újabb események régebbi események további események
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:32
AYHvengBKrtydiP regisztrált a weboldalra
04:50
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:36
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:35
Virág módosította a cikkét
13:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

A kétségbeesés alagútja

2012. december 6. - Látogatók száma: 102

Nehezen tartja vissza a könnyeit, amikor ötéves kislánya búcsúzóul átöleli, és a fülébe súgja: szeretlek, apa. Ugye, visszajössz?

Kerül egyet a faluban a tízéves kocsijával, nem bír elmenni anélkül, hogy legalább még egyszer megnézze a szülőházát, a takaros kockaházat, melyet apja épített negyven évvel ezelőtt. Tartozik hozzá egy nagy telek is, amelyen a papa megtermelte a családnak a zöldséget, gyümölcsöt, és hajdanán még szőlő is annyi termett, hogy száz liter bora lett belőle.
Anyja egyedül nem tudja megművelni a földet, csak virágok és pázsit az egész. A ház faláról már hullik a vakolat, újat kellene rá tenni. Majd jövőre.
Ha lesz jövő.
Lement a nap, hűl a levegő. Szinte fázik a kocsiban, mégis lehúzza az ablakot. Zenét keres a rádión, amely eltereli a gondolatait. Gondolatok a gondokról. Mása sincs, csak a gondjai.
A főnöke, Kari bá’, fél éve felmondott neki, mert „tudod, fiam, ha nincs építkezés, nincs tető sem, amit fedni kellene”. Így lett munkanélküli, harminckét évesen. A felesége gyeden a második gyerekkel, a családi költségvetésnek a felét pedig elviszi a lakáshitel törlesztése. A munkanélküli segélyből eleinte tudja fizetni a rezsit, de a törlesztésre már nem jut.
Keserű ízt érez. Jól esne egy szem cukorka, amivel rendszerint a kislánya kínálja, ha kap ajándékba valakitől. Milyen apa az, aki egy zacskó cukorkát sem képes a lányának venni?
Kilyukadt a cipőtalpa, annyit járt munka után. Alkalmi munka akadt is esetenként, éhbérért elvállalt mindent, a kerti sövénynyírástól a vízvezeték szerelésig, kutyát is sétáltatott, panellakásban ablakot pucolt, de nem volt elég keresete a megélhetéshez. Eladott már mindent, utoljára a tv-t, hiszen kikapcsolták az áramot is, úgysem nézhetnék.
Komótosan sétál az égen a Hold, szórja kékesfehér fényét a tájra. Még húsz kilométer az autópálya. Az alvó falvakban a kutyák sem ugatnak, mert éjfélig nincs senki az utcákon. Éjjel egykor kezdődik az élet, lopva a kertek alatt suhannak a tolvajok, hogy kifosszanak nyaralókat, felszedjék az alig érett termést a kertekben. Ha észreveszi a gazda, akkor sem mer szólni, mert megfenyegetik.
A bank nem fenyeget, csak közöl és értesít. Legutóbb az árverésről. A másfél szobás lakásának árveréséről. Hacsak nem fizeti ki a hátralékot.
Úgy szorítja az autó kormányát, hogy kidagadnak az erek a kezén. Minden ismerősétől kért már kölcsön, de nem kapott egy fillért sem. Nekik sincs miből adni, csak a semmin osztozhatnak.
Az autópályán suhan a kocsi. Kicsi a forgalom, jobbára teherautók araszolnak egykedvűen az aszfalton. A fiatalember nem siet. Nyolcvannal követ egy kamiont. Nem is figyeli a forgalmat, csak az előtte lévő lámpákat. Ha az kanyarodik, megy utána. Megáll? Miért? Á, éhes a sofőr. Neki is gyomrába harap az éhség, nem is ebédelt, annyira izgult, hogy minden rendben legyen, ne kérdezősködjön sem az anyja, sem a felesége, aki úgy tudja, hogy végre kapott egy nagyobb munkát, s dolgozni megy a Dunántúlra.
Három darab kétszáz forintos lődörög a zsebében, ebből nem lehet költeni semmit. Kikanyarodik a pályára és folytatja az útját. Köhög kicsit a motor, bár ennek már nincs semmi jelentősége.
Köhögött a bankos fickó is, náthás volt, lázas, mégis ott ült a pult mögött és szenvtelen hangon közölte vele, már nem tudom átütemezni a hitelt, mert semmi értelme, ha nincs munkája, úgysem tudja fizetni. Magának még jól is jöhet az árverés, mert az eladási ár hitel feletti részét megkapja. Ha jó áron tudják eladni.
Ha. Hahaha…
Mintha a kesztyűtartóban lenne valami ehető. A felesége oda dugja a kifli végeket, amit a gyerekek meghagynak. Szegénykének riadalom volt a szemében, hitte is meg nem is a férje meséjét a munkáról. De hinni akarta, a gyerekek miatt mindenképpen.
Kicsit száraz már két kifli csücsök, törik és morzsálódik, de most mennyei étel.
Tízkor találkozik a kocsi vevőjével. Igyekezni kell, csak kevés a benzin. Bartell üzlet lesz, amolyan adok-kapok. Ezerszer végig gondolta a lehetőségeit, nézte jobbról, balról, elölről, hátulról, közelről, távolról, hiába, csak két megoldás akadt fenn a rostán. Ezeket kell megjátszani, fekete-fehér alapon. Alaposan eltervezett mindent, bármelyik megoldás jön be, a családja csak nyerhet rajta. Az nem számít, mi lesz vele.
Összeszűkült a gyomra, úgy érzi, hogy a két kifli csücsöktől jól lakott, mintha megevett volna egy fazék töltött káposztát. Inni kellene, hideg kristályvizet.
Megáll a következő benzinkútnál. Szerencsére egy nagyobb társaság éppen megérkezik egy külföldi rendszámú busszal, és az utasok megszállják a teret. Vásárolnak szendvicset, üdítőt, kávét, cigit, újságokat, csokoládét, csivitelnek, lefoglalják az álmos személyzetet. Levesz egy kis üveg kristályvizet a polcról, beáll a sorba a szélső pénztárnál. Amint úgy látja, hogy nem figyelnek rá, kislisszol az ajtón, beül a kocsiba és elhajt.
Ha most látná az apja, akkora pofont adna neki, hogy a füle is belezúgna. Csorogni kezd a könnye, Apa, ne figyelj rám, kérlek, ma nem leszel büszke rám! Másodikos gimnazista korában otthagyta az iskolát, elment szakmunkásképzőbe és kiváló minősítéssel lett tetőfedő. Kapkodtak érte a vállalkozók, mert jól dolgozott és gyorsan, hibátlanul. Kari bá’-t választotta, mert rendszeresen nála töltötte a gyakorlati idejét és megkedvelte az alacsony, köpcös tiszta szív embert, aki dicsérte a munkáját és annyit keresett nála, mint egy gyakorlott szakmunkás. Futott a szekér, megnősült, lakást vett, megszületett a lánya, utána a fia. Biztonságban érezte magát, még általános és balesetbiztosítást is kötött neki Kari bá’, amiből hátra van még két hónap.
Csak egyikük sem számított arra, hogy elfogynak a megbízások, azt a kevés javítási munkát pedig az öreg a fiával kettesben el tudja végezni, alkalmazott nélkül is.
Tíz óra lesz öt perc múlva. Leparkol a külvárosi TESCO parkolójában, a második sor tizedik helyén. Kikapcsolja a világítást, leállítja a motort és azonnal odalép hozzá egy vékony férfi. Letekeri az ablakot. Átadja a kocsi iratait és a kulcsot és átvesz egy csomagot. A férfi azonnal elmegy, mire kiszáll a kocsiból, már nem látja sehol. Becsapja az ajtót és elindul a buszmegállóhoz. Hátra sem néz. Csak jöjjön már a busz mielőbb, még sok dolga van.
A csomag nagyobb bonbonos doboz méretű, gondosan becsomagolva díszpapírba, átkötve fehér szalaggal. Bárki ajándék édességnek nézhetné, ha nem lenne kissé nehéz. Jobbnak látja, ha a zakója alá rejti.
Régen kinézte már a bankot, amiben délután egykor van a legtöbb készpénz, mert jószerint a környező hivatalokból az ebédidőben mennek ki az alkalmazottak befizetni, vagy pénzt kivenni. A szomszédos épület kapukódját ismeri és kifigyelte, hogy a második elemet kettőhöz tartozó postaládát sohasem ürítik. Ügyesen kinyitja, beleteszi a csomagot és visszazárja. Nem bírná elviselni, ha az üres lakásban együtt kellene az éjszakát tölteni a revolverrel és a kommandós sapkával. Ma még tiszta akar lenni, becsületes, büszke, szegény ember. Holnap már más lesz. Ha nem sikerül a bankból pénzt szerezni, akkor fel kell használni az életbiztosítást. El ne felejtse kivenni a pisztolyból a töltényeket. Mert lőni semmiképpen sem akar, csak valódi legyen a fegyver, ne csak fegyvernek látszó tárgy. Az újságok biztosan megírják, de megkéri őket, hogy hagyják ki a nevét. A családját ne bélyegezzék meg miatta. Belehalnának. Az anyja és a felesége bizonyosan.
Gyalog megy hazáig. Reszket, mintha fázna, pedig csak az idegei feszülnek, mint húrok a hegedűn. A postaládában ott várja a bank újabb levele. Kiveszi, zsebre gyűri.
Fordul a kulcs a zárban.
A lakásban tisztaság és rend fogadja. A felesége sohasem hagyna rendetlenséget, még akkor sem, ha egész éjjel dolgoznia kellene érte. A konyhaasztalon ott áll a gyertyatartó, három félig égett gyertyával. Meggyújthatná, de felesleges. A Hold besüt az ablakon és amint hozzászokik a szeme, mindent tisztán lát. A csepegtetőben sorakozó tiszta tányérokat, a konyhaszekrény fénylő felületét, az ablak felét betakaró csipkefüggöny fehérségét.
Vajon az új tulajdonos megveszi a berendezést is? Nincs hová tenni, kidobni meg kár lenne. Holnap délután kettőkor lesz az árverés.
Holnap délutánra már eldől a sorsa.
Szűk lesz a rendőrségi fogda, s lehet, hogy más köztörvényesekkel lesz összezárva.
A másik megoldás sem kedvezőbb. El kellene dönteni, milyen legyen a baleset. Ugorjon egy autó elé? Meghurcolnák az ártatlan autóst. Másszon fel egy tetőre és ugorjon le? Meghalhat, s ha kiderülne, hogy nem volt dolga a tetőn, nem fizetne a biztosító.
Tetőfedő létére sötét alagútban támolyog és fogalma sincs, létezik-e valahol kijárata, mert semmi fény nem szűrődik be a külvilágból.
Fenn az égen fázik a Hold, magára húzza takaróként az esőtől terhes sötét felhőt.
Az asztalra borulva álomtalan álmot alszik.
Reggel nyolckor arra ébred, hogy fázik és elzsibbadt a keze. A konyha ablakán dobol az eső.
Jól esne egy forró kávé. Feltápászkodik. Talán talál még valahol kávét. Kiesik a zsebéből a levél. Úgy bámul rá, mintha sose látta volna. Felveszi. Kinyitja. Odamegy az ablakhoz, hogy jobban lássa.
„Tisztelt ügyfelünk… értesítjük… az árverés elmarad, miután hátralékát kifizette…”
Valaki kopog a bejárati ajtón, majd lenyomja a kilincset és megjelenik a szomszéd öregasszony.
- Jó reggelt, Bálint. Hallottam, hogy motoz, gondoltam, hozok egy kávét. Tudja, tegnap, alighogy elmentek, kereste magát egy középkorú férfi. Azt mondta, nagyon fontos és hívja fel, ha visszajön. Valamilyen Karibá. Hogy lehet valakinek ilyen neve! Meg említett egy németországi munkát is.
A fiatalember felkapja az öregasszonyt, mint egy pihét és megforgatja a levegőben és összevissza csókolja ráncos arcát.
- Köszönöm, Annus néni, maga egy angyal!
- Tegyen már le fiam, mert kiömlik az összes kávé! Főzhetek újat, pedig igen drága mulatság!
Estefelé megérkezik az anyjához a Kari bá’-tól kölcsön kapott kocsival. Vacsora után a kislánya ragaszkodik hozzá, hogy az apja olvassa fel neki az esti mesét.
A félig nyitott ajtón át behallatszik a szomszéd szobából a tévéhíradó.
- … a rendőrség nagy erőkkel nyomoz a postaládában talált fegyver tulajdonosa után. A mellette lévő kommandós maszkból arra következtettek, hogy a szomszédos bankfiók kirablásához akarták felhasználni. Értékes ujjlenyomatot eddig nem találtak. A ballisztikai vélemény szerint vélhetően a rendőrség által ismert egyik alvilági banda használta korábbi pénzváltó kirablása során…

A cikket írta: Yolla

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. december 13. 19:51
Kedves Yolla!

Az idáig olvasott kiváló írásaid közül talán ez fogott meg legjobban! Mondtam én, hogy nagyon - nagyon jól írsz! Nem mindegyikhez hsz-elek, de Te úgy is tudod, hogy olvasom Őket, és nem azért nem írok alá, mert nem tetszik, hanem mert nem tudok, - mert nincs mit hozzá fűzni, mert annyira tökéletes, hogy nem lehet mit hozzá tenni!
Drága barátnőm!
Köszönöm, hogy olvashattam!

Pussz: emillio
2012. december 9. 17:11

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2012. december 7. 08:16

Kedves Évi!
Szerencsére csak a fantáziám szüleménye!
Ebben a mai világban sok ember sodródik a törvényesség határára, nem egészen önszántából.
Pussz: Yolla

Kedves Yolla!

Nagyon megható a történeted, életből vett..Gratulálok!

Puszi : Ilona
 
2012. december 7. 08:42
Szia Yolla!

Bárcsak több angyal lenne.....

Tartalom: 5
Külalak: 5

pusz
Juli
2012. december 7. 08:16
Kedves Évi!
Szerencsére csak a fantáziám szüleménye!
Ebben a mai világban sok ember sodródik a törvényesség határára, nem egészen önszántából.
Pussz: Yolla
2012. december 7. 07:41
Pontosan ezt mondtam magamban, hogy angyal szállt le az égről!

Yolla,..

ez hihetetlen megrázó történet és nagyon emberi, vagy embertelen nem is találok rá szavakat. Van Isten! Akár igaz is lehet, vagy a fantáziád szülte, de minden elismerésem a tiéd... A létért való küzdelem ilyen gondolatokat hoz a felszínre,...

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: