újabb események régebbi események további események
20:14
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:43
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:33
Ilona új cikket töltött fel
11:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
10:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
09:50
Kőnig új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:41
Ilona új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
19:11
Hayde regisztrált a weboldalra
14:09
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
13:51
Anyu válaszolt egy szavazásra
10:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
06:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

Kisiklott házasság, harmadik rész, Pályamű

2010. szeptember 4. - Látogatók száma: 151

Miután kimondták a válást, hazafele menet nem esett szó az apjáról, sem a tárgyalásról, pedig mindkettőjüket ugyanazok a gondolatok foglalkoztatták. Otthon Palika bekapcsolta a tévét, hogy kiverje fejéből, ami elhangzott a bíróságon. Előre meg vissza- kapcsolgatta a csatornákat, nem tudott megállapodni egyiknél sem, közben titkon anyját figyelte, akin nem látszott meg, hogy élete egyik legnagyobb, sorsdöntő eseményét élte meg. Ettől megnyugodott, és szétáradt benne a békesség, nem is sejtve, mi fog következni.
— Fiam, beszélni szeretnék veled — szólt Elvira a szokásosnál kicsit keményebb hangon.
— Hallgatlak.
Elvira megfontolásból nem azzal kezdte Palikánál a leckéztetést, hogy gonoszságot követett el, amiért nem szólt az apjához, hanem gyermekkorának felidézésével akart hatni rá: — Emlékszel arra, amikor harmadik általánosban jártál, és apád tiltakozása ellenére az újonnan vett kerékpároddal mentél iskolába, és még azon a napon ellopták?
— Azt a napot nem lehet elfelejteni.
— Akkor arra is emlékezned kell, hogy fogadta apád a hírt.
— Nagyon jó fej volt, pedig nagy leszúrást érdemeltem volna.
— Így igaz. És arra emlékszel-e, amikor egyest hoztál nyelvtanból, mert nem tanultad meg a leckéd?
— Hébe-hóba előfordult.
— Szerencsére tényleg nem gyakran. Én ugyan megdorgáltalak, apád viszont azt mondta: nem dőlt össze a világ, majd kijavítod.
— Úgy is történt, nem?
Mély sóhaj hagyta el Elvira száját, és számon kérő, szemrehányó hangon folytatta. — Arra is emlékezned kell...
— Ebből elég, anya! Tudom, mire akarsz kilyukadni.
— Nagyon jó. Legalább nincs szükség a további példázódásokra. Ezek után helyesnek tartod azt a magatartás apáddal szemben, hogy egy bólintással elintézted a találkozást?
— Nem volt kalap nálam, hogy megemeljem.
— Most egy kicsit szégyellhetnéd magad.
— A kedvedért szégyellem magam.
— Kedvemért? — nézett szúrós, behatoló tekintettel Elvira a fiára.
— Jól hallottad. Ennél többet nem tehetek.
— Nem? — fakadt ki Elvira. Milyen embernek tartod magad, fiam?
— Ez meg micsoda, kérdés? Gyanítom, az agymosást akarod gyakorolni rajtam. Rossz időpontra időzítettél.
Ostorcsapásként hatottak a szavak az anyára. Olyasmire döbbent rá, amire eddig soha nem gondolt. Palika anyafüggő. Ha ez így van, nagy hibát követtem el a nevelésben. Szent ég, mi lesz, ha megnősül? Ah, túlteng a fantáziám! Túlteng? Talán meg sem nősül, agglegény marad, rémüldözött Elvira magában. Az egyik kolléganője intő példaképp lebegett előtte. Megnősült a fia, a mama kedvence. Ám, hiába az eget verdeső szerelem, már az első hét után azzal állított haza, hogy néhány napig ott alszik. A kolléganőjének nem kellett sokat törni a fejét, a második mondatnál tudta, hol szorít a cipő. Szerencsére okosabban gondolkodott, mint a legtöbb mama az ilyen eseteknél. Rögtön átlátta, a menyecske nem csak magát adta a házasságba, de új szokásokkal vitt magával, amelyet az elkényeztetett csemetéje nem tudott, vagy nem akart elfogadni. Mentsük, ami menthető jelszóval, Visszazavarta a fiát a feleségéhez. — Ha jól értelmezem a problémát — ripakodott a fiára, nem az anyádat vetted feleségül, szokd meg
az új helyzetet, a feleségedtől pedig kérj bocsánatot.
Itt most nekem is taktikáznom kell, gondolta Elvira. — Mond fiam, szeretsz te engem egyáltalán?
— De anya!
— Válaszolj!
— Kérdés nélkül is tudnod kell.
