Édeskedves

Látogatók száma: 38

Jól csőbehúztak!

Ma Édeskedvesnek felróttam, hogy jól csőbehúzott.

Mert mondtam neki, hogy szóba sem jöhet, legalább három okból, de mindig keresett és írt és kedves volt, és nem hagyta magát lerázni. Erre leeresztettem vele szemben a védelmi falamat (hogy tuti képben van, hogy szóba sem jöhet, csak szeret beszélni, ahogyan mások is), és tessék, hol tartunk most. Beszél rólam az anyjának, és már randit tervezgetünk. Én az enyémnek nem mertem elmondani, mert megígértem, hogy a járvány végéig nem randizom. De csak azért. De online Momnak már meséltem, és csak a vak nem látja, meg aki nem is akarja.

Csodálkozott is rajta, hogy most ilyenkor mi van, hogy mégis nyitottam rá, mint férfira. Hiába, ez a korai demencia. Hamar megfeledkeztem róla, hogy szóba sem jöhet. És jó volt beszélgetni. Nagyon. Élveztem a sorait, ahogyan később a mély, férfias hangját is. A többi udvarlómat nagyon hamar meguntam, mert azt se tudták, hogy mi az a kecskealom. Így közös témánk se nagyon volt. De ha Édeskedvessel beszélek, ő érti azt, amiről mesélek. Az istállótrágyát, a komposztot, az öngyógyító kiskert könyvet is ismeri, Tarzan összest és a Nagy indiánkönyvet is, mindent, ami érdekel és foglalkoztat. Kivéve, ha hadarok nagyon, azt nem érti, de azt más sem.

Na, itt tartunk most, az idő áramlatában. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni majd a varázskertemhez. Mindenesetre, kérésére tájékoztatásul közöltem vele, hogy én oda begyökereztem, és nem vagyok átültethető virág. Azt még nem említettem, hogy búr kecskéket is szeretnék... Vagy lovat. Majd egyszer. De elsőnek egy tavirózsát. A tavamba. Békám már van bele. De legeslegeslegelsőnek szeretnék egyszerűen csak kézenfogva üldögélni vele a teraszon és mélyen a szemébe nézve megnyerni a "ki kapja el először a tekintetét" játékot, mielőtt a hajába fúrom az ujjaim, hogy magamhoz lehúzva megcsókoljam. Kezdetben finoman...

#visszafogottvenusz

támogatóink