Szerencsés voltam

2010. április 11. - Látogatók száma: 79

Szerencsés voltam, mert a gyereket én akartam. Már a gondolat elég volt és már útban is volt a fiam:-)

Egy kapcsolat addig működik normálisan ameddig a nő úgy áll a dolgokhoz, hogy az működjön és JÓL működjön.
Nekem szerencsém volt, mert 24 évesen megszültem a fiam és rá másfél évre a kislányomat is.
Úgy alakult az életem, hogy nem kellett dolgoznom ( teljesen kötetlen munkám volt, amit akkor végeztem,ha volt rá időm, tehát nem tartott el a párom sem engem sem a gyerekeket)a gyerekekkel otthon voltam a lehetséges 6 évig. Bár elváltam ez idő alatt de a párommal megegyeztünk, hogy a gyerekek miatt jobb, ha a hétvégén velünk van és normális családi életet próbálunk meg élni. Sikerült is.
Tehát a hétvége pénteken kezdődött, odajött a munkából és hétfőn onnan ment munkába apa.
A gyerekek semmit nem hiányoltak - és ez volt az ami miatt ezt a dolgot így oldottuk meg.
A családi tűzhely melege.....a mai világban igencsak hiányzik, mert sajnos az emberek nem tudnak egymásra figyelni, még a házasságban sem. Amíg csak párkapcsolat van két ember között addig sokkal nagyobb figyelmet szentelnek egymásnak. Utána úgy vannak vele, hogy már nem befolyásoló tényező, hogy mennyire figyelek a társamra.....pedig ha tudnák.
Minden kapcsolatnak ez lenne a lényege. És a gyerekek nagyon érzékeny radarral rendelkeznek .
Sajnos a mai világban már ha megkérdezel egy gyereket nem tudja, hogy ez a dolog mit jelent. A mai nők többsége nem főz, mert nincs rá ideje.Egész nap a munkahelyén robotol, este hazaesik ideges fáradt. Így nagyon nehéz dolog a családot együtt tartani.
Szerencsém volt. Bár ha ma lennék 24 éves nem szülnék egy gyereket sem.Volt az életemben nagyon sok jó dolog amit a gyerekektől kaptam, de volt olyan is amit az ellenségemnek sem kívánok.(Majd egyszer ezt is elmesélem)
Szóval a lényeg amit én gondolok.

A család teljes embert igényel aki önfeláldozó és csak a családjának él.....kedves férfiak ebben tudtok segíteni.

A cikket írta: ginesz

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

kiki64

2010. június 28. 13:47

cikked utolsó gondolatsora igencsak kifejező, hisz a gyermekvállalás nem elégszik meg a fogantatással, legalább is a férfiak számára.

:)
jó írás, tetszett

ginesz

2010. június 18. 09:14

Azt hogy szárnyaszegett lettem csak az első időben éreztem...most már csak szabadnak érzem magam.Legalábbis amig nem lesz unoka addig csak örülök az életnek ugy ahogy van:-)

Babenko

2010. június 17. 18:35

Elgondolkodtam. Megszüljük őket, és attól kezdve övék az életünk. De az ő életük nem a miénk, mert eljön az az idő is, amikor el kell engedjük őket, hogy repüljenek... és mi ott maradunk...szárnya szegetten.