Otthon! - édes otthon!
Látogatók száma: 68
Szeretet!
...Ahogy visszanézek a dombtetőről és feltűnnek meszes házai a szívemet valami melegség járja át. Tizennyolc évem emlékeit őrzik azok az utcák, terek, az iskola, az óvoda, a víztorony... Nem látom, de érzem mögöttük azt a házat, ahol éltem, az otthonomat, ami a biztonságot nyújtotta számomra annyi éven át. Elidőzök kicsit az emlékeim körül.
Egyedül szeretek ilyenkor lenni. Csak elterelné a figyelmemet, és az már nem lenne ugyanaz. Annak is örülhetek, hogy nem szakadtam el végképp, hiszen, ha más felé vitt is az élet, ez az út elvezet újra hozzájuk, az emlékeim pedig mindig velem vannak. A kertbe kiérve is közel érezhetem magamat azokhoz, akik olyan sokat jelentettek számomra.
Azért sem tudok elszakadni végleg innen, még akkor sem, ha egyedül koptatom immár harminchat éve a földet, mert itt vannak ők nekem, a szüleim, a testvéreim az emlékeimben. A velük eltöltött rengeteg idő, az, amikor még ők is, ahogy most én, ezen az úton jártak. Ő, a lányom nem érti, hogyan is érthetné miért nem jöhet mindig velem? Nekem van rájuk szükségem! Számára ott vagyok én, amikor hazamegyek.
Mindig szerettem volna egy igazi otthont. Vagy valami hasonlót. Sokáig kellett nélkülöznöm. És amikor már végre megvolt mindenem az új lakásban, akkor sem éreztem soha azt a melegséget, mint, ami otthon körülvett, még ha néha fáztam is. Amit mi teremtettünk meg.
Ott, ahol nem volt központi fűtés, nem radiátorok ontották a meleget, hanem rakott cserépkályha, a konyhában sparhelt, a fürdőben fatüzelésű kályha, mégis reggelente mikor apám begyújtott, mire felébredt a család apraja, nagyja jó meleg volt, ismét. Anyám már a konyhában sertepertélt ilyenkor, mire felébredt a gyereksereg kinek éppen hová vitt a dolga, iskolába, vagy munkába... Indulás előtt készen várt a reggeli, és ha már újra elcsendesedett a ház, az éjszakai műszaktól fáradt apám végre nyugovóra térhetett, hogy pár óra alvás után azon az úton, amerre most én járok a szőlőbe fejezze be a napot.
Nem. Azt az időt semmi és senki nem tudja már visszaadni. Csak az emlékeim. Azok pedig mindig velem vannak.
Hullanak, potyognak már a sárga falevelek, ahogy meg-meg libbenti őket a szél. Szeretem a késő ősznek ezt az időszakát, amikor az utakat összefüggő, vastagon borítja be az avar, lábam alá puha szőnyeget terítve. A természet közelsége is valami hasonló érzéseket hoz vissza a múltból. Itt minden évszaknak meg van a maga szépsége. Hamarosan beköszönt a tél és én tudom, akkor is dolgom lesz errefelé, hogy elsőnek tapossam a havat, miközben gyorsan szedem a lábaim, hogy mielőbb visszatérjek oda, ahonnan elindultam, a másik otthonomba.
Otthon? - édes otthon! Hol van az én igazi otthonom?
Kép: napialom.hu
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ha ilyennek látod, akkor neked máris sikerült. :)
Nálam ugyanis egy szem kő, annyi sincs. Ideális lenne ott egy ilyen házikó. Én a jelenlegit máris ilyennek látom és még varázskertje is van. :-)
Ui: Remélem, hogy ha kő kövön nem is marad, legalább virág nyílik a helyén. :)
Örülök, hogy tetszik a házikó! Varázskertje van. :)
Pussz,
Tündér
Te tévedsz kedves Tündér!
Nem is olyan lehetetlen, varázslatos. Csak fantázia és elhatározás kérdése az egész.
Tetszik nekem ez a mesés házikó. Mostantól ilyet keresek! Vagy majd rajzolok! - mint anyám szokta mondani, amikor rágtuk a fülét. :-)
Pussz,
Éva
Ui... Amúgy, köszönöm. Mert a varázspálcád ahová suhint ott kő-kövön nem marad! :-)
Örülök, hogy tetszik a házikó! Varázskertje van. :)
Pussz,
Tündér
Csiribi-csiribá...! :)
Pussz,
Tündér
Nem is olyan lehetetlen, varázslatos. Csak fantázia és elhatározás kérdése az egész.
Tetszik nekem ez a mesés házikó. Mostantól ilyet keresek! Vagy majd rajzolok! - mint anyám szokta mondani, amikor rágtuk a fülét. :-)
Pussz,
Éva
Ui... Amúgy, köszönöm. Mert a varázspálcád ahová suhint ott kő-kövön nem marad! :-)
Kedves Tündér!
Köszönöm.
Látod? Ott fenn, abban a kis meseházikóban egészen biztosan megtalálnám a békét!
Mire való a varázspálcád? :-)
Puszi,
Éva
Pussz,
Tündér
Kedves Éva!
Olvastam a cikkedet! Jó!
Gratula! Jó?
Szi jó: emilli jó!
Jó, hogy végre itt vagy!
Ez azt jelenti, hogy megértetted végre.
Ehhez gratulálok! Jó?
Szi-jó!
Olvastam a cikkedet! Jó!
Gratula! Jó?
Szi jó: emilli jó!
Kedves Éva!
Fontos vagy számunkra, ahogyan mások is. Rossz pillanatai mindenkinek vannak. Nekem is, nekünk is. :)
Örülök, hogy velünk/köztünk vagy és szívből kívánom, hogy sikerüljön megtalálnod a békét és mindazt, amit keresel!
Pussz,
Tündér
Köszönöm.
Látod? Ott fenn, abban a kis meseházikóban egészen biztosan megtalálnám a békét!
Mire való a varázspálcád? :-)
Puszi,
Éva
Kedves Tündér!
Mindannyiotoknak köszönöm a türelmet, amit velem szemben egy rossz pillanatomban hozott döntésem miatt tanúsítottatok. A körülményekhez képest igyekszem megteremteni magam körül a békét, megtalálni háborgó lelkem nyugalmát és szeretettel fordulni újra azok irányába, akik azt megérdemlik.
Pussz,
Éva
Fontos vagy számunkra, ahogyan mások is. Rossz pillanatai mindenkinek vannak. Nekem is, nekünk is. :)
Örülök, hogy velünk/köztünk vagy és szívből kívánom, hogy sikerüljön megtalálnod a békét és mindazt, amit keresel!
Pussz,
Tündér
Kedves Yolla!
Igazad van abban, amiket írtál. Ezt az "apró" zökkenőt igyekszem elfelejteni. Nem éri meg az áldozatot, amelyet azzal hoztam volna, ha innen elmegyek. Ezért hát maradok. Csak meg ne bánjátok?! :-) Kicsit bezavartam a játékunkba, de ez már nem oszt, nem szoroz a továbbiakban. Remélem folytathatjuk a játékot! :-)
Puszi,
Éva
Persze, hogy folytatjuk, csak most nem tudom, kinek kellene az új címet adnia, de majd megkonzultáljuk.
Puszi: Yolla
Kedves Ilona!
Örülök, hogy benned is emlékeket idézhettem fel ezzel a rövidke visszapillantással, amit mind a mai napig sem mulasztok el, valahányszor arra visz a lábam.
Én is megteremtettem az új otthonomat és már ide kötnek az emlékeim. Utólag már belátom, hogy az itt eltöltött közel 38 év legalább olyan súllyal marasztal, tart itt, mint a régi otthonomban eltöltött gyermekkorom, minden jó- és rossz időszakaival együtt.
Köszönettel,
Éva
Nem akarok közhelyeket irni, de sajnos az egész életünk döntések sorozata.Hogy jól, vagy rosszul döntünk, az mindig utólag derül ki. Kivánom, hogy találd meg a nyugalmat, békét magad körül és nem szabad elkeseredni, ha döntésünk néha rossz, mert az is javitásra ösztönöz...
Szeretettel: Ilona
Kedves Éva!
Kérlek, gondold meg, és maradj az oldalon.
Itt vannak barátaid, akikkel beszélgethetsz, mindig történik valami, olvashatsz, cseveghetsz, ezek arra jók, hogy kikapcsolódjon az ember a mindennapi megszokott, monoton életéből.
Puszillak: Yolla
Igazad van abban, amiket írtál. Ezt az "apró" zökkenőt igyekszem elfelejteni. Nem éri meg az áldozatot, amelyet azzal hoztam volna, ha innen elmegyek. Ezért hát maradok. Csak meg ne bánjátok?! :-) Kicsit bezavartam a játékunkba, de ez már nem oszt, nem szoroz a továbbiakban. Remélem folytathatjuk a játékot! :-)
Puszi,
Éva
Kedves Éva!
Remélem, hogy a döntésed nem végleges. :(
Pussz,
Tündér
Mindannyiotoknak köszönöm a türelmet, amit velem szemben egy rossz pillanatomban hozott döntésem miatt tanúsítottatok. A körülményekhez képest igyekszem megteremteni magam körül a békét, megtalálni háborgó lelkem nyugalmát és szeretettel fordulni újra azok irányába, akik azt megérdemlik.
Pussz,
Éva
Drága Éva!
Ahol szeretteink vannak, voltak, ahol a gyerekkorunkat töltöttük szüleinkkel, testvéreinkkel, számunkra mindig az marad az elsődleges otthon, ahová visszavágyunk, amire meleg szeretettel visszaemlékezünk.Igy vagyok ezzel én is.Ahogyan öregszem, egyre többet gondolok szülőhelyemre, erre a hajdani kormos gyári nagyvárosra és időnként kapom magam ,felkerekedem, mert látnom kell. Persze, már hire-hamva sincs a családiháznak, ahol olyan boldog voltam, hiába éltünk tisztes szegénységben.Ma már panelok sorakoznak a ház helyén, de én mindig megkeresem azt a pontot, ahol most a házban állnék.Szerencsére egy-két jellegzetes épület, mint a hajdani malom, a volt iskolám megmaradtak..Ezt csak azért irom, mert szerintem majd mindenki igy van ezzel.De van egy másodlagos otthon is, amit már mi alakitunk ki magunknak.Én annak tudatában próbáltam ezt létrehozni, hogy az én gyerekeimnek is legyen mire emlékezni és számukra majdan ez az otthon legyen az elsődleges.Bizony, nem volt könnyű, mint gondolom hajdan a szüleinknek sem..Sajnos nem csak teljesen rajtunk múlik, hogyan sikerül a megvalósitás..
Tehát az utolsó kérdésedre a választ én úgy adnám meg: az igazi otthonod ott van, ahol a gyerekeidnek, szeretteidnek otthont tudsz nyújtani.Ez a realitás, a többi már a múlt, egy etelon..
Szeretettel: Ilona
Örülök, hogy benned is emlékeket idézhettem fel ezzel a rövidke visszapillantással, amit mind a mai napig sem mulasztok el, valahányszor arra visz a lábam.
Én is megteremtettem az új otthonomat és már ide kötnek az emlékeim. Utólag már belátom, hogy az itt eltöltött közel 38 év legalább olyan súllyal marasztal, tart itt, mint a régi otthonomban eltöltött gyermekkorom, minden jó- és rossz időszakaival együtt.
Köszönettel,
Éva
Remélem, hogy a döntésed nem végleges. :(
Pussz,
Tündér
Ahol szeretteink vannak, voltak, ahol a gyerekkorunkat töltöttük szüleinkkel, testvéreinkkel, számunkra mindig az marad az elsődleges otthon, ahová visszavágyunk, amire meleg szeretettel visszaemlékezünk.Igy vagyok ezzel én is.Ahogyan öregszem, egyre többet gondolok szülőhelyemre, erre a hajdani kormos gyári nagyvárosra és időnként kapom magam ,felkerekedem, mert látnom kell. Persze, már hire-hamva sincs a családiháznak, ahol olyan boldog voltam, hiába éltünk tisztes szegénységben.Ma már panelok sorakoznak a ház helyén, de én mindig megkeresem azt a pontot, ahol most a házban állnék.Szerencsére egy-két jellegzetes épület, mint a hajdani malom, a volt iskolám megmaradtak..Ezt csak azért irom, mert szerintem majd mindenki igy van ezzel.De van egy másodlagos otthon is, amit már mi alakitunk ki magunknak.Én annak tudatában próbáltam ezt létrehozni, hogy az én gyerekeimnek is legyen mire emlékezni és számukra majdan ez az otthon legyen az elsődleges.Bizony, nem volt könnyű, mint gondolom hajdan a szüleinknek sem..Sajnos nem csak teljesen rajtunk múlik, hogyan sikerül a megvalósitás..
Tehát az utolsó kérdésedre a választ én úgy adnám meg: az igazi otthonod ott van, ahol a gyerekeidnek, szeretteidnek otthont tudsz nyújtani.Ez a realitás, a többi már a múlt, egy etelon..
Szeretettel: Ilona
Kedves Yolla!
Ez a búcsú, ha nem zavar. Sajnálom, de a technika működött. Előbb tette fel, mint szerettem volna. Légy jó! :-)
Puszi,
Éva
Kérlek, gondold meg, és maradj az oldalon.
Itt vannak barátaid, akikkel beszélgethetsz, mindig történik valami, olvashatsz, cseveghetsz, ezek arra jók, hogy kikapcsolódjon az ember a mindennapi megszokott, monoton életéből.
Puszillak: Yolla
Éva, drága!
Nem zavar, hogy jövő hét csütörtökre kell megírni?
Üdv: Yolla
Ez a búcsú, ha nem zavar. Sajnálom, de a technika működött. Előbb tette fel, mint szerettem volna. Légy jó! :-)
Puszi,
Éva
Nem zavar, hogy jövő hét csütörtökre kell megírni?
Üdv: Yolla