Még jó, hogy a pókoktól nem félek
Látogatók száma: 189
Hónapok óta keresek egy jó pedikűröst. Többet is kipróbáltam már. Az egyik nagyon jól masszíroz, de felületesen dolgozik. A másiknak jó lenne a technikája, de sokat beszél. A harmadik szemtelenül összecsapja a munkát, nem kellemes az érintése.
Meg vagyok ezekkel áldva.
Ma összekötöttem a kellemest a hasznossal. Legyőztem egy ősi félelmemet, és a lábam is szépült közben. Gyerekkorom óta rettegek az élő víztől. Tavaly nyáron az exem sem tudott belekönyörögni a Balatonba, pedig egy tucatszor jártunk arra. A lányomnak, meg a fiának extra adag fagyit ígért, ha bele tudnak csalni a vízbe. A fagyi megvolt, én viszont csak a stégek lépcsőjéig mentem a tóba.
A ’80-90-es években, a hajdani jugoszláv tengerparton, fiatalasszonyként a görög partokon, és az olasz Riviérán is csak bokáig merészkedtem a vízbe. Ácsingóztam a hűs habok után, de a félelem, hogy valami hozzáér a lábamhoz, visszatartott. Konkrétan az élőlényektől tartottam. Meg a születésem fulladásos emléke is dolgozott bennem, állítólag magzatvizet nyeltem. A fóbiáink, félelmeink alapja sokszor a múltban keresendő. Akár a mostani, akár a távoli, korábbi életeinek emlékeiben. Szuggesztiós módszerekkel vissza lehet térni a trauma időpontjához, majd pszichésen újra átélve, kigyomlálni a jelen félelmének gyökereit. Ezt a technikát sikeresen használják a pánikbetegeknél.
Ma megoldottam a gondom egy huszárvágással. Szuggesztió nélkül. Bátorságot merítettem, majd beledobtam magam, ha nem is szó szerint, a mélyvízbe. Meghívást kaptam egy közeli fürdőbe, ahol halak (Garra rufa, vagy Kangal hal, de úgy is hívják Doktor hal, magyarul Piros Szívogató Márna) végzik a lábpedikűrt. Izgalmasnak tűnt a történet, miszerint belelógatom a lábam egy kis medencébe, és a kicsikék rárabolnak. Ez kell nekem! Kell ez nekem....?
Lelkesen fürdőruhára vetkőztem. Elképzeltem, mi fog történni. Leharapni nem fogják a lábam, ahhoz túl kicsik. Mint a kisujjam, akkorák. Pici szájuk van, és gondolom növényevők. Az elmém próbáltam csitítani, felkészíteni a bevetésre. A hiúságom is hajtott, hogy végre lelkiismeretes lábápolást- kezelést kapok. Elképzeltem, ezek a kis jószágok a természetük szerint fognak viselkedni. Ki kell próbálnom, hogy tudjam, mi az, amitől nem kell félni. A barátom-kísérőm útközben beszólt, hogy a halacskák napok óta nem kaptak enni...
Két kis gusztusos akváriumhoz értünk, amelybe egy kényelmes bőrfotelből kellett belelógatni a lábacskákat, 20-30 percig.
Fél szemmel az akváriumra sandítottam. Helyes, békés, apró halak villogtak az üvegen keresztül. Kb. 80-100-an.... Na ebbe lépjek bele. Nem hagytam időt és teret a félelmemnek. Mielőtt elkezdett dolgozni az agyam, hogy milyen érzés lehet odaadni prédának a kecses csülkeimet, és vajon nyálkás-e az érintésük, vagy az apró fogak, szájak hogyan cuppognak az elhalt hámrétegen, addigra egy gyors lendülettel belelógattam mindkét lábam az akváriumba. Nem, nem húzhatom ki őket. Nem is mertem megreszkírozni a kérdést.
Apró gyerkőcök szaladtak ki a medencékből megcsodálni a panorámás látványt. Tócsák álltak meg alattuk, ahogy körbeállták az akváriumot. Tátott szájjal bámulták a halacskákat, néhányan rám pislantottak, milyen bátor a néni. Magabiztosan mosolyogtam vissza rájuk. Abban a pillanatban, ahogy a lábam a vízbe merült, nagy vehemenciával szelte a habot a friss kaja jöttére a halcsapat. Apró szájak kezdték meg szorgos munkájukat. Kislánykoromban játékból sokszor nyaltuk meg a táskarádió laposelemét, tetszett, ahogy megcsípte a nyelvünket. Ahhoz hasonlítható, sűrű, gyors, összefüggően csipkedő pici áramütés érzetét keltették a "fogacskák", ahogy szisztematikusan haladtak a bőrfelületen. Ezernyi élő akupunktúrás tűszúrás bizsergette fáradt végtagjaimat.
Mintha egy masszírozó gép túrázna a lábfej és a sarok között. Az étkesebbek rácuppantak az alsó lábszár bőrére is, egészen a víz felszínéig.
-Igen, ott is, ott törte fel a télen a cipő a lábamat – mondtam nekik és magamnak gondolatban a mantrát, hogy ne essek pánikba. Az évtizedekkel korábban látott piranás horror videók jutottak az eszembe, amelyben a gyanútlan, tóban úszkáló főszereplőből pillanatok alatt csak a kopasz csontok maradtak. Amennyire tudtam, szétnyitottam a lábujjaimat. Fickándozó örömmel furakodtak be közéjük a legügyesebbek, helyes csiklandozást keltve a lábak gazdájának.
Fáradhatatlanul szorgoskodtak volna még órákig, ha nem szállok ki 40 perc után az akváriumból. Kellemesen puha tapintású, gyengéden átmasszírozott lábaim felfrissültek, a lelki békém is helyreállt. Nem mondom, hogy a legközelebbi élővízbe fejvesztve rohanok bele. De az biztos, ez a mai élmény közelebb vitt a halakhoz, összebarátkoztunk.
Még jó, hogy, a pókoktól nem félek.
A cikket írta: Je t'aime
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Zsötem!
Gratulálok! :) Egy félelemmel kevesebb.
Nem írom, hogy hal(l)atlan a történet :) Voltam már szemlélője hasonlónak. Elég bizarr. A barátnőm pikkelysömörös. Ő az egész testét kezelteti. Fantasztikus eredményeket produkálnak ezek a kis ficánkák.
Szép napot :)
Inga
Köszönöm. :) Még maradt azért néhány (félelem), de nem akarom mindet teljesen kigyomlálni, mert jó velük élni. Határvonalat szabnak a vágyaknak.
Önmagában olyan a félelem, mint a só. Egyedül tömény, elviselhetetlen, de nélküle az élet sótlan. Egy csipetnyi kell azért belőle.
Egész testen nem bírtam volna elviselni a jószágokat. Azért a vehemensebbek nagyobbat csíptek ki a hámrétegből, és amikor ezt egyszerre 80 szájacska teszi, az akkor muris, ha annak akarom érezni.
Neked is szép napot,
puszil Zsöti
Gratulálok! :) Egy félelemmel kevesebb.
Nem írom, hogy hal(l)atlan a történet :) Voltam már szemlélője hasonlónak. Elég bizarr. A barátnőm pikkelysömörös. Ő az egész testét kezelteti. Fantasztikus eredményeket produkálnak ezek a kis ficánkák.
Szép napot :)
Inga
A teljes kezelés 2-3 alkalomból áll, fogok még a doktor halakkal találkozni. :) A következő alkalommal már ismerősként fognak üdvözölni. :))
Ölcsi, Zsötem
Ölcsike Orsolya
Bátorság, asszony a neved :-)
Én a magasságtól rettegek, hát minden lehetséges alkalommal felmászok valami magasra ... most már. Nekem is kellett hozzá egy sokkhatás :-)
Érdekes érzés lehetett :-) Tényleg, nem csikis?
Puszi
Nörszi
A lábujjak között csikis volt, mikor nyitogattam, hogy örömet okozzak nekik. :) Be is bújtak közéjük rögtön. :) Néhány pozícióba fordult, a hasát mutatta, úgy jobban elfért a szűk helyen.
Aranyosak voltak. :))
Eltereltem a figyelmem a csikis érzetről, azzal, hogy milyen jó dolgom van, hálás vagyok, hogy foglalkoznak velem a kicsikék, stb.
Kacérkodom a tandemugrással, hozzád hasonlóan halálfélelmem van a magasságban. Persze a 4.-en lakunk... Ezt még azért átgondolom. Ott nincs cicózás, ha az utolsó másodpercben meggondolom magam. :)
Puszillak, Zsöti
Szia Zsöti!
Szórakoztató, tájékoztató , jóóóóóóó!
Szinte én is éreztem a lábujjaim között a pici ,,fogacskák" szorgoskodását. Átéltem az egész folyamatot! Még ökölbe is szorult a lábam.
Iszonyú csiklandós vagyok. A pedikűrösömet hál 'Istennek nem zavarja, ha végig nyerítem, kuncogom, hahotázom az egész műveletet. A halaknak azonban, biztos tátva maradna a szájuk! :-)
A vízipókoktól sem félsz úgy-e?
Pusz
Juli :))
Próbáltam testközelbe hozni ezt a bizarr élményt. Látom, sikerült. :))
A csiklandozás érzését ki tudom kapcsolni, egyszerűen azt mondogatom magamban: nem vagyok csikis. Működik.
A pedikűrös halak biztos berosálnának, ha kezelés közben csapkodnál a lábaddal. :))
A pókos példát azért hoztam fel, mert annak a fóbiának a kioltására - ha lenne -, ezek szerint egy pókokkal teli akváriumba kellene ülnöm. Azt nem félelemből, hanem undorból nem vállalnám. Hasonlóan a csúszómászók, hüllők közé sem ülnék be. :)
Puszillak, Zsöti
Én a magasságtól rettegek, hát minden lehetséges alkalommal felmászok valami magasra ... most már. Nekem is kellett hozzá egy sokkhatás :-)
Érdekes érzés lehetett :-) Tényleg, nem csikis?
Puszi
Nörszi
Szia !
Én irtózom a pókoktól, mióta megcsípett egy, de csúnyán, és sebészetileg kellett kivágni és eltávolítani a méreg anyagot a bőröm alól, mert begyulladt és mérhetetlenül fájt. Azóta irtózom tőlük. A nagy kiállított példányokat megnézem, de nem túl közelről, és ennyi. Nem rajongok értük. Az élő vízben a tengeri süntől és a medúzától tartok csak. Ez a pedikűr pedig kifejezetten érdekes lehetett.Üdv Éva.
Sikerült rossz élményt szerezned a póktól, a rovarcsípés amúgy is kellemetlen. Több felől halottam ilyen pókok okozta balesetről.
Én az élővízben mindentől tartok, ami mozog.
Mondjuk ha egy helyes, pedikűrös fiú lubickolna mellettem, nem szaladnék ki a partra. :) Ellennék, mint hal a vízben. :))
Üdv. Zsötem
Szórakoztató, tájékoztató , jóóóóóóó!
Szinte én is éreztem a lábujjaim között a pici ,,fogacskák" szorgoskodását. Átéltem az egész folyamatot! Még ökölbe is szorult a lábam.
Iszonyú csiklandós vagyok. A pedikűrösömet hál 'Istennek nem zavarja, ha végig nyerítem, kuncogom, hahotázom az egész műveletet. A halaknak azonban, biztos tátva maradna a szájuk! :-)
A vízipókoktól sem félsz úgy-e?
Pusz
Juli :))
Én irtózom a pókoktól, mióta megcsípett egy, de csúnyán, és sebészetileg kellett kivágni és eltávolítani a méreg anyagot a bőröm alól, mert begyulladt és mérhetetlenül fájt. Azóta irtózom tőlük. A nagy kiállított példányokat megnézem, de nem túl közelről, és ennyi. Nem rajongok értük. Az élő vízben a tengeri süntől és a medúzától tartok csak. Ez a pedikűr pedig kifejezetten érdekes lehetett.Üdv Éva.