újabb események régebbi események további események
09:38
wadbikaiy új cikket töltött fel
21:44
Ilona új cikket töltött fel
10:55
Új cikk került fel a weboldalra
09:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:08
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
08:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
14:04
Ilona módosította a cikkét
14:03
Ilona új cikket töltött fel
13:40
Juhász András Géza új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
08:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:50
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
10:10
Htesiesere regisztrált a weboldalra
13:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Új cikk került fel a weboldalra
21:17
Virág módosította a cikkét
18:34
Ilona új cikket töltött fel
10:49
Black Ice módosította a cikkét
10:41
Black Ice új cikket töltött fel
08:07
Új cikk került fel a weboldalra

Szeretlek nagyon…

2016. április 10. - Látogatók száma: 76

Ötszavas játék (6)… Tavasz, szeretet, szabadság, öröm, emlék (Érdemes elgondolkodni azon, az életre szóló szövetségek hol bicsaklanak meg, mikor válik menthetetlenné két ember kapcsolata...)

Amikor aznap este hazaért, szokatlan nagy csend fogadta, ellentétben azzal, hogy máskor a felesége első dolga szokott lenni, hogy odajön hozzá, megpuszilja jobbról, balról és látszik rajta az öröm. Hazajött végre! Boldogan felszolgálja a vacsorát, miközben ő farkas étvággyal falatozik, ő maga meg leül szembe vele – így szokta - és először csak nézi, azokkal a gyönyörű kék szemeivel, ahogy falja az ételt, mert tudja, ekkorra, a hosszú nap után mennyire megéhezik és alig várja, hogy étel kerüljön a szájába… Csak, ha már jóllakott, kérdezgeti, hogy telt el a napja,… mi mindent ügyködött a kertben, milyenek a virágai, kibújt e már a tulipán, a nárcisz, kikelt e már a tavalyi borsó, hogy boldogul egyedül, hiszen hamisítatlan ismét itt a tavasz , ő is tapasztalja, hiszen ott rezeg a levegőben…

De most valahogy érezte, más ez a fogadtatás, nem olyan, mint megszokta, nem örömteli, szeretetteljes, mint máskor, a kérdezgetések is elmaradtak… helyette, amit sosem tett korábban, hirtelen megfogta a kezét, és úgy mondta, “Szeretnék valamit elmondani neked”. Most nézte csak meg alaposabban, és meglátta a fájdalmat a szemében. Régóta tudta már, hogy nagyon nincs jól, de igyekezett úgy tenni, mint aki ezt nem veszi észre,…helyette még jobban belemerült a munkába, mert tudta jól, ő már nem fog tudni segíteni úgy, mint régen, hiszen arra sem lehetett az utóbbi időben rávenni, hogy legalább a kocsiig kísérje ki…, legfeljebb az ajtóból integetett mosolyogva utána.

Az asszony hirtelen azt sem tudta, hogyan nyissa ki a száját. Hogy mondja meg a férjének…, de muszáj lesz vele tudatnia, min gondolkodott egész álló nap, amíg ő távol volt. Már nem emlékszik pontosan, de valahogy elkezdte…, a férje időnként bele akart szólni, megálljt inteni, de folytatta tovább, egy szuszra panaszolva el minden benne felgyülemlett, visszafojtott sérelmet, bánatot, keservet, a magának is elviselhetetlen tehetetlenségét…
Férje szótlanul hallgatta, tűrte a vádaskodást és amikor befejezte a mondókáját, csak akkor szólalt meg a maga csendes, nyugodt hangján…

- De hiszen én mindig arra vártam, mikor hozakodsz vele elő,… mikor mondod ki végre, hogy eleged volt ebből az önként vállalt börtönből, és szeretnél kiszabadulni, emberek közé menni. Tőled akartam hallani, hogy kíváncsi vagy a testvéreidre, hogy mennyire hiányoznak neked…Egy szavadba került volna, ha látni akarod őket… de valahányszor felmerült az indulás időpontja, te visszakoztál. Fáradtságra hivatkoztál, és mert tudtam, hogy ez nálad nem színjáték, nagyon is komolyan vettem a betegséged, de meg kell értened, tehetetlen voltam és nekem csak egyedül te számítottál. Szeretlek nagyon!… - közben kiszaladt a kocsihoz és kezében egy csokor virággal tért vissza…

- De lásd, mennyire előrelátó voltam. Az időmből kifutotta, hogy körbenézzek a régi városod környékén, van e eladó lakás?… Meglepetésnek szántam, de megéreztem az idő sürgetését, a türelmetlenséged, most mondom el: Találtam egy megfelelő lakást, ami öregségünkre mindkettőnk számára a legjobb lehet, közel mindenhez, és mindenkihez. Már végzik nagyban a felújítását, légy még egy kicsit türelemmel, hamarosan meg tudom mutatni. Tetszeni fog neked! És úgy gondoltam, ha akarod, a húgodnál eltölthetsz pár hetet, amíg kedved tartja, csak addig, amíg minden elkészül… Ő mindenben a segítségedre lesz, gondoskodni fog rólad…

Az asszony szeméből patakzottak a könnyek, egy szót sem tudott szólni, miközben átvette a gyönyörű csokor virágot… Lassan megnyugodott. Elmélyülten nézte a tarka virágcsokrot és emlékeibe burkolózott. Valahonnan, a távolból még hallotta férje csendes, reménykedő szavait, de már csak egyetlen dologra tudott gondolni… Közel van már a szabadság!

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2016. május 12. 08:38
Sosem tudtam meg, hogy Yolla arra gondolt e, amire én... Nem kérdezett viszont..., hogy válaszolhattam volna. Ezért most mondom el, és egyben Sandának is választ adok arra, miért nem fejtettem ki jobban...
A nővéremet nagyon szerettem... Róla emlékeztem meg ebben az írásomban, ami egy elképzelt találkozás volt a férjével... Nővérem számára, aki eddigre nagyon beteg volt, túl későn jött a szabadulás..., a "szabadság"...
2016. április 10. 16:42

megtekintés Válasz erre: Sanda - 2016. április 10. 14:40

Nincs minden kellőképpen kifejtve, így számomra egy kissé homályos, miről is akar szólni ez a kis mű.

Odáig talán eljutottál, hogy két emberről... Sajnálom, de ez nem borsó, hogy kifejtsük... ennyivel kell beérned. Neked homályos, ami nekem tiszta... Ez van...
2016. április 10. 14:40
Nincs minden kellőképpen kifejtve, így számomra egy kissé homályos, miről is akar szólni ez a kis mű.
2016. április 10. 13:28

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2016. április 10. 12:43

Hajaj, ez az, amire gondoltam?

Igen, ha arra gondoltál, amire én is...
2016. április 10. 12:43
Hajaj, ez az, amire gondoltam?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: