újabb események régebbi események további események
22:11
Tündér módosította a naplóbejegyzését
22:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:47
EKbvtIaARmVg regisztrált a weboldalra
18:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:18
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

A barátnőmet veri a párja

Látogatók száma: 60

Egy barátnőm fordult hozzám segítségért, aki a barátnőjének szeretett volna segíteni.

Mindannyian szembesültünk már azzal, hogy a nők 90%-a nem vagy csak későn kér segítséget, ha veri a párja. Legtöbben titkolják, még a közvetlen környezetüknek sem jelzik.
Nem is olyan régen, városunkban lövöldözés volt, egészen pontosan volt élettársára rálőtt egy férfi. A gyerekeim iskolájánál történt, ezért tudtam az esetről. Később a Kékfényből (tv műsor) értesültem, ismerem az illetőt, mármint a hölgyet. Éveken át hittem, hogy boldog és irigyeltem érte. Turbékoló gerlepárnak tűntek.
Aztán megtudtam, már szinte az utcára sem mehetett, állandó viták, veszekedések, majd amikor meg is ütötte a srác, akkor kitette. Ez eddig normális, mármint, hogy kitette. Sajnos itt nem ért véget a történet, fenyegetések, zsarolások, zaklatások stb. következtek. Szegény nő, csak kísérettel mert utcára menni és nagyon féltette előző házasságából született lányát.
Amikor a fenti eset történt már volt rendőrségi feljelentés és sokan tudtak a verésről is, mégsem történt semmi. Épp autójával ért haza, leparkolt, miközben barátnőjével beszélt telefonon. Ahogy kiszállt meglátta a felé siető exet, majd a fegyvert. Barátnőjének szólt, értesítse a rendőrséget, majd menekülőre fogta, ám a férfi megtalálta a kocsik között. Rálőtt, de a fegyver nem sült el. Dulakodás kezdődött, ami fojtogatással ért véget. A lány elvesztette eszméletét, mire az időközben segélykiáltására odaérkezők leszedték róla a fickót. Persze a rendőrség is megérkezett....

Most nem is erről akarok írni, csak egy kis bevezető volt. Azért, hogy értsétek, honnan tudom, mit tanácsoljak.

Szóval Éva elmesélte,hogy másik barátnője Ági nagyon nehéz helyzetbe került. Ági két diplomás nő, Éva sem érti, hogyan kerülhetett ebbe a szituációba?
Úgy hozta az élet, hogy Ági párja becsajozott. Teszi ezt úgy, hogy azzal a nővel jelenik meg nyilvánosan, miközben otthon Ágitól várja a jó feleség szerepet. ( Nem házasok, de van egy közös gyermekük).
Ha Ági szemrehányást tesz, azért veri meg, ha el akar menni, vagy elmegy, akkor megtalálja és megveri. Fenyegeti telefonon, már-már az életére tör.
Szerencsére el merte mondani legalább Évának, akivel most közösen próbáljuk rávenni, hogy tegyen feljelentést, vetessen látleletet és kérje a távolság tartást. Mert első körben sajnos csak ennyit tehet. Mint a fenti példa is jól mutatja, amíg nem fajulnak el az események, a rendőrség nem tesz többet. Egész pontosan, a távolság tartást már a bíró mondja ki, mint tudjuk, nem túl gyorsan. Igazából nem is csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Ági és a hasonló helyzetben lévők nem mernek segítséget kérni, hanem arra, hogy nincs hathatós segítség! Ezért nekünk, barátoknak óriási a felelősségünk.
Ilyen helyzetben naponta többször fel kell hívnunk a veszélyben levő személyt, meg kell beszélni titkos mondatokat, szavakat, amivel mosolyogva is fel tudja hívni a figyelmünket arra, éppen veszélyben van.
Pl. ha azt mondja, "minden a legnagyobb rendben" vagy " ne aggódj már" vagy bármit, akkor ha előre megbeszéltük, hogy ez azt jelenti félek, veszélyben vagyok, folytassuk még pár mondat erejéig a csevegést lazán, mert lehet a férfi ott áll és hallgatja, majd búcsú után gyorsan hívjuk a rendőrséget! Nagyon nagy lélekjelenlét kell ehhez. Ne kérdezzünk vissza, hogy ez most akkor azt jelenti-e, amit stb. Inkább riasszunk feleslegesen, mint ne! A mondat legyen olyan, amiről tudjuk, véletlen nem mondaná.
Ne féljünk attól, hogy majd bíróságra kell járnunk, hogy tanúskodni kell stb...érjen meg nekünk ennyit barátnőnk élete!
Ha gyanús foltokat látunk rajta, ne higgyük el, hogy nekiment az ajtónak, faggassuk, amíg el nem mondja mi történt! ( Jó,azért ha tényleg nekiment ne akarjuk belebeszélni,hogy megverték;-) ) Mindig győzzük meg arról, hogy a pasi ha egyszer megtette, megteszi máskor is! Ne halogassa a látleletet, a feljelentést!
Ha első lépésként semmi másra nem hajlandó, akkor legalább a titkos mondatot beszéljük meg!!!

A Kékfényben azt mondta a nyomozó, csak meg kellett volna kicsit ütögetni azt a pisztolyt és akkor elsül...bele se merek gondolni, hogy csak ismerősöm temetésén döbbentem volna rá mi is történt...

A cikket írta: MindenHatÓ

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Éva von Csák

És mit tehetek én,aki hasonló helyzetben vagyok magam is??????

A férjem egy vadállat és én mégsem tudok lépni. Pedig nem vagyok ostoba, lenne hova mennem és anyagilag sem vagyok kiszolgáltatott. Ha felteszem magamnak a kérdést, miért maradok vele, a válasz egyszerűen : nem tudom.

A férjem a testi terrorál jobban szereti a lelki bántásokat, annak nincs nyoma. Egyébként meg odafigyel rá, hogy ha megüt vagy megrúg, az ne jól látható helyen legyen. Inkább hátba üt, megtép vagy leköp.

A barátnőimmel azért nem tudom megbeszélni a dolgot, mert szégyellem elmesélni, milyen csúnyán bánik velem és én mégis vele maradok.

Ja, és ha elválnék ,egyedül maradnék egy 6 éves sajátos nevelési igényű /fogyatékos/ gyerekkel. Engem, személy szerint ez tart vissza a legjobban.
Válás után újrakezedeni mindenkinek nehéz, de kinek kellenék én? Ki szeretné annyira a "más" gyereket, mint a saját apja?

Szóval, ha valakinek van jó ötlete, segítsen! Köszi!

Mindent, csak nem azt, hogy eltűröd ezt az állapotot. Én megtenném az előkészületeket, mert mint mondod van hová menned és anyagilag sem függesz tőle. Nem tart már benneteket össze az égvilágon semmi. Amitől te félsz, az egyedülléttől egy gyerekkel, előtted és utánad nagyon sok nő inkább választotta az egyedüllétet, mint egy ilyen vadállattal együtt maradni.
Ne mond, hogy annak a gyereknek jó. Egyre inkább felfogja mit tesz az apja és mit tűrsz el te, akkor is, ha MÁS... A gyerekednek RÁD van szüksége, nem egy ilyen apára! Bátorság!

megtekintés Válasz erre: Éva von Csák

És mit tehetek én,aki hasonló helyzetben vagyok magam is??????

A férjem egy vadállat és én mégsem tudok lépni. Pedig nem vagyok ostoba, lenne hova mennem és anyagilag sem vagyok kiszolgáltatott. Ha felteszem magamnak a kérdést, miért maradok vele, a válasz egyszerűen : nem tudom.

A férjem a testi terrorál jobban szereti a lelki bántásokat, annak nincs nyoma. Egyébként meg odafigyel rá, hogy ha megüt vagy megrúg, az ne jól látható helyen legyen. Inkább hátba üt, megtép vagy leköp.

A barátnőimmel azért nem tudom megbeszélni a dolgot, mert szégyellem elmesélni, milyen csúnyán bánik velem és én mégis vele maradok.

Ja, és ha elválnék ,egyedül maradnék egy 6 éves sajátos nevelési igényű /fogyatékos/ gyerekkel. Engem, személy szerint ez tart vissza a legjobban.
Válás után újrakezedeni mindenkinek nehéz, de kinek kellenék én? Ki szeretné annyira a "más" gyereket, mint a saját apja?

Szóval, ha valakinek van jó ötlete, segítsen! Köszi!

Jó ötlet? Azonnal hagyd el! Ha követed a cikkeimet láthatod, én 3 gyerekkel voltam egyedül és most sok év után találtam párt, nem is akár milyet, aki sokkal jobban szereti a gyerekeimet (akik már nem is annyira gyerekek), mint a saját apjuk. Miért nem tudod elhinni, hogy több és jobb jár neked? Ha veled így bánik, hogyan bánik a gyerekkel? Egy sajátos nevelési igényű kisgyereknek sokkal több biztatásra, szeretetre van szüksége. Ha a te önbecsülésed ennyire semmibe került a férjed mellett, gondolod jó apja a gyermekednek? Jó példa?
Ezt nem tudom elhinni, hogy saját magad is tudod mit kellene tenned és nem teszed! És azt végképp nem értem miért gondolod, hogy nem kellenél senkinek? De még ha így is lenne, hidd el, egyedül is jobb!! Regisztrálj társkeresőre és hajrá, önts magadba önbizalmat!
És mit tehetek én,aki hasonló helyzetben vagyok magam is??????

A férjem egy vadállat és én mégsem tudok lépni. Pedig nem vagyok ostoba, lenne hova mennem és anyagilag sem vagyok kiszolgáltatott. Ha felteszem magamnak a kérdést, miért maradok vele, a válasz egyszerűen : nem tudom.

A férjem a testi terrorál jobban szereti a lelki bántásokat, annak nincs nyoma. Egyébként meg odafigyel rá, hogy ha megüt vagy megrúg, az ne jól látható helyen legyen. Inkább hátba üt, megtép vagy leköp.

A barátnőimmel azért nem tudom megbeszélni a dolgot, mert szégyellem elmesélni, milyen csúnyán bánik velem és én mégis vele maradok.

Ja, és ha elválnék ,egyedül maradnék egy 6 éves sajátos nevelési igényű /fogyatékos/ gyerekkel. Engem, személy szerint ez tart vissza a legjobban.
Válás után újrakezedeni mindenkinek nehéz, de kinek kellenék én? Ki szeretné annyira a "más" gyereket, mint a saját apja?

Szóval, ha valakinek van jó ötlete, segítsen! Köszi!
rá kell venni, hogy álljon ki saját magáért!!
jó cikk
grat.

:)

megtekintés Válasz erre: nárcisz

Nagyon jó a cikked Tünde, ......és igazából mindenkire oda kell figyelnünk a környezetünkben, gyermekre és felnőttre egyaránt.
Nekem csak egy kérdésem van: Ha odáig fajul egy eset, vajon a "távolság tartást" ki fogja betartatni? Mert a rendőrség csak akkor lép közbe, ha külsérelmi nyomok vannak valakin !! Nem fog a szenvedő fél kapujában vagy a munkahelye előtt dekkolni, és a távol tartottat se fogja őrizni, hogy ne menjen vissza a közös lakásba. És ha mondjuk a távol tartás ideje 30 nap, az a legkevesebb esetben fog eredményre vezetni. Bár.... a kevés is tud sok lenni, és valahol el kell kezdeni a prevenciót.

Így van Nárcisz,erre próbáltam felhívni a figyelmet, egyelőre csak mi tudjuk megvédeni egymást!
Nagyon jó a cikked Tünde, ......és igazából mindenkire oda kell figyelnünk a környezetünkben, gyermekre és felnőttre egyaránt.
Nekem csak egy kérdésem van: Ha odáig fajul egy eset, vajon a "távolság tartást" ki fogja betartatni? Mert a rendőrség csak akkor lép közbe, ha külsérelmi nyomok vannak valakin !! Nem fog a szenvedő fél kapujában vagy a munkahelye előtt dekkolni, és a távol tartottat se fogja őrizni, hogy ne menjen vissza a közös lakásba. És ha mondjuk a távol tartás ideje 30 nap, az a legkevesebb esetben fog eredményre vezetni. Bár.... a kevés is tud sok lenni, és valahol el kell kezdeni a prevenciót.
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/04/12/21/Kekfeny_2010_aprilis_12_.aspx/VideoClick

Az a bizonyos Kékfény adás.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: