újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Élet! Remény! Szeretet!

Látogatók száma: 55

Megragadta a figyelmemet egy írás bizonyos része... A részem.

Nagyon sok hasonlóság jutott hirtelen az eszembe, amit először magam is gyerekként megtapasztaltam. Nem kellett ahhoz szó, csak tett és megfigyelőképesség. Gyakran figyeltem a felnőttek viselkedését. Az egymással való beszélgetéseiket, ha nem is teljességében, de a töredéke eljutott hozzám is. Apám s anyám élete ott lebegett a szemem előtt. A testvéreim, a bátyáim egymásért való kiállása, a húgaim védelme, jómagam csetlései-botlásai még most is előttem vannak. Jó tanítóim voltak ők - még ha nem is tudtak róla - a család fogalmába mindenki beletartozott, a felnőtté válás időszakában, az első- és második munkahelyemen megtapasztaltak, a felnőttek okos és kevésbé okos viselkedése, mind-mind nyomot hagytak bennem. Csak rajtam múlott, hogy a emlékeim közül melyiket húzom elő.

Áldom a tanáraimat, a szüleimet, hogy még idő előtt bedobtak a mély vízbe. Megismertették velem a gyerek- és a felnőtté válás világa közötti különbségeket. A felelősségvállalás kézzelfogható jelei nap, mint nap ott voltak. Csak egyedül rajtam múlott, hogy élni- vagy visszaélni leszek képes vele. És akkor jöttek elő azok a régi tanítások, ami a hovatartozás elfogadását, az alkalmazkodást, beleilleszkedő képességet nagyban megkönnyítették.

"Tudd, hogy honnan jöttél, és hová tartasz!"...

Ha e két dologgal úgy-ahogy tisztába kerültél, akkor ettől már csak egy lépés volt, hogy becsületes ember váljék belőled.

A fogalommal, ha tisztában is voltam, mert hiszen ezt láttam magam előtt, a tetteimben még nem tudott megnyilvánulni. Előttem volt a világ, számtalanszor lesz még alkalmam gyakorolni, bizonyítani. Ne sürgessem az időt! Hiszen nekünk dolgozik! Becsület, mint fogalom? Azt sem tudtam mi fán terem, csak éreztem.
Lehet csak egy szó, de a jelentését még csak ízlelgettem, és megtapasztaltam, hogy érdemes leszek egyszer mindarra, amire megtanítottak...

Ha képes is lettél volna a hazugságra - számtalan példa van erre -, soha nem tetted. A tetteidért már gyerekként is felelősséget tudtál vállalni. Lesz, ami lesz a következménye, gondoltad. Eltörpült a mellett, amit akkor magadban fel tudtál fogni, mérni, gyerekként. És ha elmaradt a felelősségre-vonás, mert beismerted a hiányosságaidat, akkor boldog voltál!

Alkalmam volt megtapasztalnom milyen az, ha egy gyengébbet bántanak. Ezt csak úgy elnézni soha nem voltam képes. A védelmére keltem ha kellett, ha kérte, ha nem.
A következményeivel nem számoltam. Nem tudtam felmérni, hogyan válik egy védelmezőből ellenség is egyszerre. Valakiknek biztosan.
Annyi buktatója volt, van egy jó cselekedetnek, hát még a rossznak? Akkor mi mellé tegyem le a voksot? Maradtam az, aki. A gyengék védelmezője. Csak egy dologgal nem számol az ember!
Ha te gyengének bizonyultál, téged ki fog megvédeni!?

Számtalanszor értetlenül álltál egy bizonyos cselekedet előtt. Jót, vagy rosszat tettél azzal, hogy beavatkoztál? A meggyőződésed szerint igen, a társaid szerint nem biztos. Melyik volt benned az erősebb? Ami egy idő után a részeddé tudott válni. Mi számított?

Nem egyszer kaptál felmentést azért, mert az eszed a helyén volt adott helyzetben, de a képességeid kibontakoztatása terén sok esetben alul maradtál. Ennek is volt valami oka, keresheted így felnőtt korodban utólag, de nem fogod megtalálni, nincs rá válasz. Ezek összetett dolgok. Te, vagy mások voltak ennek az okozói? Nem tudhatod, hát már te se keresd! Élj azzal a tudattal, hogy a magad módján megtetted, amire képes voltál.

Csak egy rövid visszatekintés, mi is az a becsület? Ami nem csak egy szó...

Azt jelenti, nem hazudunk! Megvédjük a gyengéket. Kiállunk magunkért és másokért, és ha hibát követünk el, vállaljuk a felelősséget a tetteinkért! A becsület azt jelenti, hogy elsősorban önmagunknak kell megfeleljünk! Ezt sulykolták belénk apáink, anyáink és nagyon jól megtanultuk a leckét annak idején!

Az iskolában - ha nem volt kész a házi feladatom - nem lapítottam, mint a nyúl, hátha nem veszi észre a tanár, hanem felálltam és "jelentettem" Tanár úr! Én nem készültem! Ha hibáztam, vállaltam!
Később felnőtt életemben is e szerint éltem.
Láttam a munkahelyemen mások hogyan érvényesülnek, mégsem voltam áskálódó és talpnyaló, maradtam, aki voltam. Ember!

Időközben kinyílt a szemem. Alakított a társadalom, még tovább megyek, a családi összetartozás ereje, a körülöttem lévő emberek, a környezetem és a saját, önmagamban való erős hitem. Nem utolsósorban a felelősségvállalás. Hogy túl fogom élni, ha törik, ha szakad. A túlélésre rendezkedtem be. Nem többet és jobbat akartam, mint megérdemeltem. A családom is ezt élvezte, ameddig képes voltam erre. A hogyan tovább, egy nagy kérdőjel (?)

A földön járok ma is és nem rugaszkodtam el tőle, annyira nem, hogy ne találnék bármikor vissza. A valamikori nehézségek megtanítottak arra, hogy nem adhatom fel könnyedén.

Hogy mit hoz a jövő, amikor még a jelennel kell megbirkóznom? Nem tudom, de annyit biztosan, hogy a belém vetett hitem nem fogom egykönnyen feladni.
Az utolsó leszek azok közül, aki valamiért feladja az eddigi elképzeléseit, a jövőben való hitét, a mindennapok megpróbáltatásait. Köröm szakadtáig védeni fogom a valamibe való hitemet. Legyen az bármi: Élet, Remény, Szeretet!

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: D Klári

A hit jó dolog.

Nekem a megoldom legalább annyira fontos! Kezdem az emlékeim elengedni ...

puszi:Klári

Köszönöm Klárikám!

Én azt hiszem valamennyi emlékemet megtartom, hiába is próbálnám elengedni őket, mert ugyanúgy szükségem van a rosszra, mint a jó emlékeimre, hogy szembeállítsam őket alkalmanként egymással... Nem is menne az olyan könnyen, hiszen a múlt olyan nagyon belénk ivódott, hogy győzzük őket elrendezni magunkban...

Puszi,
Éva
A hit jó dolog.

Nekem a megoldom legalább annyira fontos! Kezdem az emlékeim elengedni ...

puszi:Klári
Ezt az írásomat sem méltattad. Pedig csak rajtam múlik, hogy az emlékeim közül melyiket húzom elő.... :-)

Az utolsó leszek azok közül, aki valamiért feladja az eddigi elképzeléseit, a jövőben való hitét, a mindennapok megpróbáltatásait. Köröm szakadtáig védeni fogom a valamibe való hitemet. Legyen az bármi:

Élet, Remény, Szeretet!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: