Kallódó nejek

Látogatók száma: 92

...és a vásári forgatagból menekülve talán sikerül negyven percen belül összegyűjteni az egy családra való, emitt-amott tébláboló tagokat...

Szólok a páromnak: Kedves! Fogd a kezemet!
Előttünk araszol a gyerkőc. Körülöttünk emberhegyek. A kézenfogás, karolás több szempontból is praktikus. Egyrészt: nem szakadsz bele tíz idegen aurájába. Másrészt: ez egy kapocs a szeretett személyhez. Fontos: nem csupán a szerelmesek dolga. Nekem ez az összetartozás jele. Akkor is, ha csak egy hónapja ismerem, és akkor is, ha egy évtizede. Ám ha nem is tudom fogni a kezét, mert szatyrot cipelek, mert ölembe kellett kapnom a síró gyermeket, azért a párom mellett haladok, hiszen mi így együtt alkotjuk a családot...
Vásári forgatagban, nagyközönségnek szóló rendezvényeken különösen megfigyelhető jelenség. Apuka sétál. Karjában kétéves. Jobbján poroszkál a négyéves. Anyuka valahol tíz méterrel mögöttük ballag a hétévessel. Mintha a férfi és nő két idegen lenne, akiket három hasonló DNS felépítésű egyed kapcsol csak össze...
Nemrég épp egy ilyen "vásári formáció" ismerős családdal találkoztunk. Szórakoztató programok, bódék, tömeg. A helyzet annyiban tért el a fent említett változattól, hogy anyuka haladt elől és ura - mondhatni - tisztes távolságból követte az aprónépekkel. Először azt gondoltam, csak az asszony néz körbe errefelé, a többiek otthon maradtak.
- Egyedül? - kérdem tőle.
- Á dehogy! Valahol itt jönnek a srácok is. És ti meg így kézenfogva? - vigyorog megvetően, mintha istenkáromlás lenne a harmincnégy tavaszt és hét év közös nyarat megélt lényünkkel a ragaszkodás ezen változatának gyakorlása. Ilyenkor nem vagyok képes hosszan és kedvesen duruzsolni. Miért magyarázzam a helyzetet olyan embernek, aki bárgyú mosollyal buta kérdést tesz fel egy kedves gesztusról?...
- Így. - intéztem villámsebesen. Apa még érdeklődött a hogylét felől, és közben potyadozott a többi családtag is. Néhány információcsere: hol lehet finom lángost venni, mennyibe kerül a ringlis, aztán a család felvette a jól bevált alakzatot és araszoltak tovább...

...és vannak pillanatok, amikor én érzem magamat bolondnak...

A cikket írta: Suvahe

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

zsoltne.eva

Miért ne fejezhetné ki ilyen módon is két szerető ember az összetartozást, ha szeretik egymást? Szerintem nincs ebben semmi különös. Az, hogy nem mindenki szereti? Egyéne válogatja. Még én is emlékszem arra, pedig rég volt, hogy kézenfogva mentem azzal, akit szerettem... :-)

Tetszett az írásod!

Pussz,
Éva

Ilona

Kedves Suvahe!
Ne érezd magad egy pillanatra sem bolondnak! Mert a kézfogás-ahogyan írod is-az összetartozás jele.Az, hogy szeretitek, vállaljátok egymást idegenek előtt is, természetes módon.Sokan talán nem is tudják, milyen nagy dolog ez...Vannak népcsoportok, ahol a a nők csak a férfi után mehetnek kb. 10 lépésre. Szegények annyit is érnek..
De nekem például az is nagyon tetszik, amikor a férfi gyengéden a nő vállára teszi a kezét, mintegy átkarolja és úgy sétálnak..Olyan szép..

Gratula az írásodhoz! :-)

Ilona

Suvahe

Köszi Lányok!