feltűnt, hogy nem látom a parkolóban az autóját. Kikövetkeztettem, hogy valamit történt közte és a családja között és ő elköltözött. A szülő-edző kapcsolatunk mindvégig jó volt, így sms-ben fogadtunk egy mérkőzésre. Én nyertem, de felajánlottam neki, hogy ő döntse el, mikor és hol isszuk meg a nyereményt. Az albérletében pezsgőztünk egy tavaszi vasárnap délután. Testemet elöntötte a forróság, minden porcikám remegett a vágytól, és amikor megcsókolt, újra átéltem azt az eufóriát, amit évekkel ezelőtt, 24 évesen. Elmondta, hogy megcsalta az élettársát, és a titok nem maradt előtte titokban. El kellett költöznie otthonról. De harcol és küzd azért, hogy visszataláljon a családjához, így köztünk nem lehet semmi. Három hónap múlva jelentkezett. Két hétig bombázott sms-ekkel, még végül igent mondtam. Ekkor már továbbléptünk, és megtörtént, aminek meg kellett történnie. 40 évesen úgy szeretkezem vele, mint aki még soha nem volt férfivel. Órákig egymáséi voltunk, és akkor, ott többször átéltem az intenzív boldogság érzését. "Holnap hívlak".

10 hónap telt el, amikor írt egy sms-t, hogy beszélnünk kell. Kíváncsi voltam, hogy mit tud felhozni mentségére, bár erre, nincs mentség. Először is bocsánatot kért, majd elmondta, hogy MÁSNAP a HIT gyülekezetbe lépett, mert a hitben találja meg a boldogságot, és talán így esélyt lát arra, hogy újra a családjával éljen. Én teljesen kikészültem, összetörtem, nem tudtam feldolgozni, hogy VÉGE, hogy nincs tovább. Kín keserves napok, hetek következtek. Erősnek kellett lennem, hogy családom semmit ne vegyen észre rajtam.

Egy hónap múlva (2011. június) azonban újra jelentkezett, hogy lassan egy éve egyedül van, és én voltam az a nő az életében, aki olyasmit adott neki, amit még soha senki. (ezzel én is így voltam vele kapcsolatban.) És azóta együtt vagyunk. Közben kilépett a gyülekezetből, mert gyülekezeti tag nem folytathat viszonyt férjes asszonnyal. Sajnos a családja nem fogadja vissza, bár kapcsolata nagyon jó a gyerekei anyjával és a gyerekekkel, de nincs esély a békülésre, az újrakezdésre. Néha még mindig eltűnik egy-két napra, majd ír egy sms-t, hogy "hogy vagy", "mi a helyzet veled", és bármit is írok vissza, a vége mindig ugyanaz: alig várom, hogy találkozzunk, hacsak egy 10 percre vagy akár több órára. Nem tudom mit érez irántam, soha nem mondta hogy szeret, soha nem mondta hogy kíván. Kétszer akartam szakítani vele, mert annyira akartam és kívántam őt, hogy fizikai fájdalmat éreztem akkor, amikor eltünt egy-két hétre. De nem engedte. Irta a bocsánatkérő sms-eket éjszaka, hajnalban, és én mindig visszafogadtam.

El sem tudom képzelni, hogy veszélybe kerülhetek. Életemben ilyen gyönyörű érzésekkel nem találkoztam. Hogy a fenébe tudjak lemondani róla? Érzelmeim felülkerekednek a józan ész határain. Olyan jó, de tudom: nem helyes. A másfél év alatt végig jártam az érzelmek, a szerelem magasságainak és mélységeinek minden zugát. Még nem akarok tőle szabadulni, mert ilyen erős vágyakozást még senki után nem éltem át.Ha a közelében vagyok (pl. edzésen, vagy egy autóban utazunk), elönt a forróság, kiugrik a szívem a helyéről, remegek a vágytól, hogy megérintsem.

Szerelem? Vágy? Meddig tarthat? Remélem SOKÁIG!

A cikket írta: Henke

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 17. 21:31
Nem gondolod, hogy ez az ember kihasznál téged? Voltam hasonló cipőben és amikor elszállt a rózsaszín köd, akkor jöttem rá. Elővesz, amikor épp szüksége van rád, nem enged el, mert önző, de valójában mit is akar tőled??
2011. szeptember 17. 08:00

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. szeptember 16. 22:00

Szia !

Mi van a Te családoddal? Mert azt szépen leírtad, hogy veszélyes vizeken csónakázol, de a férjed és gyerekeid ebből nem vesznek észre semmit? Az érdekes lenne. Nekem fura, de ha neked jó, ám legyen!! Üdv Éva.

Szia!
Valóban kimaradt, hogy mi van az én családommal. Békés egymás mellett élés jellemzi házasságomat, ami a külvilág felé tökéletesnek mondható. Kirándulunk, nyaralunk, moziba járunk, a gyerekeink a legfontosabbak mindkettőnk számára. És az a legszörnyűbb, a legborzasztóbb az egészben az, hogy nem kívánom a férjemet. Szeretem, mert igazán jó apa, jó férj, de mint férfit nem kívánom. Sajnos ez az igazság. Házaséletünk langyos, megszokott. Rengeteg szervezést igényel, hogy "eltűnjek" pár órára, de szükségem van rá. Nem tudom, hogy átélted-e valaha azt az érzést, amikor annyira kívántál és akartál egy férfit, hogy csak a csókjától és simogatásától gyönyört éreztél? Én nem akarok erről lemondani. Hidd el, nem jó ez a "kettős" élet, de nem tudunk és nem is akarunk lemondani "kapcsolatunkról". Próbáltuk, de nem megy. Természetesen ha választanom kellene, egyértelműen a családomat választanám! De remélem erre soha nem fog sor kerülni.
Szia, Henke
2011. szeptember 16. 22:00
Szia !

Mi van a Te családoddal? Mert azt szépen leírtad, hogy veszélyes vizeken csónakázol, de a férjed és gyerekeid ebből nem vesznek észre semmit? Az érdekes lenne. Nekem fura, de ha neked jó, ám legyen!! Üdv Éva.
2011. szeptember 16. 06:23
Hát bizony nyugodtabb voltál akkor, amikor még nem kezdődött el a kapcsolatod ezzel a férfivel. Sajnos az ilyen érzelmi töltetű kapcsolatok ezzel is járhatnak. Magunknak okozunk gyötrelmes nappalokat és éjszakákat, azokért a pillanatokért. Megéri? Akkor igen, ha azzal együtt vállalod fel, amivel ez jár.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: