Életforma
Látogatók száma: 62
Amit a reklámok sugallnak.
Fiatal házasok lekötik magukat egy életre, mert lakás kell, jobbik esetben ház, na de az sem akármekkora, hanem legalább háromszáz négyzetméteres! Autó kell, jobbik esetben kettő, mert kell a férjnek, kell a feleségnek is, mert a fene tudja miért, de pl. itt Győrben is mindenki a másik városrészbe hordja a gyermekét iskolába. A szabadhegyinek csakis a révfalusi a jó, de a révfalusinak meg csakis a szabadhegyi! S, minden kell, de azonnal!
Miért alakult ez így?
A fogyasztói társadalom! A reklámok ezt sugallják nekünk. Haverok, buli, F**ta.. stb.. De valamire nem figyelünk. Ezek a reklámok, nem a mi életformánkat sugallják, hanem egy jobb, gazdagabb állam létformáját. Ahol az embereknek kicsivel jobban megfizetik a munkáját, ahol van lehetőség arra, hogy meglegyen a ház, anyu is otthon tudjon maradni HTb-nek, a gyerekek nyugodtan piszkíthatnak, anyunak nincs más dolga mint hófehérre varázsolni azt. (közben meg mindenki roppant környezettudatos, környezetvédő, és soha nem gondolkodik el, mennyi mérget zúdít le a lefolyón, a méregerős mosószerek, vegyszerek képében, amit szöszke friss asszonyság reklámoz angyali mosollyal és vidáman).
A reklámok viszont nem mutatják a sok százezer embert, akik pl. lakóautóparkokban élnek, és kilátásuk sincs egy jobb életre. Nem mutatják a hitelekbe, az erőfeszítésekbe beleroppant családapát, aki aztán önkezével vet véget az életének. Rosszabbik esetben viszi a családot is! :((((
Mi is ilyen lakóautó parkiak vagyunk, akiket megszédített a gazdagság mutogatása és erőnkön felül próbáljuk elérni azt. Ma máshogy nem megy, hitelek formájában! Ezzel idáig nem is lenne baj, amíg a pénzemberek kapzsisága odáig nem fajul, hogy nem elégednek meg a tisztes haszonnal, hanem az összes költségüket az adósok nyakába akarják varrni. Magyarán most úgy néz ki a helyzet, hogy a bank összes költségét, a reklámtól elkezdve a tisztviselők fizetéséig az adósok fizetik. Mi meg nem gondolkodunk el azon, hogy életünk legszebb éveit tesszük tönkre, mert ha belekerülünk a mókuskerékbe, hitelekkel a hátunk mögött nincs kiszállás belőle, mert a lottó ötös csak nagyon kevés embernek adatik meg. :(
Nem, szerintem nem dőzsölünk, hanem csak próbálunk dőzsölni, de keményen megfizetjük az árát! :((((((((((
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Persze Babó, ezt nem panaszként mondod, meg én se bántanám a "kis" fiam meg, de azt a köldökzsinórt akkor elvágták és nem azért, hogy utána visszakössük. Érdekes! A lányom ennyi idősen komoly feleség, anya volt. De ezt sem erőltetem, hogy nősüljön. Hiszen míg önmagát nem képes ellátni, fenntartani, eszébe se jusson szaporodni!!!
Na, ezek a praktikáim nekem is megvannak Laura. :( Nélkülük nem mennék semmire.
Egyszer a kicsi fiam (188 centi) sértődött meg ezen. :))) Mindig engem pumpol, mert a pénze az sosem elég. Kerestem valamit az iratos dobozban. Előtte jól felpaprikázott a hatezer forintos pólójával.
- Mit keresel anyu?
- Azt a papírt, amit születésedkor aláírtam, hogy nyugdíjas korodig eltartalak.
Úgy megsértődött, hogy közölte velem elköltözik. :))))
Mondanom sem kell, még mindig az én szoknyám mellett legel. :))))))))
Nagylány vagyok én meg.:) Próbálom követni az eseményeket több-kevesebb sikerrel. Nem várok csodára se már. Állt előttem 90 éves bácsi, aki csak arra emlékezik, mióta él, azt ígérik jobb lesz. Konkrétan a változás nem érintett, mert mióta elkerültem a szülői háztól dolgozom. (36 éve) Soha nem éltem nagy lábon és reményt se látok már rá, hogy fogok. Viszont ezer apró praktikám van az élethez, a hogyan főzzünk ebédet a semmiből, hogyan takarékoskodjunk, ha nagyobb beruházást tervezünk, hogyan maradjunk divatosak a semmiből...
Nekem az utánam jövő generációba az nem tetszik, ahogyan elvárják a szüleiktől az utolsó leheletükig is a gondoskodást irányukba. Ezt fájlalom. :(((
Nagylány vagyok én meg.:) Próbálom követni az eseményeket több-kevesebb sikerrel. Nem várok csodára se már. Állt előttem 90 éves bácsi, aki csak arra emlékezik, mióta él, azt ígérik jobb lesz. Konkrétan a változás nem érintett, mert mióta elkerültem a szülői háztól dolgozom. (36 éve) Soha nem éltem nagy lábon és reményt se látok már rá, hogy fogok. Viszont ezer apró praktikám van az élethez, a hogyan főzzünk ebédet a semmiből, hogyan takarékoskodjunk, ha nagyobb beruházást tervezünk, hogyan maradjunk divatosak a semmiből...
Nekem az utánam jövő generációba az nem tetszik, ahogyan elvárják a szüleiktől az utolsó leheletükig is a gondoskodást irányukba. Ezt fájlalom. :(((
- Mit keresel anyu?
- Azt a papírt, amit születésedkor aláírtam, hogy nyugdíjas korodig eltartalak.
Úgy megsértődött, hogy közölte velem elköltözik. :))))
Mondanom sem kell, még mindig az én szoknyám mellett legel. :))))))))
Nekem az utánam jövő generációba az nem tetszik, ahogyan elvárják a szüleiktől az utolsó leheletükig is a gondoskodást irányukba. Ezt fájlalom. :(((