Kisiklott házasság: hatodik rész, Pályamű

Látogatók száma: 113

Mielőtt neki veselkedett megvalósítani tervét, alaposan meghányta-vetette, melyik úton induljon el. Ekkor anyja azzal állt elő, hogy sürgős mondani valója van. Izgatott, kipirult arca arról árulkodott, hogy fontos dologról van szó.
— Érdekel a sorsom? — kérdezte furcsán csengő hangon, mintha csak puhatolózna valami felől, közben szégyenlősen lesütötte a szemét.
— Tudhatod, hogy igen. Miről van szó?
— Vilmosról meg rólam.
— Rögtön sejtettem, az arcodra van írva. Van valami problémátok, amit nem tudsz megoldani nélkülem? Ha így van drága anyám, vonulj elő vele.
Félénken nézett fiára Elvira, és vett egy mély lélegzetet — Vilmossal megbeszéltük, ha te is egyetértesz velünk... Szóval, ha nincs ellenvetésed...
— Akkor összebutorozkodtok — vágott közbe Palika.
— Nem így akartam mondani.
— A lényege ugyanaz, és most nekem kellene áldásomat adni rá.
— Csak a beleegyezésed, drága fiam — rebegett Elvira hangja olyan megejtően, hogy Palika szíve megsajdult.
— Az én beleegyezésem? Az másodrendű kérdés ebben az életre szóló elhatározásban. Másról van itt szó, drága, szeretett anyukám.
Hiába fürkészte Elvira a fia arcát, meg sem rezdültek a vonásai, csak a szeme vált komorrá. — Hidd el, fiam, alaposan átgondoltunk Vilmossal mindent, és nem találtunk semmit, ami akadályként felmerülhetne, legfeljebb, ha te... Még azt is megbeszéltük, hogy nagyon rövid időn belül törvényesítjük a kapcsolatunkat.
Na, erre a kijelentésre tótágast állt Palika összes idegszála. Ha a félelme nem alaptalan, nagy megrázkódtatás vár az anyjára, borzadt össze. Ennek ellenére tudatosan próbálta elfojtani magában a baljós gondolatot. A szokásos kedves mosoly jelent meg arcán, s azon igyekezett, hogy hangja is lágyan csengjen. — Nem, nem drága anyám, legalábbis te nem gondoltad át elég alaposan, mibe akarsz belevágni! Mennyi idő is telt el, amióta ismered Vilmos bácsit?
— Amióta idejár?
— Igen.
— Két hónap.
— És biztos vagy benne, hogy ez idő alatt megismerted, hogy mindent tudsz róla? Mit is tudsz róla?
A bizakodó mosoly ráfagyott Elvira arcára. — A kérdésedből azt érzem ki, nem kedveled annyira Vilmost, hogy társamnak is el tudd képzelni.
Alig tudta Palika megtartóztatni magát, hogy ki ne robbanjon belőle az őszinteség. Ezt még korainak tartotta.
— Így van, fiam?
Ez után, mit tehetett Palika, terelni kezdett. — Ha egyáltalán számít az én beleegyezésem, akkor arra kérlek, várjatok két-három hónapot az összeköltözéssel.
— Szerinted, mi szükség van rá?
— Nincsenek tapasztalataim e téren, csak arra hivatkozhatok, hogy az érzéseim ezt diktálják. Nem kekeckedni akarok, ennyire már ismerhetsz. A boldogságodról, az életedről van szó, drága anyukám. Ha tévedtél, azt már nem lehet visszafordítani.
Elbizonytalanodott Elvira tekintete. — Úgy gondolod, korai még?
Határozottan hangzott a válasz. — Biztosan tudom. Elárulnád, melyikkőtök agyából pattant ki az ötlet?
— Én is gondoltam rá, de csak, mint lehetőségre.
— Ki mondta ki először a bűvös szó? — nézett bátorítólag anyjára Palika.
— Azt hiszem, én. Beszélgettünk erről-arról, aztán magától jött.
Tehát beigazolódott a gyanúm, gondolta Palika, és ökölbe szorult a keze. Kínosan felnevetett. — Nem mondom, tudsz meglepetést okozni, azonban most is azt mondom, várjál néhány hónapot.
Elvira beleegyezett, Palika pedig megnyugodott.
*
Általában a július, a nyár legmelegebb hónapja, és ki is tett magáért, majd hirtelen öt napos esőzés váltotta fel, tíz fokot lehűlt a levegő. Ilyenkor az emberek beszorulnak a lakásba, a nyaralók pedig szidják az időjárást.