— Nem tudom.
— Kétségbe vonod, hogy a világon senkit sem szeretek jobban, mint téged.
— Legfeljebb magadat, ugye, fiam?
— Ezt meg sem hallottam.
— Pedig pontosan így van.
Kínos zavar ült ki Palika arcára, csak pislogni tudott— Most, miről beszélsz, drága anyukám?
Elvira csak taktikázni akart, de rájött, úgy is érzi, ahogy mondja. Egyre határozottabbak lettek a szavai. — Tudod, mért gyűlölöd az apádat? Mer belezavart a kényelembe, félted a kényelemmel beágyazott egyszemélyes életedet. Ha engem szenvedni vagy sírni látsz, az neked sem jó.
— De anya!
— Egyszóval felülkerekedett a határtalan önzésed. Várj, még nem fejeztem be — intette le Elvira a fiát, amikor az szóra nyitotta a száját. — Mit számít egy apa, aki felnevelt, és nem is akárhogyan. Jó, tudom, hogy szeretsz, és hogy sajnáltál, amikor apád elhagyott, de jobban sajnáltad magadat, amiért kicsíptünk a zavartalanul sima életedből egy darabot.
— Elég, anya! Nem bírom hallgatni tovább — ugrott fel Palika és rohangálni kezdett a szobában. — Úristen! — Kiáltotta, elkeseredett haraggal — Már az is baj, hogy szeretetemben védelmezlek?
Nem lehetett Elvirát leállítani. — De, milyen áron? Nem kívántam el tőled, hogy fordíts hátat apádnak Pár év és megnősülsz, saját családot alapítasz, Reményeim szerint lesz fiad is lányod is. Nem csűröm-csavarom, apa leszel te is...
Meglepetés szerűen Palika hirtelen lecsillapodott, anyja elé guggolt, megfogta a kezét és megcsókolta. — Imádom, hogy ennyire okos anyukám van. Adj időt, hogy megemésszem, ami itt most elhangzott, aztán visszatérünk rá. Most viszont szépen kérlek, ne folytasd, ebből is megértettem mindent.
A következő beszélgetésre nem került sor, Palika felhívta telefonon az apját. Nem kért ugyan bocsánatot, de olyan természetesen hangon, stílusban társalgott vele, mintha csak néhány órával korábbi beszélgetést folytatna. Az apja is hősiesen legyűrte a meglepetését.
Persze a találkozásokat Palika nem vitte túlzásban, és a nagy kérdés, az új feleség, továbbra is megoldatlan maradt.
Egy alkalommal Forró szoba hozta. — Nagyon örülnék, fiam, ha rászánnád magad, és eljönnél hozzánk, hogy megismerd a feleségemet. El sem hiszed, milyen fontos számomra.
Palika nyíltan, őszintén nézett apja szemébe. — Lehet, hogy egyszer erre is sor kerül, apa, de most még képtelen vagyok teljesíteni a kívánságod.
*
Egy év elteltével, Elvira kezdte megszokni a társtalanságot, két év múlva pedig már-már elmondhatta, hogy jól érezi magát a bőrében. Ehhez hozzájárult az is, hogy az idő múlásával egyre jobban kinyílt a szeme. Idegen emberként tudta látni magát, amikor visszaidézte a házasságában eltöltött, akkor szépnek hitt éveket. Ahogy visszaemlékezett, előfordult, hogy néha berzenkedett benne valami, férje önkénye ellen, de gyorsan
elhessentette magától. Jó, úgy, ahogy van, zárta le a kellemetlenkedő érzést.
Arra is rájött, tulajdonképpen, csak fiuk neveléséhez kapott szabad kezet, férje csupán a kényelmesebb döntésekben vett részt. Például a nyolc osztály elvégzése előtt Palika pályaválasztását kitolták a középiskola utolsó éveire. Elvira azt szerette volna, ha a pedagógia matematika-fizika szakra jelentkezik, Palika viszont jobban vonzódott a nehéz villamossághoz. Bár

Két nap múlva folytatódik...

A cikket írta: Jutka

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 28. 18:39
Megyek olvasom tovább...
2010. szeptember 25. 20:44
Ismét elkezdtelek, csak most egybe:-)
2010. szeptember 25. 15:24
Most megnéztem az adatlapodat. Jutka! Te vagy az, drága szivem?
Nagyon jó az írásod. Igaza van Palikának, nagyon okos asszony az anyukája.
2010. szeptember 7. 19:58
Erős jellem, amit képvisel elvira. Nem könnyű a helyzete.
Megyek a következő részhez.
2010. szeptember 6. 08:27
jó fej ez az Elvira, tetszett, ahogy a fiával beszélt

:)
2010. szeptember 4. 10:30
a nevelés olyan, mint a sapka a nyuszin. ha van, az a baj... ha így neveled, abból lesz probléma, ha másként, más probléma lesz, de nem lehet megúszni.
2010. szeptember 4. 10:07
Kicsit csúszott a két nap, de jó:-) Várom a folytatásod!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: