újabb események régebbi események további események
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
17:17
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
11:10
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
09:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
09:16
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
20:04
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Még jó, hogy a pókoktól nem félek

2011. július 13. - Látogatók száma: 183

Hónapok óta keresek egy jó pedikűröst. Többet is kipróbáltam már. Az egyik nagyon jól masszíroz, de felületesen dolgozik. A másiknak jó lenne a technikája, de sokat beszél. A harmadik szemtelenül összecsapja a munkát, nem kellemes az érintése.

Meg vagyok ezekkel áldva.

Ma összekötöttem a kellemest a hasznossal. Legyőztem egy ősi félelmemet, és a lábam is szépült közben. Gyerekkorom óta rettegek az élő víztől. Tavaly nyáron az exem sem tudott belekönyörögni a Balatonba, pedig egy tucatszor jártunk arra. A lányomnak, meg a fiának extra adag fagyit ígért, ha bele tudnak csalni a vízbe. A fagyi megvolt, én viszont csak a stégek lépcsőjéig mentem a tóba.

A ’80-90-es években, a hajdani jugoszláv tengerparton, fiatalasszonyként a görög partokon, és az olasz Riviérán is csak bokáig merészkedtem a vízbe. Ácsingóztam a hűs habok után, de a félelem, hogy valami hozzáér a lábamhoz, visszatartott. Konkrétan az élőlényektől tartottam. Meg a születésem fulladásos emléke is dolgozott bennem, állítólag magzatvizet nyeltem. A fóbiáink, félelmeink alapja sokszor a múltban keresendő. Akár a mostani, akár a távoli, korábbi életeinek emlékeiben. Szuggesztiós módszerekkel vissza lehet térni a trauma időpontjához, majd pszichésen újra átélve, kigyomlálni a jelen félelmének gyökereit. Ezt a technikát sikeresen használják a pánikbetegeknél.

Ma megoldottam a gondom egy huszárvágással. Szuggesztió nélkül. Bátorságot merítettem, majd beledobtam magam, ha nem is szó szerint, a mélyvízbe. Meghívást kaptam egy közeli fürdőbe, ahol halak (Garra rufa, vagy Kangal hal, de úgy is hívják Doktor hal, magyarul Piros Szívogató Márna) végzik a lábpedikűrt. Izgalmasnak tűnt a történet, miszerint belelógatom a lábam egy kis medencébe, és a kicsikék rárabolnak. Ez kell nekem! Kell ez nekem....?

Lelkesen fürdőruhára vetkőztem. Elképzeltem, mi fog történni. Leharapni nem fogják a lábam, ahhoz túl kicsik. Mint a kisujjam, akkorák. Pici szájuk van, és gondolom növényevők. Az elmém próbáltam csitítani, felkészíteni a bevetésre. A hiúságom is hajtott, hogy végre lelkiismeretes lábápolást- kezelést kapok. Elképzeltem, ezek a kis jószágok a természetük szerint fognak viselkedni. Ki kell próbálnom, hogy tudjam, mi az, amitől nem kell félni. A barátom-kísérőm útközben beszólt, hogy a halacskák napok óta nem kaptak enni...

Két kis gusztusos akváriumhoz értünk, amelybe egy kényelmes bőrfotelből kellett belelógatni a lábacskákat, 20-30 percig.
Fél szemmel az akváriumra sandítottam. Helyes, békés, apró halak villogtak az üvegen keresztül. Kb. 80-100-an.... Na ebbe lépjek bele. Nem hagytam időt és teret a félelmemnek. Mielőtt elkezdett dolgozni az agyam, hogy milyen érzés lehet odaadni prédának a kecses csülkeimet, és vajon nyálkás-e az érintésük, vagy az apró fogak, szájak hogyan cuppognak az elhalt hámrétegen, addigra egy gyors lendülettel belelógattam mindkét lábam az akváriumba. Nem, nem húzhatom ki őket. Nem is mertem megreszkírozni a kérdést.

Apró gyerkőcök szaladtak ki a medencékből megcsodálni a panorámás látványt. Tócsák álltak meg alattuk, ahogy körbeállták az akváriumot. Tátott szájjal bámulták a halacskákat, néhányan rám pislantottak, milyen bátor a néni. Magabiztosan mosolyogtam vissza rájuk. Abban a pillanatban, ahogy a lábam a vízbe merült, nagy vehemenciával szelte a habot a friss kaja jöttére a halcsapat. Apró szájak kezdték meg szorgos munkájukat. Kislánykoromban játékból sokszor nyaltuk meg a táskarádió laposelemét, tetszett, ahogy megcsípte a nyelvünket. Ahhoz hasonlítható, sűrű, gyors, összefüggően csipkedő pici áramütés érzetét keltették a "fogacskák", ahogy szisztematikusan haladtak a bőrfelületen. Ezernyi élő akupunktúrás tűszúrás bizsergette fáradt végtagjaimat.

