Párcsere (5.)
Látogatók száma: 1 138
19:45, a lány fejfájósan ránézett az órára. A fiúk elmentek sörözni a Véndióba, neki nem volt kedve. Már egy fél órája maga volt a faházban, szöszmötölt és közben gondolkodott.
Zita szép lány volt. Hosszú barna haja, szép arca, szép szemei, édes pisze orra és telt ajkai kívánni való menyecskévé tették. Mindehhez formás alak és jó mellek is társultak. Így a pasik akkor is beleszerettek, ha már csak ránéztek. Igazából, inkább csak akkor, ha csak ránéztek. Nem az eszéért szerették hódolói. Kedves lány volt. Talán készségesnek is lehetett őt nevezni. Készségesen beáldozta magát, ha egy fiút meg kellett vigasztalni szerelmi bánata miatt. Nem volt ő kurva, vagy legalább is nem tartotta magát annak, de sok fiú barátot számolhatott össze, többnyire testi kapcsolattal együtt.
A lány tett, vett, pakolgatott, nem találta a helyét. A fiúk egyik, másik ruháját hajtogatta szépen össze. Majd Viktor mellényét rakta annak ágyára. Ahogy odatette, kiesett az egyik zsebéből egy összehajtogatott papír. Zita nem volt kíváncsi fajta, de kihajtogatta, hogy tudja ki lehet-e dobni? Egy levél volt. Amikor elkezdte olvasni, előbb nem értette, majd hogy értse, továbbolvasta.
Kedves Viktor!
Nem tudom mi történik mostanában velem. Ami történik, az nem szabadna, hogy megtörténjen. De szerelmes lettem. Esténként nem tudok aludni, amikor meg igen, vele álmodom. Már otthon is sokat gondoltam rá, de mióta itt vagyunk, megőrülök. Látom ahogy naponta öltözik és vetkőzik. Látom amikor kedves és amikor bánatos. Tudom mikor szeretkeztek. Nem tudok elaludni, míg nem hallom amikor halkan kielégül. Ilyenkor nem bírom ki, hogy ne nyúljak magamhoz. Ez már beteges! Kérlek segíts nekem és mondd, hogy húzzak haza a picsába! És mondd, hogy soha többet nem leszel a barátom! Ilyen aljas és gátlástalan embert, mint én, nem ismerek! Elegem van! Hányingerem van magamtól. Kibírhatatlan ez nekem. Ennél már minden jobb. Ezt a levelet most átadom neked, csak hogy tudd, hogy egy állat volt a haverod... és indulok is haza, vagy felakasztom magam, ha kéred!
Tamás
Tamás a levelet remegő kézzel adta oda Viktornak.
- Figyi én most kimegyek, majd olvasd el és dönts! -mondta és gyorsan kihúzott a faházból.
Amikor Viktor elkezdte olvasni, előbb kicsit meglepődött, majd elmosolyodott.
- Ez hülye. Ha tudná, hogy Péter már le is nyomta a csajt, és neki aztán semmi lelkiismeret furdalása nem volt. Sőt, büszkén mesélte nekem. Akkor nem írna ilyen nyavalygós levelet, mint egy lány.
- Gyere csak Péter, olvasd már ezt a marhát.
- Mi van? Mit akar ez? Uram, atyám?! Na hívjuk el egyet sörözni, és világosítsuk már fel a srácot -mondta Péter vigyorogva. Majd ő fizet neked, ha átpasszolod neki Zitukát.
- Te, szerinted még szűz a pasi?
A Véndióban a pincérnő nagyon bejött Viktornak és Péternek is. Mind a ketten flörtölgettek vele. Jól érezték magukat. Egyedül csak Tamás szorongott hármójuk közül.
- Te barom -mondta Viktor. Kell neked a csaj?
- A pincérnő?
- Nem te barom, a Zita.
- Én..., szerelmes vagyok belé.
- Nem ezt kérdeztük hülyegyerek -mondta Péter. Kell-e neked?
Tamás nem tudott válaszolni. Üveges szemekkel nézett maga elé.
- Akkor ma én alszok a felső ágyon -mondta akkora vigyorral Viktor, hogy majd kiestek a fogszabályzott fogai.
A három fiú részegen ért haza. 23:50 világított az asztalon álló órán.
Zita már aludt.
- Pszt - suttogta Viktor. Akkor mindenki aludjon a helyén!
És felmászott a felsőágyra.
(majdnem) Vége.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nem semmi! Ennyi idő alatt már az új partnert is
megunja az ember, - nemhogy az állandót! De, - mint
mondják: -Ismétlés a tudás anyja!