Tus
Látogatók száma: 1 101
Avagy a zuhanyos nagy vívódás...
Márta akkor már hónapok óta küzdött önmagával, amikor elhatározta, véget vet minden szenvedésének, majd meztelenre vetkőzve beállt a tus alá. A ruháit ösztönösen vetette le s dobálta a szennyestartó fedelére. A levetett darabokban megbújt testének jellegzetes illata. De nem vanillin, inkább fűszeres. Olyan fahéjas - féle. A kedvenc illata volt. Ilyen volt az ő kedvenc parfümjének illata. S milyen nagyon élvezte, amikor tesztelte a környezetét, hogy ő ugyan nem tudja a nevét. Soha senkinek el nem árulta volna! Hiszen ez volt titokzatosságának egyik fegyvere. Illet megfejteni. Szerinte.
Kecsesen belépett a kabinjába és magára zárta mindkét oldalt az ajtókat. Azok csendesen csukódtak, hogy mindent eltakarjanak. A kinti világ, ide be nem lásson! Megnyitotta a hideg vizet, mely zubogva ömlött testére. Mellbimbói tiltakozásképpen reflexszerűen égnek meredtek. Szíve hevesebben vert, mint bármikor. A vízcseppek szaladtak a lefolyó felé, előtte viszont Márta minden kis hajlatán megfordultak. Legtovább talán formás mellein időztek. Ott kezeivel besegített nekik, hogy ne tudjanak hirtelen leszökni. Gyenge női kezei felnyomták azt. A hideg víz megtette a dolgát. Ha elkerülhető volt, akkor nem használt melltartót. Ezzel tartotta formában, edzette izmait. Büszkén viselte báját. Mondjuk, volt is mit. Arcát csapkodták a cseppek. Szinte már libabőrös lett az egész teste, de szándékosan hagyta, hogy érezze a hideget. Kínzásnak is lehetne gondolni a tettét. De közel sem szabad ilyenekre gondolni! Márta szerette magát olyannyira, hogy ilyet meg sem tenne. Imádta az életet.
Amikor spontán élhette meg apró vágyait.
Amikor nem kellett álarca mögé bújnia.
Amikor önmaga lehetett, s amikor azt tette, amit a lelke is szeretett.
Amikor szivárványt látott szaggatottan az égen, egy délután.
Amikor ott ült melletted, és beszélt magáról,
amikor ott ült, és téged hallgatott, hogy mesélsz magadról.
Amikor szabad volt hangosan gondolkozni.
Amikor megérinthette a megérinthetetlennek hittet.
Amikor legyőzte félelmét a leküzdhetetlennek vélttel.
Mindig és mindenkor, ha ő nem volt ott.
Nem igazán szeretett fázni. Bár egyszer egy éjjelt eltöltött abban a fűtetlen szobában. Olyan erősnek hitte akkor még magát. Azóta minden megváltozott benne.
Most mindent ki akart veretni magáról, magából. Tenyerét a hegére helyezte, és forróság lett úrrá rajta, mert egy ismerős hang szólalt meg benne.
- Ettől féltél? Ez nem is csúnya. - képzelte és ölelte magát a hideg víz alatt. Szorította keresztbe két karját. Majd valami borzongás futott fel teljesen az agyáig. Lentről, egészen mélyről jött az érzés, még a füleiben is zsibongott a vér a gyönyörtől, amit ő még életében soha nem érzett érzésként élt meg. Combjai ösztönösen feszültek egymáshoz, és nyíltak meg ritmikusan lüktetve, dobálva farát a víz alatt. Két erős kéz tartotta fejét és az ujjak játszottak fülében feledhetetlenül. Kitörölhetetlenül nyomot hagyott benne az érzés. Fátyolos lett tekintete és torkát elkezdte kaparni valami. Majd erősen fojtogatta a fájdalom.
A hiány tud így fájni.
Keze nyúlt a csap felé, hogy enyhítse kínját. Langyosra vette kissé a vizet, s elmosolyodott. Elmosolyodott a gondolatán. Ezredik alkalommal próbálta ezt már. Most sem sikerült. Megint nem. Nem igazán értette, mert mindig olyan tudatosan hitte.
- A víz mindent levisz. Kiviszi a piszkot, de ami az ő lelkét nyomta az talán nem is az volt. Semmilyen víz nem vitte ki lelkéből a kínt, szívéből a fájdalmat. Szerelmes volt. Kegyetlenül vonzódott gondolatban valakihez. S az a Valaki, mit sem sejtett az ő kis magányos küzdelmeiről. Vívódásairól a mindennapokban. A ma esti harcáról a tus alatt, amit elvesztett ismét. S gondolta:
- Már meg sem kellene újból próbálni! Soha többé nem kellene küzdeni az érzései ellen! Soha többé.
Kilépett a kabinból, és kezével nem a törölköző felé nyúlt, hanem egy selyemkendővel eltakarta teste egy részét és belépett a nagy tükre elé emelt fővel. Majd kacéran elmosolyodott, s szemét lehunyta rejtelmesen. Képzelete repítette az időbe. Vitte, vitte, vitte! Az összes idegszála azon dolgozott tudatosan, hogy mosolyogjon. Mártának jól állt, ha mosolygott. Volt egyszer valaki, aki szerette azt.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Érdekes elmélkedés-időtöltés zuhanyozás közben. Jól írsz, szépen fejezed ki a gondolataidat. Azonban én jobban szeretem, ha a cikk-novellae úgy végződik, hogy nem marad nyitott kérdés.
Gratulálok!
Tulajdonképpen megtörtént az esemény, de csak napokkal később öntöttem szavakba. Érlelődött bennem addig valami, és egy este kibukott ezen mondatok formájába. Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted a stílusom is.
Szégyen, nem szégyen, be kell vallanom, hogy amikor először olvastam nem értettem teljesen. Nekem 3x kellett elolvasni, hogy minden apró részletét megértsem. Kevés az ilyen szupi írás, talán itt az oldalon nem is olvastam még;-)
Én szeretem, amikor hagyja az író gondolkodni az emberlányát.
Én is gratulálok! + valóságpont:-)))
Pusszancs: Cecill
Köszönöm a gratulációd is.
Hi Laura! Gratulálok! Én elsőre is értettem, bár nem vagyok szőke...
Köszönöm.
Mit tudsz te az életről? Férfi vagy és nagy orrod van olykor... ;-)))
Igazán köszönöm.
Erőt adtok a továbbiakhoz....
Ti tudtátok és nem szóltatok? Nahát! Madarat lehetne velem fogatni.
Igazán köszönöm.
Erőt adtok a továbbiakhoz....
Szerintem én szóltam?!
Gratulálok neked még egyszer!
Nyertél:-))))
Pussz,
Tündér
Szia Laura!
Szerintem én szóltam?!
Gratulálok neked még egyszer!
Nyertél:-))))
Pussz,
Tündér
Igen. Nyertem egy kis energiát, nyertem boldog perceket, melyre most különösen nagy szükségem is van. Nyertem kedves szavakat, nyertem tapasztalást, s én mégis annak örültem a legjobban, amikor megérkezett az SMS, melyben mindössze ennyi állt. "Gratula"
Vesszőhiba és igekötő egybeírási helytelenség van benne szerintem. Mondanivaló zéró.
Vesszőhiba és igekötő egybeírási helytelenség van benne szerintem. Mondanivaló zéró.
Vesszőhiba és igekötő egybeírási helytelenség van benne szerintem. Mondanivaló zéró.
Vesszőhiba és igekötő egybeírási helytelenség van benne szerintem. Mondanivaló zéró.
Szerintem nagyon jó írás ez, amatőrtől profi (a kis hibáival, amit meg szeretni tudunk Laurában)!
Az oldalunk egyik fő témáját feszegeti,
a nő lelkében lezajló folyamatot, amikor már nem működik a régi, de vívódik a lelkiismeretével a régi-új érzéseivel. Ezt több kis elbújtatott, előkerülő, kihámozható rétegbe dugta el előled Laura.
(az 5,23 pont magáért beszél)
Pussz,
Tündér
Vesszőhiba és igekötő egybeírási helytelenség van benne szerintem. Mondanivaló zéró.
Kedves Laura!
Szeretném nagyon megköszönni a bizalmadat, hogy elküldted írásodat!
Először a "rossz": helyesírási hibák száma (ami lehet szimplán gépelési baki is) 5.
A jó az, hogy nagyon jó!
Érthető, megkapó, őszinte. Szerintem sok nőtársunk érzi ezt, így, csak nem tudják ilyen remekül szavakba foglalni.
Stílusa világos, semmi komplikáció, csak a lényeget írod, semmi sallang, felesleges mondat (csak hogy több legyen, mennyiségileg). Ezt az egyensúlyt nagyon nehéz eltalálni egyébként, Neked sikerült. Gratulálok! Abba ne hagyd!!!!!"
Majd kérem a segítségét, mert örökké átsiklom a hibáim felett, mire:
"Az lesz a legjobb megoldás, ha kinyomtatom és "beugrom" hozzád, mert ha elmondom miért hibás (helyesírás, nyelvhelyesség szempontjából) és megmutatom, könnyebben rögzül és többet nem fordul elő; minimum ennyit megérdemel az írás!"
Csak azért írtam ezt ide, hogy világos legyen a kritika mindenkor mindenki számára. Nekem itt kezdődik.
"Kedves Laura, nem voltam itthon, ezért csak most válaszolok. Ez ugye egy szerelmes novella, tudom, hogy mit akart leírni ebben. Márta könnyíteni akart magán a zuhany alatt. Ez képzeletben talán sikerült is neki, de íróilag ennek az érzéshullámnak és váltakozásnak nincs logikája, nem igazán motiváltan írja le ezt a folyamatot. A kölni: tesztelte a környezetét, ez így nem szerencsés, sokkal egyszerűbben kellene megfogalmazni, hogy huncutul kíváncsi volt rá, hogy felismerik-e az illatot. Az ajtócsukódásról: a hogy nem kell - csendesen csukódtak, mindent eltakartak. A novellában kicsit túlbonyolítja az érzések szemléltetését (mellesleg az érzés szó túl sokat szerepel). A kinti világ soha nem szokott belátni, inkább Márta ki akarta zárni a külvilágot, hogy egyedül lehessen a lakásán belül is. Tudom, Laura, hogy ilyenkor buzognak az emberben az érzések, mindent bele akar az ember passzírozni az írásaiba, de keményebben, szigorúbban kell bánni önmagunkkal, ne zsúfolódjanak össze a gondolatok, inkább "szálasabbak" legyenek. Azt írja, hogy Márta sokszor ösztönösen mozog ebben az élethelyzetben, ugyanakkor az idegszálai tudatosak. Ez így ellentmondás, meg nem is helyes stilárisan. Kínzásnak is lehetne gondolni a tettét - ez inkább egy átmeneti önsanyargatás, katarzis, amely a felejtéshez kell hogy vezessen. Ezért kell ez a zuhany. A szivárvány szó giccses, nyálas, ne használja. Amikor felnyomja a melleit (ez egyes szám, láb, mell, szem stb.), kétszer is említi a kezet, ez sok. A nő gusztálja magát, ez rendben is van, de ezt plasztikusabban kell kifejezni.
Milyen hegről van szó? Előbb utalni kell a betegségre, operációra, ha erről van szó. Fázik és forróság? Nem képzavar? Értem, mire gondol, de így zavaró. Jön a szerelmes hőhullám, a vágyódás. Ezt el kell hitetni az olvasóval. Borzongás fut az agyáig - ez, gondoljon bele, bugyutaság, mint ahogy a zsibong a vér a gyönyörtől is. Itt másra is gondolhatok. A kaparó torok is erőltetett. Közhelyek. Jobban alá kellene támasztani, hogy Márta miért volt tartózkodó, miért fogta vissza magát. A heg miatt nem adta oda magát?
Laura, ez egy jó ötlet, amit megírt, csak át kellene dolgozni (az alcímet elhagyni, minek magyarázni a nyilvánvaló dolgokat?), nem kéne folyton mesterkélten kihangsúlyozni az érzéseket, az olvasó erre rájön magától is. Márta szexis, karakán csaj, ne nyafogjon, a tusolás "aktusait" át kell rendezni, csiszolni, húzni a szövegből, hogy ne legyen romantikus a történet, hanem inkább mai, a mai nők hasonló helyzetére világítson rá. Hát ennyi jutott eszembe erről. Lehet, hogy a fenébe kíván, de azért ne adja fel! Üdv. XY"
Kortárs író, kritikus az alábbi levél írója. Adok a véleményére. Bár másnemű, mint én.