Mintha egy masszírozó gép túrázna a lábfej és a sarok között. Az étkesebbek rácuppantak az alsó lábszár bőrére is, egészen a víz felszínéig.
-Igen, ott is, ott törte fel a télen a cipő a lábamat – mondtam nekik és magamnak gondolatban a mantrát, hogy ne essek pánikba. Az évtizedekkel korábban látott piranás horror videók jutottak az eszembe, amelyben a gyanútlan, tóban úszkáló főszereplőből pillanatok alatt csak a kopasz csontok maradtak. Amennyire tudtam, szétnyitottam a lábujjaimat. Fickándozó örömmel furakodtak be közéjük a legügyesebbek, helyes csiklandozást keltve a lábak gazdájának.

Fáradhatatlanul szorgoskodtak volna még órákig, ha nem szállok ki 40 perc után az akváriumból. Kellemesen puha tapintású, gyengéden átmasszírozott lábaim felfrissültek, a lelki békém is helyreállt. Nem mondom, hogy a legközelebbi élővízbe fejvesztve rohanok bele. De az biztos, ez a mai élmény közelebb vitt a halakhoz, összebarátkoztunk.

Még jó, hogy, a pókoktól nem félek.

A cikket írta: Je t'aime

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. július 15. 17:09

megtekintés Válasz erre: Inga - 2011. július 14. 22:55

Kedves Zsötem!

Gratulálok! :) Egy félelemmel kevesebb.
Nem írom, hogy hal(l)atlan a történet :) Voltam már szemlélője hasonlónak. Elég bizarr. A barátnőm pikkelysömörös. Ő az egész testét kezelteti. Fantasztikus eredményeket produkálnak ezek a kis ficánkák.

Szép napot :)

Inga

Szia Kedves Inga!

Köszönöm. :) Még maradt azért néhány (félelem), de nem akarom mindet teljesen kigyomlálni, mert jó velük élni. Határvonalat szabnak a vágyaknak.
Önmagában olyan a félelem, mint a só. Egyedül tömény, elviselhetetlen, de nélküle az élet sótlan. Egy csipetnyi kell azért belőle.

Egész testen nem bírtam volna elviselni a jószágokat. Azért a vehemensebbek nagyobbat csíptek ki a hámrétegből, és amikor ezt egyszerre 80 szájacska teszi, az akkor muris, ha annak akarom érezni.

Neked is szép napot,
puszil Zsöti
2011. július 14. 22:55
Kedves Zsötem!

Gratulálok! :) Egy félelemmel kevesebb.
Nem írom, hogy hal(l)atlan a történet :) Voltam már szemlélője hasonlónak. Elég bizarr. A barátnőm pikkelysömörös. Ő az egész testét kezelteti. Fantasztikus eredményeket produkálnak ezek a kis ficánkák.

Szép napot :)

Inga
2011. július 14. 20:35
Szia Orsika!

A teljes kezelés 2-3 alkalomból áll, fogok még a doktor halakkal találkozni. :) A következő alkalommal már ismerősként fognak üdvözölni. :))

Ölcsi, Zsötem
2011. július 14. 18:26
Szia Zsötem! Biztos jó volt akkor és ha úgy érzed közelebb visz a vízhez szerintem még párszor próbáld ki, tudod kellemeset a hasznossal!

Ölcsike Orsolya
2011. július 14. 07:33

megtekintés Válasz erre: Nurse - 2011. július 14. 07:18

Bátorság, asszony a neved :-)
Én a magasságtól rettegek, hát minden lehetséges alkalommal felmászok valami magasra ... most már. Nekem is kellett hozzá egy sokkhatás :-)
Érdekes érzés lehetett :-) Tényleg, nem csikis?

Puszi
Nörszi

Szia Nurse! :)

A lábujjak között csikis volt, mikor nyitogattam, hogy örömet okozzak nekik. :) Be is bújtak közéjük rögtön. :) Néhány pozícióba fordult, a hasát mutatta, úgy jobban elfért a szűk helyen.
Aranyosak voltak. :))
Eltereltem a figyelmem a csikis érzetről, azzal, hogy milyen jó dolgom van, hálás vagyok, hogy foglalkoznak velem a kicsikék, stb.

Kacérkodom a tandemugrással, hozzád hasonlóan halálfélelmem van a magasságban. Persze a 4.-en lakunk... Ezt még azért átgondolom. Ott nincs cicózás, ha az utolsó másodpercben meggondolom magam. :)

Puszillak, Zsöti
2011. július 14. 07:18

megtekintés Válasz erre:   - 2011. július 14. 06:12

Szia Zsöti!

Szórakoztató, tájékoztató , jóóóóóóó!
Szinte én is éreztem a lábujjaim között a pici ,,fogacskák" szorgoskodását. Átéltem az egész folyamatot! Még ökölbe is szorult a lábam.
Iszonyú csiklandós vagyok. A pedikűrösömet hál 'Istennek nem zavarja, ha végig nyerítem, kuncogom, hahotázom az egész műveletet. A halaknak azonban, biztos tátva maradna a szájuk! :-)

A vízipókoktól sem félsz úgy-e?

Pusz
Juli :))

Szia Juli!

Próbáltam testközelbe hozni ezt a bizarr élményt. Látom, sikerült. :))

A csiklandozás érzését ki tudom kapcsolni, egyszerűen azt mondogatom magamban: nem vagyok csikis. Működik.
A pedikűrös halak biztos berosálnának, ha kezelés közben csapkodnál a lábaddal. :))

A pókos példát azért hoztam fel, mert annak a fóbiának a kioltására - ha lenne -, ezek szerint egy pókokkal teli akváriumba kellene ülnöm. Azt nem félelemből, hanem undorból nem vállalnám. Hasonlóan a csúszómászók, hüllők közé sem ülnék be. :)

Puszillak, Zsöti
2011. július 14. 07:18
Bátorság, asszony a neved :-)
Én a magasságtól rettegek, hát minden lehetséges alkalommal felmászok valami magasra ... most már. Nekem is kellett hozzá egy sokkhatás :-)
Érdekes érzés lehetett :-) Tényleg, nem csikis?

Puszi
Nörszi
2011. július 14. 07:11

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. július 14. 01:42

Szia !

Én irtózom a pókoktól, mióta megcsípett egy, de csúnyán, és sebészetileg kellett kivágni és eltávolítani a méreg anyagot a bőröm alól, mert begyulladt és mérhetetlenül fájt. Azóta irtózom tőlük. A nagy kiállított példányokat megnézem, de nem túl közelről, és ennyi. Nem rajongok értük. Az élő vízben a tengeri süntől és a medúzától tartok csak. Ez a pedikűr pedig kifejezetten érdekes lehetett.Üdv Éva.

Szia Éva!

Sikerült rossz élményt szerezned a póktól, a rovarcsípés amúgy is kellemetlen. Több felől halottam ilyen pókok okozta balesetről.

Én az élővízben mindentől tartok, ami mozog.
Mondjuk ha egy helyes, pedikűrös fiú lubickolna mellettem, nem szaladnék ki a partra. :) Ellennék, mint hal a vízben. :))

Üdv. Zsötem
 
2011. július 14. 06:12
Szia Zsöti!

Szórakoztató, tájékoztató , jóóóóóóó!
Szinte én is éreztem a lábujjaim között a pici ,,fogacskák" szorgoskodását. Átéltem az egész folyamatot! Még ökölbe is szorult a lábam.
Iszonyú csiklandós vagyok. A pedikűrösömet hál 'Istennek nem zavarja, ha végig nyerítem, kuncogom, hahotázom az egész műveletet. A halaknak azonban, biztos tátva maradna a szájuk! :-)

A vízipókoktól sem félsz úgy-e?

Pusz
Juli :))
2011. július 14. 01:42
Szia !

Én irtózom a pókoktól, mióta megcsípett egy, de csúnyán, és sebészetileg kellett kivágni és eltávolítani a méreg anyagot a bőröm alól, mert begyulladt és mérhetetlenül fájt. Azóta irtózom tőlük. A nagy kiállított példányokat megnézem, de nem túl közelről, és ennyi. Nem rajongok értük. Az élő vízben a tengeri süntől és a medúzától tartok csak. Ez a pedikűr pedig kifejezetten érdekes lehetett.Üdv Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: