Múltidéző

Látogatók száma: 70

Léda kiöltözik. Nyúlánk, lányos alakját kiemeli a testhez simuló, mélyen dekoltált nyári ruhája, melyhez magas sarkú szandált visel.

Dezső, a férje, elvitte a kétéves Balázskát a keresztanyjához, ahhoz a vénkisasszonyhoz, akit Léda nem szívlel. Estig haza sem jönnek, legalább lesz magára egy kis ideje.

Kiáll a kocsival, bezárja a kaput és irány a város. Ott mindig akad látnivaló, az üzletek is nyitva tartanak, soppingolhat kedvére. Ha lesz kedve hozzá.

Eddig mindig volt, talán lesz most is!

Vasárnap délelőtt tizenegykor nincs nagy forgalom az országúton. Száguldanak mellette a kukorica táblák, megtűzdelve egy-egy búzatáblával, meg sárga repcével. Meleg az idő, napfényben úszik a táj.

A város közelében nagyobb a forgalom, figyelnie kell a vezetéssel. Leparkol a centrumban, ilyenkor nem kell fizetni érte, akár estig maradhat. Nem, nem marad addig, legfeljebb három órát tölthet itt, mert mire hazaér a családja, otthon akar lenni. Vacsorára kisüti a rántott húst, készít mellé egy salátát, felbontanak hozzá egy üveg bort, Balázskának narancslét ad. Majd itt vesz a patinás cukrászdában néhány szelet süteményt is, ez lesz a vacsora fénypontja.

Felteszi a napszemüvegét, mert igen erősen süt a nap.

Meglepődik, mekkora a forgalom a belvárosban. Hiába, elszokott már a városi élettől. Négy éve hozzáment Dezsőhöz, és követte a nagyközségbe, ahol iskolaigazgató. Neki is kerítettek munkát az önkormányzatnál. Sok dolga nincs, de jól fizetik.

A régi piac helyén pláza épült, a legjobb, ha odamegy, egy helyen megtalál minden üzletet, melyet megnézni érdemes. Ha szerencséje van, leértékelésen vehet tavaszi ruhaneműket, nem mennek ki a divatból egy év alatt. Dezsőnek pulóver kell, Balázskának meg nadrág, magának meg, amit csak talál.

A bejáratnál fiatalok lődörögnek, dohányoznak, beszélgetnek, csókolóznak. Hajaj, valaha neki is ez volt a legfőbb tevékenysége! Tényleg, mi lenne, ha elszívna egy cigarettát? Otthon úgysem teheti meg. De itt igen!

A földszinten, a bejárattól balra, ott a trafik. Cigarettát vesz, öngyújtót és kétdecis kristályvizet, mert nagyon megszomjazott.

Az épület előtti parkban leül egy padra, innen látja a forgalmat, dohányozni is lehet, ott a pad végén a szemetes, tetején a csikk elnyomóval.

Kitűnően érzi magát! Kellemes a cigaretta, bár nem szívja le, ezért bodorodik körülötte a füst. Amatőr, kocadohányos lett, nevet magában, ki gondolta volna!

Házaspár érkezik, karon fogva, micsoda butaság, ebben a melegben karonfogva járni! Nem is olyan fiatalok. Ám a férfi, őszülő tüsi hajával, enyhén kacsázó járásával nagyon hasonlít valakire!

A nő kihúzza kezét a férfi karjából, aki Lénának háttal áll meg, és élénken magyarázni kezd:
- Nézd, szívem, az utolsó pillanatban vagyunk! Ha most nem vesszük meg...
- Megvesszük, Olga, nyugodj meg!

Hiszen ez Géza hangja!

Léna gyorsan elnyomja a cigarettáját és követi a házaspárt a plázába. Akkora a tömeg, hogy észrevétlen elvegyülhet benne, anélkül, hogy Gézáékat szem elől tévesztené.

A férfi megtartotta mackós termetét, a hangja is a régi, csak a hajában túlsúlyba került ősz szálak tanúskodnak az idő múlásáról. Felesége sokkal fiatalabbnak és energikusabbnak tűnik, filigrán alakjával és modern frizurájával, pedig, ha jól emlékszik, együtt jártak egyetemre, mielőtt összeházasodtak huszonöt évvel ezelőtt.

Léna tíz évig volt Géza kollégája. Munkakapcsolatukat a kölcsönös tisztelet jellemezte, és rendszerint hibátlan munkák kerültek ki a kezeik közül. Léna építészmérnökként szerette kikérni Géza véleményét, aki gépészmérnök, és ma már általános követelmény a középületek gazdaságos szellőzési és fűtési rendszereinek kialakítása. Főnökük és az ügyfelek felé is egységesen képviselték közös álláspontjukat, és rendszerint sikerül őket meggyőzniük az igazukról. Három év múlva meghitt, baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Megbeszélték a gondjaikat, melyek egymástól meglehetősen távol álltak. Addig, amíg a férfi a gyermeknevelés rögös útját rótta, Léna még a párkeresésénél tartott. Többnyire Géza vállán sírta ki magát Léna egy-egy zsákutcába fordult kapcsolata miatt, s a férfi bölcs tanácsai jelentették számára a vigasztalást.

Amikor úgy érezte, hogy egyedül kell leélni az életét, Géza elővarázsolta - mint cilinderből bűvész a kisnyulat - Dénest, a teniszpartnerét. A magas, jóképű, ambiciózus jogásszal öt évig élt Léna, amolyan se vele, se nélküle kapcsolatban. Dénest kenyérre lehetett kenni, ha nem ivott, ám az alkohol hatására kivetkőzött magából.
- Az nem lehet, sose láttam inni, - mondogatta Géza, de már nem hitt neki, a régi barátnak sem.

Aztán egy balatonkenesei kétnapos céges bulin elcsábította Gézát, ezzel akarván bosszút állni Dénesen. Nem jött össze a bosszú, mert jó maga volt az, aki megpörkölődött. De nagyon! Ettől kezdve megváltozott a kapcsolatuk, egyre kevesebbet beszéltek a magánéletükről, és mindketten igyekeztek a munkára koncentrálni.

A házaspár bababoltban válogat, azaz többnyire csak az asszony, Géza pedig csak téblábol az apró holmik között. Léna is bemegy az üzletbe és Balázskának keres cipőt és kabátkát. Úgy tesz, mintha véletlenül Gézának ütközne, s megfordul, hogy bocsánatot kérjen.
- Bocsánat!
- Te vagy az, Léna? Szevasz, öreglány!
- Szia, Géza! Ezer éve nem láttalak!
- Olga, szívem, nézd ki van itt! Egy régi kedves kolléganőm!

Tíz perc múlva hármasban iszogatják feketéjüket a kávézóban. Léna lelkesen mutogatja férje és a kisfia fényképeit, Olga pedig a lányaikról és a hamarosan születendő unokájukról mesél. Géza szóhoz sem jut.
- Hanem, ez a kis cipő jövőre már nem lesz jó Balázskának. Legalább két számmal nagyobbat vegyél - tanácsolja Olga , - gyere, visszamegyek veled az üzletbe, cseréljük ki.

Az eladónő készséges, sorra hozza a nagyobb cipőcskéket, több színben és fazonban, igazán nehéz közülük választani.

Az üzletből rálátni a kávézóra. Olga egy pillanatra odanéz és elkapja férje arckifejezését, amelyről csipetnyi fájdalommal vegyes büszkeség sugárzik. Lehet, hogy Lénával a munkatársi kapcsolatnál több is volt köztük?

Hazafelé menet lassabban gurul az autó, ellensúlyozandó Léna gondolatainak száguldását. Olga nem is tudja, hogy milyen jó szerető Géza! Vagy tudja?

Nem kellett volna utánuk menni! De oly jól esett látni Géza arcát, amikor megtudta, hogy végre Léna élete is sínen van!

Otthon Dezső a konyhában szorgoskodik, Balázska pedig ebéd utáni szunyókálással múlatja az időt.

- Megjöttél, Léna? Hol voltál? Keresztanya nem marasztalt ebédre bennünket, hamar hazajöttünk.

Már csak egy hiányzott Lénának, a szokásos számonkérés.

- Beugrottam a városba, Balázskának vettem cipőt.

Erre már nincs szava Dezsőnek, mert mindene a gyereke.

A fenébe is, gondolja Léna, bárcsak Dezső jobban hasonlítana Gézára!