Nyári kaland

Látogatók száma: 90

Egymondatos

Szikrázó napsütés fogadott és minden madárcsicsergéssel volt tele, végre egy kemping, amelyben nincs tolongás, gondoltam és kis családommal, meg számtalan málhákkal megrakott autómmal körbejártam a terepet, mert a bőség zavarában nem igazán tudtam, hol verjük le sátrunkat. Végül úgy döntöttem, hogy egy hatalmas szomorúfűz mellett, közel a szociális blokkhoz, letelepedünk.
Gyermekeim nekiindultak felfedezni a kempinget, miután rajtunk kívül három sátor állt összesen a kerítésen belül, nem jelentett számukra nagy kihívást. Kis feleségem elővett a hűtőtáskából egy doboz sört, a kezembe nyomta és közölte, hogy felállítjuk. Mármint a sátrakat. Felállítottuk. Később a sátrakat is, éppen időben, mert csemetéink visszaértek és vad csatakiáltás közepette birtokba vették a kisebb, kétszemélyes átmeneti otthonukat.
Kis feleségem gondosan berendezkedett a nagy, családi sátorban, Majd elküldött bevásárolni, bár egy hétre elég száraz kolbászt, konzervet, kenyeret, kekszet, süteményeket, csokoládét hoztunk magunkkal, de vajat, péksüteményt, kristályvizet, paprikát, paradicsomot és hagymát nem hoztunk magunkkal, azt itt kell frissem megvenni, mondogatta otthon, csak azt nem értem, hogy akkor miért hoztunk magunkkal a hűtőtáskában két kiló húst, amikor itt is lehet kapni.
Kamasz fiaink velem tartottak, izgalmas felfedezni az ismeretlen települést, és bár nem kötötték az orromra, de bíztak benne, hogy fiatal, csinos csitrikben sem lesz hiány. Nem lett, mert az első fagyi árusnál közölték velem, hogy menjek csak vásárolni, ők majd itt megvárnak és segítenek cipelni a szatyrokat.
A kempingtől a falu centrumáig vezető, alig ötszáz száz méteren, a földszintes pavilonsorban kivétel nélkül mindent megvehettem volna, csakhogy elkapott a hév, muszáj feltérképezni a település kocsmáit, hol milyen italokat lehet kapni, elvégre nem csupán a családom nyaral, hanem én is, és szívesen beszélgetek sörözés közben férfitársaimmal. Az elsőben sört ittam és megtudtam, hogy ott bizony reggelente frissen sült tepertős pogácsa kapható. A másodikban pocsék a sör és meleg is, de kitűnő a szilvapálinkájuk. A harmadikban a pincérnő forrónadrágban és mélyen dekoltált pólóban dolgozik, ha kicsit lehajol, még a köldökét is látni, muszáj két pohár bort innom ahhoz, hogy meghívjam egy esti sétára a tópartra, pontban tíz órára. A negyedik étterem, melynek kellemes a kerthelyisége, arra sarkallt, hogy eloltsam a rám törő szomjúságot, ezért ismét sört ittam, azonnal két korsóval, mert finom hideg a frissen csapolt sör. Érdekes, itt nem forrónadrágban volt a pincérnő, mégis megbeszéltem vele egy randevút, a tópartra, este tízre. Az olyan jól bevált időpont. Rémlett, mintha lenne már elfoglaltságom este tízkor, de mindegy.
Az ötödik férfiitatót a közért mellett találtam, és feltámadt bennem a lelkiismeret furdalás, hogy nekem vásárolnom kell. Nagyon melegem volt, ami nyár közepén, délidőben, nem megy csodaszámba, ezért izzadtam, mint aki éppen a szaunából jött ki, de az sem kizárt, hogy attól gyöngyözött a homlokom, mert elfelejtettem, mit is kellene vennem. Kenyér kell, az biztos, meg tej is, tejfel, olaj, tepertő, wc papír, papírtörlő, szalvéta, meg hat doboz sör, hogy útközben ki ne száradjon a torkom.
De nem úgy van az, hogy kihagyjam az ötödik csehót, bementem, immár megrakodva, mert a negyventekercses wc papír nem kis csomag ám, és ott aztán végre találkozhattam a sorstársaimmal, azokkal a férfitársakkal, akiket szintén vásárolni küldött a feleségük. Sanyarú sorsunk miatt azonnal barátság szövődött közöttünk és öten öt kör konyakot ittunk, lekísértük öt korsó sörrel. Ennyi italt már nem tudtam magamban tartani, kimenet a mellékhelyiségbe és mire visszaértem, sehol a szatyrom, eltűnt a bevásárolt árukkal együtt, és mondanom sem kell, hogy újdonsült ivócimboráimat sem leltem sehol. Egyedül a negyven tekercs wc papír árválkodott a helyünkön, és amint a kezembe vettem, hogy mentsem a menthetőt, azonnal lecsapott rám a pincér, hogy még nem fizettem. Azt mondta, hogy ötször öt sör és ötször öt konyak, az annyi mint….teljesen mindegy, mennyit mondott, mert nálam már egy fillér sem volt.
Hiba magyaráztam, hogy engem megloptak, nem értette, mit mondtam és a rendőrjárőr sem fogta fel, milyen nehéz helyzetbe kerültem, mert ha meglát ilyen állapotban a kis feleségem, akkor kikapok. Leszid. Egyre csak azt kérdezgette, hol a feleségem, s hiába magyaráztam, csak legyintett és bevitt a rendőrségre, a wc papírral együtt.
De milyen jól tette! Este tízig aludtam a rendőrőrsön, a várakozóknak fenntartott padon, fejem alatt a párnaként használt wc papírral. Akkor azonban megcsörrent a belső órám, hogy nekem randevúm van a tóparton, két hölggyel egyszerre, és engedjenek el, mert nem várakoztathatom meg őket.
Szerencsétlenségemre éppen akkor lépett be az ajtón az én aggódó kis feleségem, hogy bejelentse eltűnésemet.
Azóta is emlegetik a faluban, hogy azon az éjszakán egy nő kergetett egy férfit, egészen a kempingig, és útközben az asszony wc papír rolnikkal dobálta a tengerészlépésben haladó párját!

A cikket írta: Yolla

előző cikk következő cikk

1 szavazat