újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Testvéremnek

Látogatók száma: 70

Fogadd őszinte szeretettel. Lásd meg benne a jót, a segítő szándékot. Melletted vagyok.

Mintha madár kapta volna csőrébe, s repítette volna messze a fellegekig, úgy szállt el ihletem, s vele minden kellemes és boldog gondolatom a közelgő ünnepről. Miért kell? Miért kell ezt így? Nem találsz benne boldogságot? Nincs benne számodra semmi melegség? Miért? Miért?

..........

Miértjeim sokasodnak. Egyikre sem találok magyarázatot. Nem jár át béke és szeretet? Téged nem tesz kicsit sem boldoggá az első lehullott hó? A gyerekek kacaja, ahogy csilingelve száll a hóbuckák között? Nem hunyorogsz mosolyogva, ahogy a sápadt napfény visszaverődik a hófehér valóságról? Hiszen minden olyan szép. Mi vagy te? Miből vagy te? Hogy nincs semmi, ami kicsit is megérintené a lelked…
Morcos vagy, keserű. Magányos lehetsz talán. Nem találok más magyarázatot. Oly szívesen segítenék neked. Rajtad. De nem tudok. Mert nem hagyod. Mondanám, hogy próbáld meg. Csak kicsit próbáld meg a szépet, a jót látni. Engedd, hogy megnyíljon a szíved. S ha megteszed az első, bátortalan lépést, a többi majd jön magától. Azt mondod: neked nem kell senki. Ez nem igaz. Csak védekezel. Ne tedd ezt. Mindenkinek szüksége van valakire. Egy társra, vagy ha az nem adatik meg, akkor barátokra. Hogy leülhess egy asztalhoz, s ha szükségét érzed, fejedet kezedre hajtva azt mondhasd: Úgy fáj.
Ők meg fognak érteni.
Keresd a jót magadban. Mert benned is ott lapul az igény a szépre, a kedvességre, a törődésre. Rombold le a falat, amit magad köré vontál. Vagy legalább szemernyi rést üss rajta, s meglátod, a jó azon is beszökik. Szinte észrevétlenül. Még nem késő. Sosem késő.
Vedd észre, hogy akik melletted élnek, veled élnek. Engedd be őket.

A szeretet ünnepére készülünk. S te kegyetlenebb vagy, mint valaha voltál. Ne okozz még több sebet. Ne engedd eluralkodni magadban a fájdalmat.

Durva voltál megint. Amikor lecsaptad a telefont az utolsó beszélgetésünk közepén. Pedig csak arra kértelek, gyere el hozzám. Neveden szólítottalak, de fülemet már csak szaggatott sípszó sértette: bontottad a vonalat. Bíztam benned. Annyira, hogy azt szavakkal el sem mondhatom. Már éreztem a forró tea édes illatát, hallottam hangodat, ahogy azt mondod: úgy sajnálom. Nem akartalak sarokba szorítani. Soha nem tennék ilyet.
Most én keresek egy baráti asztalt. Hajtom fejemet összefont ujjaimra, s mondom a hallgató füleknek, szíveknek: Úgy fáj.
Engedj újra közel magadhoz.
Hogy magam előtt is bizonyos legyen: csak az elmúlt évek tettek zorddá, érzéketlenné. Hogy csupán miattuk lettél kemény, mint a kő. Hogy legbelül még él a lelked s benne a szeretet.

Szeretlek. Hozzám tartozol.

A cikket írta: Postáska

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Szia Postáskám! Annyi érzést írtál le, hogy az csak na! Én már megpróbáltam rendezni a dolgaimat a testvéremmel, s sajnos sikertelen volt ...! Viszont találtam más boldogságot....! Legyen szép napod Orsolya

Adok 5 csillagocskát neked!
Édes Postáska!
Neked nagy szíved van, ezt majd mindenki tudja!
Kár, hogy pont ő nem...
Reméljük, idővel, ő is!
Pussz,
Tündér
Könnyet csaltál a szemembe. A legidősebb bátyám volt ilyen, sajnos már múltidő, nem tudtam én sem megenyhíteni, talán kicsit a végefelé közelebb engedett magához, de nagyon önfejű volt és távolságtartó, majd ő megmutatja!!!! Ismerem ezt az érzést, keménynek akart látszani. Senki nem tudott rá hatni, csak a betegség. De te ne emészd magad ezért, hagyd. Rá fog jönni, légy türelemmel. Neki kell elrendezni magával. Időnként próbálkozz, de ne erőltesd.
Az írás ötös, mint mindig. Szeretem a stílusodat. :-)
A tartalomról: Tudom, nehéz elfogadni, ha egy közvetlen családtaggal nem tud az ember szót érteni,. Fájó a távolság, pedig az ember ésszel tudja, hogy olyan rövid az élet, ki kellene használni minden egyes percét, hogy el ne szalasszuk elmondani azt a pár szót, ami a nyelvünk hegyén van, de valmi gátat szab neki.
Nem tudom a részleteketm, nem is tartozik rám, de talán ha Te mennél oda hozzá és Te hajtanád a vállára a fejed? Meg kell tenni az első lépést. Utána már megy magától... azt hiszem.

Szeretettel: Nurse
Szomorú vagyok:-(
Pinokkió
Nekünk sikerült! Sose add fel! :)
 
Postáska!
Ez egy remek írásmű. Szépen felépítve, és jól megírva. Az érzelmek spektrumát löttyinted a monitorunkra. Nekem tetszik. Miért nem ez a pályaműved? Vagy az, csak nem tudod, hogyan kell megjelölni?
Hogy, egy kicsit stílszerűen bunkó legyek, lehet mondani, hogy a tollad kézbesült.
Tamás
Kaptál ötöst, ebből a kettest ide, a másik hármat egyesével a többihez. Vicceltem!

megtekintés Válasz erre: Tündér

Édes Postáska!
Neked nagy szíved van, ezt majd mindenki tudja!
Kár, hogy pont ő nem...
Reméljük, idővel, ő is!
Pussz,
Tündér

Édes Tündér!
Hiba lenne az írást kivetíteni az íróra.
Lehet, hogy éppen azért szomorú most az író, mert beteljesült az álma, és ezért most már nincs kire vágynia?
Ahogy mondani szokták. Szépen indult, aztán esküvő lett belőle.
Tamás
Mindenkinek köszönöm az olvasást, a tanácsokat és a "csillagocskákat" :)
Tamásnak külön köszönet a 2+1+1+1 kombinációért.
Kedves Nurse! Hamarosan megpróbálom ismét én megtenni az első lépést. Tudod, már annyiszor megtettem. De nem adom fel. :)
Postáska
Postáska! Ez a cikked rá döbbentet arra, hogy bár oly sokszor megtettem a testvérem feléaz utat, még ha Én vagyok a legidősebb is, de az élet hoz olyan dolgokat, mely lezáratja velem a múltat, persze azért nem feledem, viszont Én és a hugom újra megtettük egymás felé a lépéseket, s talán (nem kiabálom el) végre rendeződnek az érzések, mert ő is lejjebb vitte a mércét és Én is,s talán elkezdtünk egy közös hangnemen beszélni ...!

Egyedül van jó formán és neki is hiányzunk mi! igaz még csak kialakulóba vagyunk, de már az első lépéseket megtettük és remélem végre az életembe béke, nyugalom költözik...!

Köszönöm szépen neked és ha lehetne erre tripla vagy még több csillagot adnék! Nagy ölelés Orsolya

megtekintés Válasz erre: Orsolya

Postáska! Ez a cikked rá döbbentet arra, hogy bár oly sokszor megtettem a testvérem feléaz utat, még ha Én vagyok a legidősebb is, de az élet hoz olyan dolgokat, mely lezáratja velem a múltat, persze azért nem feledem, viszont Én és a hugom újra megtettük egymás felé a lépéseket, s talán (nem kiabálom el) végre rendeződnek az érzések, mert ő is lejjebb vitte a mércét és Én is,s talán elkezdtünk egy közös hangnemen beszélni ...!

Egyedül van jó formán és neki is hiányzunk mi! igaz még csak kialakulóba vagyunk, de már az első lépéseket megtettük és remélem végre az életembe béke, nyugalom költözik...!

Köszönöm szépen neked és ha lehetne erre tripla vagy még több csillagot adnék! Nagy ölelés Orsolya

Köszönöm Orsolyám! Köszönöm a nagy szívedet, és minden kedves szavadat!
Puszi: Postáska
Én köszönöm neked! Pusszancs Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: