Mert "csak játszott"

Látogatók száma: 46

Körülöttem, sok veszélyes őrült! Benne van a vérem, benne van a kétely. S elveszítem, a valóságot! Mert nem játszott, csak játszott a tűzzel!

Elveszíteni, sok rémes éjszakát, mit nélküled töltök! Olyan, mint a két ellenlábas. A szülő is ember, s emlékezetem óta, nem tapasztalt önbecsülésem sem károsabb, mint a szenvedély, mely megbetegít. Soha nem tudom elrejteni, az a függőség amit nem kaptam, - szenvedtem, érted!
-Érted?!
-Naná, hogy nem!
-Birtoklok valamit, ami nem lehet a tied! Nem is volt, az enyém még mindig lángol!
S a szerelem, tudatában, s birtokában. El vagyok fogva, vagy csak káprázom. Nem tudom, de ha volna, még egy életem, abban sem lenne az a gyémánt, elfogható. Nem tapasztalt, nem értett, nem támogatott a függőség, életem. Van, mit elhamarkodtam, van amit nem mondtam. Örök, a varázsló, s a pálca melyet felette törtem, az én szüleim, gyengék voltak hozzám képest. Mondta a hajnali lány!
De ebben a pillanatban, arra gondolok, ha amennyiben tovább kell lobognia, a zászló sem maradt mindig veretlen. Maradt véres, s az idő lejárt. Mert néma száj, s futnak az emberek, azért hogy életben maradjanak. Sietnek, beszabályozzák a maguk gyártotta hatalmat, a világ felett nincs uralom. Nincs tét, nincs igaz Lét. Van azonban, egy magaddal rendítő könyvem, amely megvillant. S benne, minden bizonnyal, mintegy rossz ropogós oldal, kemény hitem nem marhat meg másokat. Bizonytalan, de minden bizonnyal, van amit nem mondtam: - Hagyd hát, Gyémánt!
Az a bizonyos, Mementó: (hogy elveszítselek)

A cikket írta: Zsüsztin

támogatóink