Az igazi barátság!
Látogatók száma: 78
Ez a történet két kislányról szól, akik egymás szomszédságában nőttek fel. Az egyiküket Líviának hívták, aki jómódú családban élt. Mellettük lakott Hanna, akinek a szülei nagyon szegények voltak, a napi megélhetésre is alig jutott. Szülők a társadalmi különbségekkel nem törődve, nem ellenezték a kapcsolatukat.
A két kislány szerette egymást, és nem törődtek semmivel. Rengeteget játszottak együtt és mindent megosztottak egymással. Az iskolában is megvédték egymást. Lívia határozottabb, keményebb, míg Hanna visszahúzódóbb volt.
Teltek múltak az évek, és a szőke göndör hajú Lívia és fekete, hosszú hajú Hanna felnőttek…
A sors úgy hozta, hogy míg Lívia tovább tanulhatott, úgy Hannának a suli után el kellett mennie dolgozni, hogy segíthessen a szüleinek. Ők azonban nem felejtették el egymást, leveleztek, és így mindent tudtak egymásról.
Hanna nem sokkal később megismerkedett a városi erdész fiával, akit úgy hívtak Máté. Hamarosan egymásba szerettek. Persze Lívia is mindenről tudott, és nagyon örült barátnője boldogságának. A készülődő esküvőt is segített megszervezni, s elvállalta, hogy koszorúslány legyen. Boldogan készülődtek a szerény, de mégis szeretetteljes napra; s mikor elérkezett, boldogan álltak a lányok egymás mellett...
Teltek múltak az évek, és Hanna életet adott egy gyönyörű kisfiúnak, aki bearanyozta az életüket. A fiú apja után a Máté nevet kapta. Lívia lett a keresztanyja a kisfiúnak.
…és így a család teljes lett.
Sajnos a történet szép is lehetne, de Hanna betegsége megváltoztatott mindent! Egy rutin vizsgálat során derült ki, hogy halálos beteg. Lívia teljesen „odáig volt”, hogy hamarosan elveszti azt az embert, akit egész életében szinte testvérként szeretett. Minderre fel, itt volt az apró kisfiú is és egy szeretetre méltó férj, akik magukra maradnak ...
Hanna napról napra gyengébb lett, s egy nap mikor érezte, hogy élete lassan befejeződik, behívatta barátnőjét, és azt kérte tőle:
- Lívia! Úgy vigyázz a kisfiamra, mintha csak a tiéd lenne!
- Oltalmazd a férjemet és a családomat, hogy soha ne legyenek egyedül!
E szavak kimondása után Hanna örökre lecsukta szemeit....
A család eltemette a törékeny fiatalasszonyt, ott volt férje, kisfia és barátnője, aki ígéretéhez híven soha nem hagyta a családot magára.
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Millió pusz Orsolya
Szép és mély érzelmeket felvonultató írás.
Üdv,
Pinokkió
Millió pusz Orsolya
Szépen írtad meg ezt a történetet, és a vége, akár a mesében. Ritkán létezik ilyen igazi barátság! :-)
Puszi,
Éva
Azt hiszem erre a történetre most nagyon nagy szükségem volt! Jó tudni, hogy léteznek igaz barátok!! Sok ilyen szépet írj még nekünk:)
Pusy Dana
Ez tényleg barátság!! Üdv Éva.
Szeretettel: Orsolya
szinte összeszorult a szívem
:)
Szeretettel: Orsolya
Szeretettel: Orsolya
Nagyon szép napot kívánok és érezd jól magad köztünk! Üdvözlettel Orsolyaí
Pusz
Juli :))
Puszillak Orsolya