Ezen nem is szabad csodálkozni, nehéz kitalálni, mivel is töltsék el az unalmas napokat, hiszen a fürdésre, kirándulásokra rendezkedtek be. Elvira is elhalasztotta a nagytakarítást. Délelőtt a dunsztosüvegeket mosta el, hogy ne akkor kelljen, amikor itt az eltevés ideje. Ebbe Vilmos is besegített. Délután, késő estig tévét néztek. Palika meg sem lepődött, amikor másnap reggel a fürdőszobából látta kijönni Wéber Vilmost..
Köszönésképp motyogtak egy másnak valamit, de Palika úgy látta, gúnyos mosoly suhan át Vilmos bácsi arcán. Át cikázott rajta az indulat, és azt gondolta magában: már nem sokáig vigyorogsz, hapsikám. Ez a pimaszság még nagyobb lökést adott a cselekvésre. Felkereste a legjobb barátját, Ernőt, akiről tudta, a számítógép és az internet ördöge. Röviden vázolta a helyzetet. megadta Borbála és Magda, a birtokában lévő adatait, az eddig összegyűjtött ismereteit, és megkérte, segítsen kideríteni, hol lehet megtalálni a két nőt. — Ketten mégiscsak többre megyünk — mondta neki.
Ernő mély gondolkodásba süppedt, majd felragyogott az arca,és mint aki most fedezte fel a spanyolviaszt, határozottan jelentette ki— Közös ismerőst kell találnunk, és azon a nyomon már elindulhatunk.
— Idáig már eljutottam én is — legyintett Palika —, erre szolgál a két nő neve. Tőled nem ezt várom, ennél sokkal többet, találékony megoldást. — — Nem fogsz csalódni. Remélhetőleg nem csak mailozásra és társkeresésre használták az internetet — mondta Ernő bizakodva. — Az sem lehetetlen, bár nem könnyű, megállapítani, melyik térségben, milyen gyártmányú gépen működnek. Az unokabátyám szerver beüzemelésével foglalkozik, de rendelkezik saját szerverrel is. Azt hiszem, a mail területén működik, főleg a spamszűréssel. Majd nála próbálkozom.
— Na, ez már biztató.
— Erről viszont senkinek ne beszélj!
— Nem ismersz eléggé?
— Ha nem ismernélek, ebben a témában szóba sem állnék veled.
— Ezt akartam hallani.
Alig telt el két nap, Ernő jelentkezett mobilon. — Mire tippelsz, barátom, mért hívtalak?
— Elmondod te tippelés nélkül is.
— Mázlisták vagyunk. Birtokomban van mindkét nő címe.
— Ó, nem mondod?
— Borbála Budapesti, a Magda pedig Miskolci. Mi pedig, hol is élünk? Szegeden. Nem fogod elhinni, anyád barátja, hová való.
— Fogalmam sincs.
— Aradra. Húsz éve él Magyarországon. Jó,jó, őt a sor végére tesszük.
Most, mi a terved?
— Felkeresni a két nőt, de minél előbb, míg az a hős szerelmes, a beleegyezésem nélkül össze nem költözik anyámmal..
— Megígérte anyukád...
— Sajnos, már nem tudok, megbízni anyám ígéretében — szakította félbe
Ernőt Palika. — Ennek a díszpolgárnak sokkal nagyobb hatalma van anyám felett, mint gondoltam. Tartok tőle, a három hónap várakozási idő nincs benne a forgatókönyvében.
— Vonatozol vagy buszozol?
— Amelyik gyorsabb.
— Van egy javaslatom.
— Csak egy?
— A pofátlanság csúnya dolog. Na, jó, tudom, hogy tréfáltál. Halld szavaimat! Mint tudod, a verda nem vízzel megy, kifizeted az üzemanyag
árát, és én magam viszlek el mindkét helyre. De Aradot nem vállalom.
Majd kiugrott Palika a bőréből örömében. — Kösz, pajtás. Eddig is tudtam rólad, hogy...
— Ezt a részét hagyjuk ki, jó? Tudom magamról, hogy nagyszerű fickó vagyok, de nem szeretem, ha mások is erősítgetik. Nos, barátom, mikor kezdjük? Melyik nap a legkedvezőbb számodra?
— Ez csak rajtad múlik.
— Akkor holnap nyolcra ott vagyok érted. Az első célpont Budapest.
*
Szerencsére az időjárás kedvezett az autózásnak, a kánikula szünetet tartott, a kocsijából is hiányzott a légkondi. Ernő a forgalmat figyelte, némán ültek egymás mellett. Palika gondolatai anyja körül forogtak.

Két nap múlva folytatódik