Majd, ha nagyobbak lesznek a gyerekek
Látogatók száma: 172
Már majdnem két éves volt a fiam, a lányom meg majdnem hat, felvetettem férjemnek, hogy jó lenne elmenni egy hosszú hétvégére csak úgy, kettesben. Még ha nem is messzire, de legalább hátunk mögött hagyhattuk volna a mindennapok taposómalmát, a megszokott rutint, a már szinte unalomba jutott életünket.
Az egyik vacsora után, mikor már lefektettem a gyerkőcöket elmeséltem, hogy felhívtam egy pár környékbeli panziót, kisebb szállodát, s még olyan helyet is találtam, ahol úgymond akciós volt a szállás az éppen évfordulós házaspárok számára. S, mivel augusztus elején házasodtunk össze, össze is köthettük volna a pihenést és az ünneplést.
Lelkesedésemet sikerült egyből letörnie. Mennyibe került a telefonálgatás, hol voltak a gyerekek, mikor erről érdeklődtem, el van-e mosogatva, felporszívóztam-e rendesen. S, csak úgy záporoztak felém azok a kérdések, melyeket bejárónőknek szokás feltenni, megdolgozott-e rendesen a béréért.
Fogtam a paksamétát és a jegyzeteimet, s bedobtam a kukába. Erre is volt megjegyzése, hogy másnap Én fogom kivinni a szemetest, mert utál azzal mutatkozni a szomszédok előtt, ráadásul igen alantas egy tevékenység. Erre azért Én is megválaszoltam a magamét, - azonban igen hasznos.
Eltelt vagy két hét, mégis csak foglalkoztatott az ötletem, s mikor láttam, hogy férjem kedve jobb lett, finoman újból előhozakodtam a hosszú hétvégével. Mondtam, hogy a lányom is örül, ha azt a hétvégét a nagymamájánál töltheti el, a fiam kiságyát átvisszük, s meg van oldva az altatás.
Erre ismét megkaptam aznapi beosztásomat. Mit képzelek Én, hogy merek a lányunkkal olyanról beszélgetni, amiről még ki sem kértem a véleményét, nehogy már Én osszam be a nagyszülő hétvégi programját, mennyi munka mindezeket előkészíteni, mikor fogjuk bepótolni a hétvégi nagytakarítást, milyen fáradt lesz Ő hétfőre, ha elmegyünk arra a hosszú hétvégére!
S, csak hallgattam, csak hallgattam és csak hallgattam. Kifogytam az érvekből. Semmi látványos hisztit nem csináltam tudtam, hogy itt sokkal nagyobb a baj, mintsem még azzal tetőzzem. Azért megpróbáltam egy utolsó javaslatot, hogy igen is szükségünk van rá, mert nagyon eltávolodtunk egymástól, ráadásul érzelmileg.
Egyszerű válasszal ezt is elintézte. "- Majd, ha felnőttek a gyerekek, akkor elmegyünk!"
"- S, mi lesz, ha már túl késő lesz?" - kérdeztem lemondóan.
Úgy is lett.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
lelkem is megnyugodott azóta
:)
Pusszancs Cecill
:)
Puszi
Ada
:)
üdv.
ám az élet nem logikus!!!!
:)
Pussz,
Tündér :-)