újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az első lépés…

Látogatók száma: 55

A családi környezet elsődleges színtere az ismereteknek, a tudás elsajátításának, éppen ezért fontos, hogy az itt megszerzett, korai tapasztalatokon alapuló tudást minél sokszínűbb, ingergazdagabb környezetben folytassuk tovább…

Ingerszegény környezetben nem csak a testünk tunyul el, de az agyunk sem úgy működik alkalmanként, ahogy kellene… Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy nem árt az ismereteket, a rég tanultakat feleleveníteni, először csak gondolat szintjén…, amit rövidesen a tett követi… Tudom, mert kipróbáltam.
Ilyenkor általában egy ülő pozícióban vagyok, vagyis semmit sem teszek, csak magam elé bambulok, nézek valamit, de nem látok. Érdektelen, kényszercselekvés ez… Nézem, mert van szemem, csak éppen már annyira unom a sokadszorra látott képkockákat, hogy elkezd motiválni, hogy valamit tegyek ellene. Ha mást nem, hát kiadom magamnak a kényszerű utasítást: „Kelj fel, és járj!”…

Általában ez beválik és megmozgatnám végre öreg csontjaimat, ha nem állna úgy ellen…, de olykor már lábra sem tudok állni, idő kell ahhoz is, hogy megszokja az új pozíciót. Nagy eredmény az, ha mégis állva tudok maradni… A következő próbatétel, hogy el is induljak… na ez az a pillanat, amikor gondolkodóba esek: „Menni, vagy maradni!”

Jól felfogott érdekem az előbbi! Azonban, még mielőtt elindulok, teszek egy-két rugózó apró mozdulatot álló helyzetben, mintha menetelnék… Minden itt kezdődött egyszer, az első lépésnél, hogy megtanultunk járni!

Ezeket a gyakorlatokat tudatosan magadtól kell most is végezni. Senki sem bíztat, sürget, vagy mond ellent, ha így, vagy másként döntesz.

Elsődleges színtere ezen ismereteidnek és a tudás elsajátításának a családod kellett, hogy legyen… majd az iskolai közösség követte, később a munkahelyeden pro és kontra megtapasztaltak. Attól függ, hová csöppentél?… Az, hogy kellő munícióval indítottak e el, az élet rögös útjain járva, az hamar kiderült… Mint ahogy az is, a megpróbáltatásokhoz elég erős voltál e…, vagy elszenvedője az inzultusoknak, amik esetleg értek…

Itt jön be a képbe, folytatva az előbbi gondolatsort… Ha már semmi másba nem tudsz kapaszkodni, mint az asztal szélébe, és az emlékeidbe, mert ha nem gyakorlod, lassan már azt is elfelejted ebben az ingerszegény környezetben, milyen volt egyszer rég hajnalban felkelni, és elindulni valahová… Hidd el, ha mégis sikerül, nem kevesebb ez annál, mint fiatalkorodban futni egy kört.. Tudom, egy lépés előre néha olyan, mint az ámokfutás. Ha semmi célod nincs ezzel, hogy mégis elindulj, akkor jobb is, ha ülve maradsz. De jól felfogott érdekünk, hogy ne maradjunk ülve… Mert számtalan tett követi az óta, hogy megtettük az első lépést, - ami mind között a legnehezebb volt - a következő.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Szia, Évim! Kicsit "depis" az írásod, mivel általában figyelek, észrevettem, hogy napok óta olyan "ülve maradsz" hangulatban vagy. Nekem sem sokkal jobb a kedvem, köszönhetően ennek a fura időjárásnak.Minden részem fáj, viszont ha menni kell, hát megyek, mondhatnám nekilódulok, mert senki nem intézi el helyettem a dolgaimat.De néha órákig vacilálok, míg megteszem az első lépést. Szerintem majd mindenki így van ezzel, kivéve a velem egyidős barátnőmet, aki most üzent Liszabonból, merthogy oda utazott. Kalapot le, nekem ha fizetnének sem mennék, jobb már itthon csendben olvasgatni. Persze, nem vagyok benne biztos, hogy jó az én álláspontom...:)

megtekintés Válasz erre: Ilona

Szia, Évim! Kicsit "depis" az írásod, mivel általában figyelek, észrevettem, hogy napok óta olyan "ülve maradsz" hangulatban vagy. Nekem sem sokkal jobb a kedvem, köszönhetően ennek a fura időjárásnak.Minden részem fáj, viszont ha menni kell, hát megyek, mondhatnám nekilódulok, mert senki nem intézi el helyettem a dolgaimat.De néha órákig vacilálok, míg megteszem az első lépést. Szerintem majd mindenki így van ezzel, kivéve a velem egyidős barátnőmet, aki most üzent Liszabonból, merthogy oda utazott. Kalapot le, nekem ha fizetnének sem mennék, jobb már itthon csendben olvasgatni. Persze, nem vagyok benne biztos, hogy jó az én álláspontom...:)

Ráéreztél... Nem sok választ el attól, ahogy kiérezted az írásomból..., de azért ott még nem tartok... és ülve sem maradok. :-)

Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: