Újrakezdés
Látogatók száma: 383
Egy szakítás után vajon érdemes-e újrakezdeni egy kapcsolatot? Milyen veszélyeket rejthet magában? S érdemes-e kockáztatni, vagy inkább jobb tiszta lappal kezdeni mindent valaki másnak az oldalán?
Talán több embernek is ismerős az a helyzet, amikor egy kapcsolat hullámvölgybe kerül, és már már addig fajulnak a dolgok, hogy az egyik félnek nemcsak megfordul a fejében hogy ki szeretne lépni a kapcsolatból, de meg is teszi ezt.
Aztán szépen lassan ahogy telik az idő rájön, hogy rosszul döntött, és megkeresi az elhagyott felet, hogy próbálják meg újrakezdeni a kapcsolatukat.
Ilyenkor vajon mi a jó döntés?
Szabad-e újra kezdeni egy már befejezett kapcsolatot?
Meg lehet-e bocsátani a másiknak annyira, hogy tiszta lapot adhassunk neki?
S vajon érdemes-e kockáztatni?
Mert aki egyszer kilépett egy kapcsolatból, az bármikor újra megteheti, és az egész helyzetet talán egy időzített bombához lehetne hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy nem tudod, hogy ez mikor robbanhat, vagy hogy vajon felrobban-e?
Mert az ember a döntéseinek mindig csak az egyik oldalát ismeri meg. Az ellenkezője örök homályba, ködbe vész, és maximum csak bánhatjuk évekkel a döntésünk után, hogy lehet, hogy rosszul döntöttünk, és hogy a kapcsolat mégis megérdemelt volna egy utolsó esélyt. Tehát egy igen faramuci és komplikált helyzetbe csöppenhetünk. S mivel emberek vagyunk így bármelyikünk hozhat olyan döntést, amit aztán később megbán. Én úgy gondolom, hogy a sok veszély ellenére, ha szerettük, netán még mindig szeretjük azt az embert aki elhagyott minket, és úgy érezzük, hogy meg tudtuk neki ezt bocsátani, akkor mindenképpen érdemes kockáztatni. Véleményem szerint viszont ilyen esetben tényleg csak akkor szabad belefogni az újrakezdésbe, ha a korábbi sérelmeket el tudjuk tenni olyan helyre magunkban ahonnan nem tud előtörni. Mert a későbbiekben bármilyen komplikáció adódik a kapcsolatunkban az biztos, hogy ezt vágnánk először a másik fejéhez. Ez meg kinek hiányzik?
Az ember ha ilyen helyzetbe kerül, akkor a legjobb ha a szívére hallgat, mert amit az ész elront, azt általában a szív gyászolja meg, és tapasztalatból tudom, hogy a szív az nem szokott tévedni. Amit az ember érez, ha azt teszi, akkor abból csak jó sülhet ki az esetek nagyon nagy százalékában.
A cikket írta: dyna
Hozzászólások
időrendi sorrend
Erőltetni meg felesleges,csak késleltetjük,hogy a másik megtalálja az igazit.
Nagyon szépen fogalmaztál, amikor arról írsz, hogy az a legjobb ha a szívére hallgat az ember, mert amit az ész elront, azt általában a szív gyászolja meg. Ez így van!!!
Én meg tapasztalatból mondom, hogy a szív is tévedhet!!