újabb események régebbi események további események
23:30
Yolla új cikket töltött fel
14:10
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
14:07
Tündér új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
07:53
emillio módosította a cikkét
07:45
emillio új cikket töltött fel
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Közöny

2011. január 13. - Látogatók száma: 89

Mi kell ahhoz, hogy megérintsen bennünket egy másik ember kilátástalan helyzete? Van-e valamiféle segítség?...

Miért érzem azt a fajta közömbösséget ennél a lapnál is, amit általában tapasztalok a környezetemben, a kívülálló emberek részéről.
Amikor több ember sorsát próbáltam bemutatni egy sorozaton keresztül, miért van az, hogy egyetlen kérdés sem merült fel. Vajon mi lesz vele ezután?
Ilyen egyszerűen le lehet írni egy embert?

Miért van az, hogy senkit nem hatott meg egy magát kétségbeesetten kereső ember küzdelme, hogy visszataláljon oda, ahol valamikor volt, hogy tartozzon valahová, egy közösséghez, egy biztonságot nyújtó menedéket találjon legalább. De ahhoz elsősorban munkára lenne szüksége, amihez senkitől sem kap segítséget.

Miért van az, hogy az együttérzés lassan kihal az emberekből. Mindenki csak a saját kis életével törődik, mások élete őt nem érinti meg. Oldja meg maga, ha tudja! Az, hogy mi történik a négy falon kívül, az már nem az ő birodalma, és édes mindegy számára! Pedig nagyon sok ember ilyen hányattatott életet él.

Egy-két emberben éreztem ezen a lapon az együttérzést, aminek hangot is adott. Janóban, aki megpróbálta követni az általam leírtakon keresztül nem csak ennek a nőnek a sorsát, hanem rajta kívül a miénket is, akik megpróbáltunk rajta segíteni. Tanácsokat, ha nem is tudott adni, de azzal is, hogy nem mutatott közömbösséget irányunkban, már sokat segített.
Pinokkió volt a másik, aki követte az eseményeket és hozzáfűzött egy-egy rövid észrevételt és valamiféle érdeklődést tanúsított. De volt benne empátia.

A legtöbben még csak el sem jutottak odáig, hogy olvassák, vagy ha meg is tették, nem tartották szükségesnek megosztani a gondolataikat. Miért is!
Volt olyan hozzászóló, aki feltette a kérdést, vajon hány részesre tervezem, mert ennek soha nem lesz vége. Valóban. Igaza volt, ennek nem lehet itt a vége! Valaminek csak akkor lehet vége, amikor én azt akarom, a történet maga tovább folytatódik, a szereplő tovább vajúdik.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a lap nem arra hivatott, hogy a bajba jutott embertársainak segítséget, vagy tanácsot adjon. Bár ki tudja, lehetne egy ilyen magasztos célja is ennek a portálnak! Vagy tévedek? Hiszen annyi érzéssel tele írás születik naponta, annyi féle ember próbál könnyíteni magán azzal, hogy a lehetőséggel élve, legalább kiírja magából legyen az jó, vagy akár rossz.
Dicsérni könnyebb persze, mint felelősséget vállalva véleményt mondani egy tőlünk távol álló, mondhatni tőlünk idegen ember helyzetéről. Idegenek vagyunk.

Akkor, amikor a társadalomtól sem kapjuk meg a minimális segítséget, mert olyan jól meg tudják indokolni, magyarázni, hogy mit, miért nem lehet. Akkor hogyan is gondolhatom én azt, mondhatnák, és mondják is itt sokan, majd mi, a lapra regisztráltak, vagy csak néha-néha ide tévedt olvasók, majd mi meg tudjuk mondani, mit kezdjen magával egy ilyen ember? Idegen.
Ki tudja?...

A cikket írta: zsoltne.eva

9 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. január 18. 06:53

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. január 18. 06:33

Kedves Eva! En meg csak par napja regisztraltam erre az oldalra, de mar az elso tortenetem utan kedves , biztato szavakkal probaltak jobb kedvre deriteni. Tobbek kozott Te is, amiert nagyon halas vagyok! Remelem, hogy az altalad megfogalmazott kozony nem marad tartos es mindenki azzal az eszkozzel, odafigyelessel probal segiteni, ami a rendelkezesere all. Legyen az jo szo, vagy egy kis biztatas es maris jobb hangulatban folytatodhat a napunk!

