Késői nászút - 2. Játék a szavakkal pályázat!
Látogatók száma: 94
Jutka éppen az ebédet készíti, amikor férje, Gábor hazajön.
- Van egy ötletem. Egy barátom felajánlotta, hogy a vadászházában tölthetnénk egy hetet a Mátrában. Mit szólsz hozzá? Az erdő mélyén van, távol minden zajtól, gondtól.
- Örülök, hogy végre pihenhetünk, ránk fér. Mondd meg neki, hogy elfogadjuk a meghívását. Ők is ott lesznek?
- Nem, csak mi ketten. Igazi kikapcsolódás lenne a sok munka után. Túrázhatnánk a hegyekben, felkeresnénk azt a helyet, ahol a nászutunkat töltöttük, húsz évvel ezelőtt. Főznöd sem kell, majd viszünk valami ennivalót reggelire, vacsorára, de étteremben ennénk, út közben mindig találunk majd egy megfelelő, házias vendéglőt. Ez a hét legyen csak a miénk. Olvashatunk, zenét hallgathatunk, bejárhatjuk a környéket, úgy, mint régen.
- Jó, menjünk. Pénteken el is indulhatunk, ahogy a munkaidőnek vége, én addig becsomagolok.
Attila mindent megbeszélt Gáborral, hogyan juthatnak el oda, ő majd várja őket a kulccsal. Hazafelé pedig beadják Mátrafüreden, így a barátokkal is találkozhatnak egy rövid időre. Úgyis régen beszélgettek.
Jutka már el is tervezte, hogy hová fognak kirándulni, mit néznek meg a környéken. Előre örültek, hogy milyen jó lesz. Végre nem lesz hajsza, rohanás a munkahelyre, onnan haza, otthon a tennivalók, szaladgálás a szülőkhöz, vásárlás, főzés, takarítás.
Pénteken ebéd után útra is keltek a kis Corsával. Szép napos idő volt, a sztrádán sem volt nagy forgalom. Az autó ugyan nem meseautó, de úgy vitte őket, mintha Alfa Romeo lenne. Hamar odaértek. Milyen régen voltak ketten, gyerekek, szülők, munkatársak nem szólhatnak bele életükbe, nincsenek viták a főnökkel, a szülők is meglesznek nélkülük. Eltelik hamar az a hét, addig talán semmi baj nem jön közbe. Mindennap felhívják őket, ha mégis szükség lenne rájuk, bármikor hazautazhatnak.
A naplementét már a teraszról nézték. A magukkal hozott ennivalót megették és sétálni indultak. Holdvilágos este volt, mint akkor, amikor húsz évvel ezelőtt Kékestetőn nyaraltak. Jutka úgy érezte, nem számítanak az évek, hiszen ugyanúgy ragaszkodnak most is egymáshoz, mint akkor. A gyerekek felnőttek, ők megérdemlik, hogy az évfordulójukon újra emlékezzenek a régi időkre. Egymást átölelve sétáltak az ösvényeken, a patak lenn, a mélyben csobogott. Beszívták a fenyőillatot, hallgatták a madarak csivitelését. Este úgy bújtak egymáshoz, mint hajdan.
Reggel Gábor hamarabb ébredt, a kertben talált egy fehér rózsaszálat, leszakította. Elkészítette a reggelit, tálcán az ágy melletti asztalkára tette a virággal együtt. Jutka kinyitotta szemét, mert a nap a párnájára szórta fényét, a nyárfa levelei fickándoztak, amint a szél fújt. Érezte a friss kávéillatot, felkapta magára köpenyét, a tépőzárral gyorsan összefogta, szólt Gábornak, reggelizzenek együtt. Kényelmesen elfogyasztották a vajasmézes kenyeret, megitták a feketekávét, átöltöztek szabadidő ruhába és már indultak is felfedező útra. Úgy döntöttek, felmennek Kékestetőre. Csodás volt az erdő, dél lett, amikor odaértek. Lefotózták a kilátót, megkértek egy járókelőt, fotózza le őket is, hogy összehasonlíthassák a fényképet az otthoni esküvői képpel. Megebédeltek egy étteremben, gyalog indultak lefelé. Mindig az erdőben haladtak, néha meredek volt az út, de ők tapasztalt erdőjárók lévén, ez meg sem kottyant nekik. Ruganyosan, frissen mentek, hirtelen egy tisztásra bukkantak. Leheveredtek a magas fűben, körülöttük a nyári virágok színpompája, illatorgiája elbűvölte őket. Egy óra múlva továbbmentek, kora este értek a kisvasút állomáshoz, éppen indult a szerelvény, tele kirándulókkal. A vonatfütty megszólalt, ennek hangja otthonukat idézte – közel laktak egy megállóhoz, óránként hallották annak hangját, megszokták. Hazagondoltak mindketten, de tudták, otthon nincs semmi baj, nekik még van öt csodás napjuk, itt lehetnek az erdő közelében. Pár perc múlva a házhoz értek. Úgy nyitottak be az ajtón, mintha a sajátjuk lenne.
A rózsa illata betöltötte az egész szobát, úgy illatozott, mintha őket várná. Kimentek a kertbe, megsütötték szalonnájukat, a csillagfényben még sokáig beszélgettek, egy-két kedves dalt elénekeltek, gyönyörködtek a tűz lángjában. Bementek, ágyba bújtak, szorosan átölelték egymást, úgy merültek álomba. Mosolygó arcukon megcsillant a Hold fénye.
A cikket írta: Kühne Katalin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szép kis történet, tele melegséggel..Egy kellemes kirándulás, amit bárki megtehet, szép emlék lesz, de Te még ráérsz emlékezni.Többször meg kell ismételni..
Puszi: Ilona
Örülök, hogy tetszett a történet, te is várd ki, míg eljön ennek ideje. Gyűjtsd az emlékeket, biztosan neked is lesznek hasonlók: Kati
Ez nagyon szép volt!
pusz
Juli
Szia Katalin!
Ez egy csodaszép történet, szívesen lenne nekem is részem ilyesmiben. :)
Üdv az oldalon, érezd jól magad köztünk! :)
Puszi
Szia Katalin!
Ügyesen összehoztad. Hát még én milyen szívesen venném, ha nekem is részem lehetne ilyesmiben! :-)
Pussz,
Éva
Kedves Katalin!
Nagyon szép történet, szívesen beleéltem magam!
Köszöntelek köztünk és érezd jól magad nálunk!
Pussz,
Tündér
Nagyon szép történet, szívesen beleéltem magam!
Köszöntelek köztünk és érezd jól magad nálunk!
Pussz,
Tündér
Ügyesen összehoztad. Hát még én milyen szívesen venném, ha nekem is részem lehetne ilyesmiben! :-)
Pussz,
Éva
Ez egy csodaszép történet, szívesen lenne nekem is részem ilyesmiben. :)
Üdv az oldalon, érezd jól magad köztünk! :)
Puszi