"Kedves Laura, nem voltam itthon, ezért csak most válaszolok. Ez ugye egy szerelmes novella, tudom, hogy mit akart leírni ebben. Márta könnyíteni akart magán a zuhany alatt. Ez képzeletben talán sikerült is neki, de íróilag ennek az érzéshullámnak és váltakozásnak nincs logikája, nem igazán motiváltan írja le ezt a folyamatot. A kölni: tesztelte a környezetét, ez így nem szerencsés, sokkal egyszerűbben kellene megfogalmazni, hogy huncutul kíváncsi volt rá, hogy felismerik-e az illatot. Az ajtócsukódásról: a hogy nem kell - csendesen csukódtak, mindent eltakartak. A novellában kicsit túlbonyolítja az érzések szemléltetését (mellesleg az érzés szó túl sokat szerepel). A kinti világ soha nem szokott belátni, inkább Márta ki akarta zárni a külvilágot, hogy egyedül lehessen a lakásán belül is. Tudom, Laura, hogy ilyenkor buzognak az emberben az érzések, mindent bele akar az ember passzírozni az írásaiba, de keményebben, szigorúbban kell bánni önmagunkkal, ne zsúfolódjanak össze a gondolatok, inkább "szálasabbak" legyenek. Azt írja, hogy Márta sokszor ösztönösen mozog ebben az élethelyzetben, ugyanakkor az idegszálai tudatosak. Ez így ellentmondás, meg nem is helyes stilárisan. Kínzásnak is lehetne gondolni a tettét - ez inkább egy átmeneti önsanyargatás, katarzis, amely a felejtéshez kell hogy vezessen. Ezért kell ez a zuhany. A szivárvány szó giccses, nyálas, ne használja. Amikor felnyomja a melleit (ez egyes szám, láb, mell, szem stb.), kétszer is említi a kezet, ez sok. A nő gusztálja magát, ez rendben is van, de ezt plasztikusabban kell kifejezni.
Milyen hegről van szó? Előbb utalni kell a betegségre, operációra, ha erről van szó. Fázik és forróság? Nem képzavar? Értem, mire gondol, de így zavaró. Jön a szerelmes hőhullám, a vágyódás. Ezt el kell hitetni az olvasóval. Borzongás fut az agyáig - ez, gondoljon bele, bugyutaság, mint ahogy a zsibong a vér a gyönyörtől is. Itt másra is gondolhatok. A kaparó torok is erőltetett. Közhelyek. Jobban alá kellene támasztani, hogy Márta miért volt tartózkodó, miért fogta vissza magát. A heg miatt nem adta oda magát?
Laura, ez egy jó ötlet, amit megírt, csak át kellene dolgozni (az alcímet elhagyni, minek magyarázni a nyilvánvaló dolgokat?), nem kéne folyton mesterkélten kihangsúlyozni az érzéseket, az olvasó erre rájön magától is. Márta szexis, karakán csaj, ne nyafogjon, a tusolás "aktusait" át kell rendezni, csiszolni, húzni a szövegből, hogy ne legyen romantikus a történet, hanem inkább mai, a mai nők hasonló helyzetére világítson rá. Hát ennyi jutott eszembe erről. Lehet, hogy a fenébe kíván, de azért ne adja fel! Üdv. XY"
Tamás
Kedves Laura! Mit akarsz bizonyítani ezzel a két kritikusi véleménnyel. És főleg kinek? Nekünk, akik szeretjük ezt az írást? Felesleges. Annak, aki megkritizált a lapon? Minek, ő így látta. Persze, hogy bosszant, ha valaki, aki még egy írást sem tett fel osztja az észt. De talán ennek is örülni kell. Ki tudja, milyeneket írna? A második kritikusod férfi, minek tetted fel a baromságait? Mit tudjuk mi férfiak, mi lakozik bennetek. Ez a kritikusod, azt hiheti, hogy itt is sorok számára kapja a fizetését. A helyében megírtam volna, hogy fogalmam sincs, mi játszódik le a nőkben, és azt kritizálnám, amihez értek. A mesterségbeli fogások milyenségét. Figyelmeztet a közhelyek sokaságának jelenlétére az írásodban, miközben ő is leterít neked egy rakással. Az írásnak nem szálasnak kell lenni, ahogy ő írta, hanem szikárabbnak.(Ez a pontos szakkifejezés erre.) A szivárvány szó nem giccses, ez egy baromság, mondjon helyette egy másikat az okoska. Szerintem neked nem kell második vonalbeli kritikusokkal bizonygatni az írásod milyenségét. Akinek nem tetszik, az ne olvassa el másodjára is, mert egyszer már elolvasta. Minek olvasta végig, ha nem tetszett neki? Csak ennyi szerettem volna mondani.
Tamás
Igen, XY nem ír romantikus történeteket. Biztos jót akart! Tudom. Én nem tanultam írni, nem értek a stilisztikai szabályokhoz, rég voltam magyar órán is. Én csak arra az estére emlékszem, amikor itt ültem a gép előtt, mint most és belülről felszakadtak ezek a gondolatok. Döntenem kellett, beledöglök a fájdalomba vagy mondatokká alakítom az érzelmeim. Így született meg ez az írás.
Idő kell hozzá, hogy megemésszem. Megmérettettem és nem buktam meg.
Apu kért meg, hogy tegyen fel neki a véleményét mert ő most nem ér rá.
Kösz.