"Akit a fénybe állít"
Látogatók száma: 49
Egy szelíd és egy vad vonít az ég felé. Elrejtőzik benne a szándék, hogy akit holtnak neveznek, még mindig álszent, múltból kísértő - egy lány emléke.
Szánalmas, mint mindig, amikor megpróbálom elfelejteni azt, mitől vagyok nő. Attól talán, hogy életemben nem voltam más, csak hanyag szajha. Álmom, melyben a Föld hova temetnek minden testet, de lelket nem engednek át, csak csapkodják ajtaját a másvilágnak rá, és rád. Vár a teremtés, a porban sem a kígyó sétál, hanem a meg nem vetett láb. Ebben az ijesztő tükörben, mely belém égett, hogy nem szabad a bűn és fényben meg nem határozott lelkeknek átszökniük, a halandó világ újabb megtestesülésébe. Avagy, a kapuk őrzője, a cherubok, melyeket angyalok nyitnak és zárnak, hol tárt karokkal várja őket az igazság.
Az élet, melynek vizében lábnyomot hagytam. A szellő, melynek illatát beszívtam, a várakozás, mely türelemre tanít, és a hoppon maradt érzés, mely miatt szüzek várnak. Minden ember álma, a gazdagság és szerelem, a karrier és a végén az, hogy elismerjék. Harmóniában élek, de nem magammal. Lemondással várom a véget, mert letisztultan merek hinni abban, hogy elkezdődött hátralevő életem első napja, ha elvágom a kötelékeimet.
Nem a múlt felhőibe kell kapaszkodni, hanem aki elvezet az élvezet nyújtotta játékokhoz. Még sincs egy ember, aki rám várna. Mégis ég és föld lenne a lakhelyem, mert menedékem, hogy a temetőben nincs feltámadás, csak arra várva, hogy a tökéletes, és mulandó fájdalommal lelkem megigazolódni látszik.
Fénybe áll, aki vele próbál felnevelődni, és hite szerint él. Ettől lesz az ember, az elszegényedett remény teljes uralkodója. Nincs mitől tartani, hiszen a kapuk még életében bezáródtak.
- Villő -
A cikket írta: Zsó
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend