Állok a sorban…
Látogatók száma: 76
Abszolút hétköznapi eset. Vagy mégsem…
Békés szombat reggel és ösztönösen megyek a piacra bevásárolni, meg a postára, feladni a csekkeket. Hiába vagyok nyugdíjas, még élnek bennem a megszokások, hiszen amikor még dolgoztam, ekkor volt időm bóklászni a piacon és kivárni sort a postán.
Nézem a kanyargó sorokat a pénzfelvételnél, s kiválasztom a viszonylag rövidebbet, bár ez csalóka, mert belefuthatok olyan előttem állóba, aki a fél társasház csekkjének befizetését felvállalja és akkor a szomszédos kanyarban jobban haladnak a pénzüktől minden áron megszabadulni vágyók.
Szokásom szerint ilyenkor veszek egy újságot és olvasgatom várakozás közben, de most zárva a postán belüli újságos bódé, így kénytelen vagyok üresben álldogálni.
Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a harmincas évei közepén járó, gyűrött arcú nő kiáll a sorból és telefonálni kezd, oly hangosan beszél, hogy minden szavát valamennyien hallhatjuk, ha akarjuk, ha nem. Először arra gondolok, szándékos a hangossága, ám a mondandója alapján kiderül, pusztán a beszélgető társa reakciója váltja ki belőle a hangjának emelkedését.
Számára fontos, számomra érdektelen családi perpatvar fültanúja vagyok. Elvált férjével éppen a gyerekelhelyezés és láthatás kérdéseit tárgyalja: eddig sem törődtél a gyerekeiddel, akkor miért akarod őket hétvégeken elvinni, úgysem tudsz velük mit kezdeni, én meg nem győzöm hét közben helyrehozni, amit elrontasz, ráadásul nem fizetsz gyerektartást, mondván, hogy annyi pénzt költesz rájuk, amely jóval meghaladja a fizetési kötelezettséged. Nem felesleges játékokra lenne szükségük, hanem pulóverre meg farmerra. Anyád is megmondta, hogy felelőtlen vagy, nem nőtt be a fejed lágya… Nem is értem, miért akarod, hogy hónapig nálad legyenek, utána meg nálam, amikor sem mosni, sem takarítani nem tudsz, a főzési tudományodról nem is beszélve. Biztos megint új barátnőd van és ő bujtogat ellenem, megzavarja a gyerekek fejét is, mert egyre pimaszabbak velem… jó. kamaszodnak, de akkor is, én vagyok az anyja, ezt ne felejtsd el…
A várakozók többsége színleli, hogy nem hall, nem lát és nem beszél, és is csak magamban mérgelődöm, miért kell nekem végig hallanom ezt a nem egészen felemelő beszélgetést.
Egyáltalán, nem egy nyilvános intézményben, telefonon kell megbeszélni az élet fontos dolgait, még akkor sem, ha ennek adottak a technikai feltételei, mármint a mobiltelefon, és a hívás borsos árát sem gond kifizetni.
Eszembe ötlött, hogy a házasságuk alatt is így intézték a közös ügyeiket? Miért nem személyesen beszélik meg intim dolgaikat, hiszen az nem tartozik senki harmadik személyre, pláne nem közel ötven ismeretlenre.
A volt házasfelek között ez lenne a normális kommunikáció? Nem hiszem, hogy ez mindig így volt.
Vagy éppen azért ment tönkre kapcsolatuk, mert nem beszélték meg a problémáikat, megvárták, amíg robbant a bomba?
Emlékszem, hogy Apukám könyvespolcán ott volt egy etikett könyv, „Tudni illik, hogy mi illik” címmel, melyben a leghétköznapibb illemszabályoktól a diplomáciában elvárt szokásokig szinte mindent tartalmazott, s bevallom, kamaszként élvezettel olvasgattam.
Tekintettel a telekommunikáció fejlettségére, ismét ki kellene adni egy etikett könyvet és megkockáztatom, hogy ingyen kellene osztogatni. Bár, ahogyan elnézem az utánunk következő korosztályokat, az a sanda gyanúm, hogy akkor sem olvasnák el.
Heuréka!
Megvan a megoldás!
Kellene készíteni valakinek egy rajzfilm sorozatot, amely viccesen, ám mindenki számára érthető módon ismertetné az illem alapszabályait, és le lehetne adni a tehetségkutató műsorok előtt, mert azokat sokan bámulják azok, akikre ráférnének ezen ismeretek.
Egy próbát megérne!
*kép: sikerado.hu
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Bizony az ötlet kiváló, mert már szinte csecsemőkorától telefonál a mai emberpalánta.
Az anya telefontémája is megérne egy misét, de ahhoz ismerni kéne mindkét fél véleményét.
Pussz,
Tündér
Sajnos, az elemi udvariassági követelményekkel sincsenek tisztában a fiatalok, és úgy tűnik, hogy erre sem a szülők, sem a tanárok nem tanítják meg őket. Lehet, hogy nekik is hiányosságaik vannak e téren.
Pussz: Yolla
Bizony az ötlet kiváló, mert már szinte csecsemőkorától telefonál a mai emberpalánta.
Az anya telefontémája is megérne egy misét, de ahhoz ismerni kéne mindkét fél véleményét.
Pussz,
Tündér