Kedves Helenka!
Csak remélni tudom, többen vagyunk, vagy leszünk, akik empátiával fordulnak a nehezebb sorsú emberek irányába, mert ha megtisztelt bennünket a bizalmával, pedig nem tudja ki van a másik oldalon, az őszinteségével, akkor ez a minimum. Egy pár kedves szó is elegendő lehet.
Az már önmagában megkönnyítheti a nekilendülést, hogy kimásszon valaki a gödörből. Sokaknak egyszerűbb becsukni a szemüket, hogy ne lássanak, befogni a fülüket, hogy odáig ne hallatsszon, az ő kis nyugodt világáig ne érjen el a panaszos hang. Az ilyen emberek miatt írtam ezt az írást.
Köszi, hogy olvastad,
Éva
2011. január 18. 06:33
Kedves Eva! En meg csak par napja regisztraltam erre az oldalra, de mar az elso tortenetem utan kedves , biztato szavakkal probaltak jobb kedvre deriteni. Tobbek kozott Te is, amiert nagyon halas vagyok! Remelem, hogy az altalad megfogalmazott kozony nem marad tartos es mindenki azzal az eszkozzel, odafigyelessel probal segiteni, ami a rendelkezesere all. Legyen az jo szo, vagy egy kis biztatas es maris jobb hangulatban folytatodhat a napunk!
2011. január 15. 18:53

megtekintés Válasz erre: dArc - 2011. január 15. 17:41

Az őszinteség önmagában semmire nem garancia. Sőt! Lehetséges, h pont az riasztja el az embereket tőled. Aki másképpen áll a dolgokhoz, mint te, azt totál hidegen fogja hagyni a te őszinteséged. Ez nem közöny, hanem az ember szabadsága, hogy másképp gondolkodjon, mint egy másik ember.

Biztosan igazad van. :-)
2011. január 15. 17:41

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. január 15. 14:35

Szia Darc!
Ha ilyen őszintén és természetesen írok, és még mindig nem tudtalak megérinteni, akkor mégis csak valahol bennünk van hiba, emberekben. Nem várom el, de jólesne, ha néha értőn olvasnának.
Az írásom végén kifejtettem, tudom, hogy ez a lap nem erre hivatott, de lehetne egy magasztos célja is. Egy kicsit jobban oda kellene figyelni egymásra. Persze, ha nincs tudomásod arról, hogy mit írok, soha nem érint meg, amit írok.
Én, amit elértem az életemben, azt többnyire egyedül értem el, semmi segítség nélkül. Mert én ilyen Da-rcos vagyok. :-)
Éva

Az őszinteség önmagában semmire nem garancia. Sőt! Lehetséges, h pont az riasztja el az embereket tőled. Aki másképpen áll a dolgokhoz, mint te, azt totál hidegen fogja hagyni a te őszinteséged. Ez nem közöny, hanem az ember szabadsága, hogy másképp gondolkodjon, mint egy másik ember.
2011. január 15. 14:35

megtekintés Válasz erre: dArc - 2011. január 14. 12:07

Éva! Akit meg tudsz érinteni a szavaiddal, az biztosan hozzádteszi a mondandóját. De soulmate csak ritkán adódik. Ez itt nem egy jótékonysági egylet. Cselekvően segíteni pedig egy soulmate sem tud, csak megkönnyíteni a nekilendülést, hogy kimásszon valaki a gödörből. Én kb. 3 éve írogatok ehhez hasonló oldalakon és ezalatt 3 olyan emberrel érintettük meg egymást oly mértékben, h segítséget tudtunk egymásnak adni puszta szavakkal priviben akkor abban a pillanatnyi közös lelki állapotunkban. Azóta már mindannyian járjuk önállóan a magunk útját. Ez nem közöny. Ilyen az élet, ilyen az ember, ilyen az emberi sors. Virtualitás nélkül is. Aki a más segítségére vár, az soha nem fog megoldani semmit.

Szia Darc!
Ha ilyen őszintén és természetesen írok, és még mindig nem tudtalak megérinteni, akkor mégis csak valahol bennünk van hiba, emberekben. Nem várom el, de jólesne, ha néha értőn olvasnának.
Az írásom végén kifejtettem, tudom, hogy ez a lap nem erre hivatott, de lehetne egy magasztos célja is. Egy kicsit jobban oda kellene figyelni egymásra. Persze, ha nincs tudomásod arról, hogy mit írok, soha nem érint meg, amit írok.
Én, amit elértem az életemben, azt többnyire egyedül értem el, semmi segítség nélkül. Mert én ilyen Da-rcos vagyok. :-)
Éva
2011. január 14. 22:45

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. január 14. 20:48

Kedves Éva,

pedig sokszor a szavak segítenek megtalálni az egyensúlyt, és elzárni a testet mérgező lelki forrásokat.

A Lélek súlya c. írásom hsz-ben felajánlottam a segítséget, egy terápiás beszélgetés szervezéséhez, még azt sem mondtad rá: köszönöm, nem kérem.

Testi bajaink nem az aktuális politikai helyzet vagy más külső tényezők függvényei. De sokkal könnyebb kívül keresni és mást okolni a bennünk manifesztálódott tünetekért, mint befelé nézni és figyelni.

Az ajánlatom továbbra is áll, az ország nagyobb városaiban vannak ingyenes önzetlen segítő központok, ahol testi-lelki alternatív gyógyítás folyik.
Jó egészséget, szeretettel: Zsötem

Szia Je t'aime !

Nem vitatkozom veled, de sajnos a belső lelki problémák jó része a kinti világból ered, vagy legalább is onnan indul, s táplálkozik, míg a lelket megöli. A személyes tragédiák java a külső társadalom visszás dolgaiból erednek, s nem lehet őket kizárni. Amúgy Borsodi nagyvárosban Miskolcon élek, de nem tudok ilyen klubbról. Sok kínnal és gonddal küszködöm és kűzdök jómagam is. A humor ami sokat segít, mert magunkon nevetni az egyetlen gyógyszer, mely segít, a lélek megtartásában. Üdv Éva.
2011. január 14. 20:48

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. január 13. 22:36

Szia Éva !

Azt hiszem nem tartozom a közönyös emberek közé. Sajnos a helyzetemből kifolyólag nem sok mindennel tudok segíteni. Rokkant nyugdíjasként magam is kínlódom, de amit emberileg lehet azt általában megteszem. Munkahelyet sajnos nem tudok mondani, vagy ajánlani sem, mivel az országnak ezen részében sokan szenvednek a munkanélküliséggel maguk is. Amit adni tudok az szimpátia, vagy megértés. Igaz készítettem egy családnak egy karácsonyi cipős - dobozt, de ennyi tellett egyenlőre. Jómagam nem szeretem az ígérgetéseket, mert azoknak nincs értelme a tett ami hathatós, vagy jó. A szavaknak pedig sokszor nem túl sok segítsége van, ha az ember olyan gondokkal kűzd, amihez kenyér kellene és nem szó. Üdv Éva.

Kedves Éva,

pedig sokszor a szavak segítenek megtalálni az egyensúlyt, és elzárni a testet mérgező lelki forrásokat.

A Lélek súlya c. írásom hsz-ben felajánlottam a segítséget, egy terápiás beszélgetés szervezéséhez, még azt sem mondtad rá: köszönöm, nem kérem.

Testi bajaink nem az aktuális politikai helyzet vagy más külső tényezők függvényei. De sokkal könnyebb kívül keresni és mást okolni a bennünk manifesztálódott tünetekért, mint befelé nézni és figyelni.

Az ajánlatom továbbra is áll, az ország nagyobb városaiban vannak ingyenes önzetlen segítő központok, ahol testi-lelki alternatív gyógyítás folyik.
Jó egészséget, szeretettel: Zsötem
2011. január 14. 12:07
Éva! Akit meg tudsz érinteni a szavaiddal, az biztosan hozzádteszi a mondandóját. De soulmate csak ritkán adódik. Ez itt nem egy jótékonysági egylet. Cselekvően segíteni pedig egy soulmate sem tud, csak megkönnyíteni a nekilendülést, hogy kimásszon valaki a gödörből. Én kb. 3 éve írogatok ehhez hasonló oldalakon és ezalatt 3 olyan emberrel érintettük meg egymást oly mértékben, h segítséget tudtunk egymásnak adni puszta szavakkal priviben akkor abban a pillanatnyi közös lelki állapotunkban. Azóta már mindannyian járjuk önállóan a magunk útját. Ez nem közöny. Ilyen az élet, ilyen az ember, ilyen az emberi sors. Virtualitás nélkül is. Aki a más segítségére vár, az soha nem fog megoldani semmit.
2011. január 14. 09:34

megtekintés Válasz erre:   - 2011. január 14. 08:40

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Köszönöm a hozzászólást! Gondolkodjunk együtt! Megértem, amit mondasz. Csak piszkosul nehéz, és én kifejezésre juttatom a gondolataimat. Önmagában ez kevés, tudom. Mégis jólesik, ha valaki nyikkan. Olyan, ha nem teszi, mintha süket emberek gyülekezete lenne. Annál rosszabb pedig nincs, mint, ha a levegőbe beszélekl. Hülye dolgokat hoz felszínre az élet. Nem vagyunk alapvetően rosszak. Mindenkinek van egy sztorija, szomorú története, amit fel tud hozni, tegye. Ez is segít, hidd el, amikor egyedül agyalsz. Nem vigasz, de valamit sejtet.
Kössz, mégegyszer.
Éva
 
2011. január 14. 08:40
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. január 14. 08:14

megtekintés Válasz erre: Joe48 - 2011. január 14. 07:55

namost megvagyok sertvé én olvasstalak végig
minek?

Volt egy hozzászóló a 15. résznél, aki azt mondta "ugató kecskebéka legyek, ha a történetnek itt vége."... Nem adta a nevét az illető. Nem lehet, hogy te voltál?
Bocsi, ha tévednék :-)
Éva
2011. január 14. 08:10

megtekintés Válasz erre: Joe48 - 2011. január 14. 07:55

namost megvagyok sertvé én olvasstalak végig
minek?

Az a legkönnyebb! Megsértődni! De nem hallattad a hangod. Nem szóltál egy szót sem.
Nem az a szándékom, amikor egy ilyen írást felteszek, hogy bárkit is megsértsek. Csak az értetlenségemet szeretném valamilyen módon kifejezni.
Most megnézem és ha volt észrevételed, egy iciripiciri, akkor elnézést fogok kérni. :-)
Puszi,
Éva
2011. január 14. 07:55
namost megvagyok sertvé én olvasstalak végig
minek?
2011. január 13. 23:39
Kedves Éva!
Szerintem nem közöny, ahogy írod, hanem tehetetlenség. Én azt érzem, hogy ha segíteni nem tudok, akkor az értelmetlen sajnálkozásommal, nem nehezítem senki életét. Magamban elgondolkodom, és rájövök, nem egyedűl vagyok a tengersok gondommal. Nem vígasztal, sem engem sem mást, sajnos nekünk ez jutott.
Ne keseredj el puszi Maresz
2011. január 13. 22:36
Szia Éva !

Azt hiszem nem tartozom a közönyös emberek közé. Sajnos a helyzetemből kifolyólag nem sok mindennel tudok segíteni. Rokkant nyugdíjasként magam is kínlódom, de amit emberileg lehet azt általában megteszem. Munkahelyet sajnos nem tudok mondani, vagy ajánlani sem, mivel az országnak ezen részében sokan szenvednek a munkanélküliséggel maguk is. Amit adni tudok az szimpátia, vagy megértés. Igaz készítettem egy családnak egy karácsonyi cipős - dobozt, de ennyi tellett egyenlőre. Jómagam nem szeretem az ígérgetéseket, mert azoknak nincs értelme a tett ami hathatós, vagy jó. A szavaknak pedig sokszor nem túl sok segítsége van, ha az ember olyan gondokkal kűzd, amihez kenyér kellene és nem szó. Üdv Éva.
2011. január 13. 22:18
nagyon szép és hasznos írás
grat.

:)
2011. január 13. 20:17
Szia Éva! Igaza van Pinokkiónak, másrészt, van úgy, hogy olvasok, aztán tovább megyek, de írni is próbálok véleményt, de nem mindig sikerül mindenhova...!A másik nem vagyunk egyformák mint már előtted is jó pár embernek mondtam, nekem s sokaknak írásait olvassák, de nem mindig írnak hozzá, mert azért ha megnézzük jó pár írás található kedvenc oldalamon! Tehát ne aggódj ezen szerintem egy percig sem, aki úgy érzi, hogy van mondanivalója az írás kapcsán fog írni! Én csak tudom...! Pusszantalak Orsolya
2011. január 13. 19:39
Szia Éva!
Én több embert tudok, akivel beszélgettem a sorozatodról, de ők nem a "betűk" emberei, nem írtak; és nem önzőségből nem segítettek, csak mert nincs módjuk rá. Nem kell mindig várni, és amikor kapsz, még jobban esik!
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: