Fázunk?
2010. május 18. - Látogatók száma: 29
Nézem a TV-ben és az interneten a károkat, amit az elmúlt napok időjárása okozott...
Mi pedig itt nyüszögünk, hogy fázunk. Igen, mert valóban hideg van, Én is idefagyok a panel lakásba, már villanyfűtésen gondolkodom...és akkor. Mennyire fázhatnak azok, akik két napja nem alszanak, mert a gátakon vannak, mentenek vagy éppen azok, akik mentésre várnak. Nincs száraz gúnya, száraz ágy, oda van mindenük...
Borzasztó lehet. Fel se lehet fogni! Egyébként is szegény embereknek az utolsó "vagyonuk" a házuk dől össze, viszi a víz mindenüket. Nincs áram, nincs már semmi...és mi fázunk. Szinte szégyellem magam. Tudom, nem tehetek semmit. Tudom, nekik attól nem jobb, ha velük fázunk, de mégis...szívszorító nézni.
Eddig 6 milliárdra becsülik a károkat, miközben valaki több, mint két milliárdot fog nyerni a lottón! Miért nem adják oda ezeknek az embereknek?! Költői a kérdés, magam is jól tudom a választ, de mégis...nem érzem igazságosnak ezt a világot. Hogy nem vagyok ezzel egyedül? Tudom, remélem!
Én, mindig az ilyen reménytelen helyzetbe kerülőktől merítem az erőm. Én panaszkodok? Nekem rossz a sorom? Úgy érzem szerencsétlen vagyok?
Á, dehogy! Itt ülhetek a szobámban, már vacsoráztam, internetezhetek, meg van mindenem. Hogy nincs befizetve néhány számla? Semmirekellőnek érzem magam, mert nincs munka? Ugyan!
Fázik még valaki??
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez a cikk újságba illő lehetne.
Nagyon szépet írtál VALÓSÁGOS!
Bárcsak mindenki ilyen felfogással lehetne mint te.
Nem is vagy boszorka :)
( vicc volt)
Nagyon szépet írtál VALÓSÁGOS!
Bárcsak mindenki ilyen felfogással lehetne mint te.
Nem is vagy boszorka :)
( vicc volt)
De cikkedet korábban olvasva, én is fáztam volna, mert borzasztónak tartom az árvizet. Én, ill. családunk "csupán" elől menekülve vesztettünk mindenünket, mert még a vonatra feladott poggyász se érkezett meg velünk, mert valahol út közben lekapcsolták a szerelvényről. - Soha nem tudtuk pótolni! Ugyanúgy az árvízkárosultak sem tudják pótolni, ami elúszott az árvízzel, vagy átázott, tönkre ment, még ha kapnak is biztosítást vagy segélyeket...
Ezért, de nem csak ezért, nagyon együtt tudok érezni velük. Amivel ők, a károsultak nem sokra mennek, tudom...
Attól vagyok örök optimista, hogy soha nem azt nézem kinek jobb és soha nem voltam irigye senkinek... Amit elértem, azt én értem el. Nem örököltem, nem kaptam soha semmit, nem is vágyom rá. Eddig is megoldottam, most is jó úton vagyok felé...
Igen, erre utaltam. De azért vigyázz a szívedre, abból Neked csak egy van! Jobbulást!
Amikor kijártam egy dolgot az egyik román származású munkatársamnak, mert ő gyakorlatlan volt a magyar jogban, és egy hét múlva úgy alám tett a főnökömnél, hogy győztem túlélni!
Amikor a szárnyam alá vettem egy másikat, bizalmat szavaztam neki és ő nem bizonyított, de én nyeltem tisztességesen miatta!:(
De voltak olyanok is, akiknek érdemes volt segíteni, mellé állni! És az ő fényükben bizony már nem is látszik olyan nagyon csúfnak az, aki alám tett. Volt aki gáncsolt, annak ellenére, hogy egy szóval nem bántottam, volt aki segített és drukkolt, hogy valami sikerüljön nekem!
Soha nem szabad egy kalap alá venni az embereket! Én is voltam már irigy és voltam önző is, nem tagadom. Nem vagyok szent! És sosem állítottam, hogy az lennék. Ember vagyok!
Az is baj, hogy nem igazságos a világ, de nagyobb baj az, hogy az emberek önzőek, gonoszak és irigyek...
Hogy-hogy vacsoráztál, amikor pár számla meg nincs rendezve? Hogy merészelted? :)))
Én is amondó vagyok, állhatnék derékig vízben. Kinek mekkora a keresztje...:(
Az enyém például dög nehéz. Ezért húzom.
Én is amondó vagyok, állhatnék derékig vízben. Kinek mekkora a keresztje...:(
Az enyém például dög nehéz. Ezért húzom.
Tudod ilyenkor érzi az ember, hogy nem biztos, hogy a saját baja a legnagyobb!
Ha szerencsétlennek érzed magad, akkor tedd fel magadnak a kérdést. Mihez, kihez képest? A most küzdőkhöz képest szerencsés vagy. Csányihoz képest szerencsétlen. Csak viszonyítás kérdése az egész.