újabb események régebbi események további események
14:26
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:15
Yolla új cikket töltött fel
09:24
Új cikk került fel a weboldalra
08:45
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:37
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:33
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:13
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:23
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:09
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
11:48
Yolla válaszolt egy szavazásra
11:47
Yolla új cikket töltött fel
11:35
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:57
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:11
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:16
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
08:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez

Nő a volánnál 8. – utolsó rész

2010. szeptember 20. - Látogatók száma: 45

Nőnapi kalandom. – Az előzőeknél jóval később történt. Mint ráérő nyugdíjas, szívesen elvittem férjemet autóval, ha kiszállásra kellett mennie. Többször itthonról indultam együtt férjemmel, amikor egyedül kellett kiszállásra mennie,

de az is előfordult, hogy a megbeszélt időben a cégnél vettem föl.
Ha Pestre készült hivatalos ügyben, oda is én fuvaroztam. Ilyenkor meglátogattam valamelyik gyermekem családját. Most ügyeit befejezve, lányomhoz indultunk az Amerikai útra. Újpesten, az egyik piros lámpa előtt kellett várakoznom. Egyszer nagy csattanás, valaki a kocsinak ütközött. Hátra néztem, egy fekete Volga állt mögöttem túl szorosan a Warbicsekez préselődve; az én kocsim állította meg! Úgy látszik, a vezetője elbámészkodott. Megijedtem. A sofőr kiszállt, bekopogott az ablakomon, elnézést kért a koccanásért. Közben a lámpa zöldre váltott, nem lehetett feltartani a forgalmat, megbeszéltük, hogy csendesebb helyen tárgyaljuk meg a teendőket. Bekanyarodtunk egy mellékutcába. A kocsiból kiszállt három katonaruhás tiszt, bemutatkoztak, ők is bocsánatot kértek, s egyben Nőnap alkalmából minden jót kívántak nekem…

Magamban arra gondoltam: hamar teljesült a kívánságuk! – A Kecskeméti Polgári Védelem tisztjei voltak az utasok. A sofőr szabadkozott, hogy húsz éve vezet balesetmentesen (hivatásos vezető), de még ilyen nem történt vele, – valahogy most elkalandozott. Hát, – ilyen is történik néha!

Kitöltöttük a nyomtatványokat, körbenéztük a kocsit, hátul a bal oldali lámpák összetörtek, s nem tudtam kinyitni a csomagtartót sem. Na, gondoltam, egy kosárban ott van 50 tojás, amit lányomnak viszek, vajon épségben maradtak-e? – Majd meglátjuk, ha odaérünk a Klinikára. Nehéz volt vezetni a nagy forgalomban, mert menet közben vettem észre, hogy a bal hátsó-index sem működik, ezért a lenyitott ablakon bal kezemmel integettem, amikor arra kellett kanyarodtunk.

Megúsztuk további baj nélkül, odaértünk az Amerikai útra. A Klinikán segítséget kértünk, akadt, aki kinyitotta a csomagtartót. Legnagyobb csodálkozásomra a tojások épségben úszták meg az ütközést. Kipakoltuk a többi holmit, elbúcsúztunk a lányomtól és elindultunk egy szerelő műhelyet keresni, ahol kijavították a hibákat. A kárrendezést a biztosító kifizeti, amit otthon kell intéznem.

Késő délutánra járt az idő, ezért hazafelé a váci Kőkapu melletti vendéglőben vacsorát rendeltünk. Az autó tetején még sokáig lehetett zajt hallani, ami eszembe juttatta a Váci híd előtt nem is olyan régen törtét kalandot.

** **

Őzikékkel találkoztunk. – Férjem váci munkahelye beolvadt a gödi termelőszövetkezetbe. Vácra átszállás nélkül utazott, most ott átszállva, tovább kell utaznia, ráadásul a megállótól gyalog érhető el a telephely. Amikor lehetett, Vácról egyik kollégája autójával együtt utaztak a cég központjába.

Mióta nyugdíjba mentem, sokfelé járok autóval. A benzin se drága, gyakran férjemmel tartok, ha kiszállásra kell mennie, s visszatérítik a felmerült költséget. Egy őszi hajnalon férjem ijedten ébredt álmából, nem tudtam, mi nyugtalanítja annyira. Kétségbeesve közölte, hogy nem hallotta az óra csörgését, elaludt. A hajnali buszt már nem éri el, pedig hat órakor Vácon találkozója lett volna a munkatársaival, s onnan indulnának együtt kiszállásra.

Ijedt arcát látva eszembe jutott, hogy a sok rossz tulajdonsága mellett – beosztását illetően – gondos és lelkiismeretes mindig. Építészmérnöki diplomája van, és igen jó szakmai szempontból. (Micsoda szélsőségek!)

– És ez miért olyan nagy gond? – tettem föl neki a kérdést. Én is fölkelek, elkészülök és elviszlek Vácra kocsival, odaérünk idejében, nyugtattam meg. (Háborúban sérült lába miatt nem vezet autót.) Igaz, nem szeretek sötétben közlekedni, de visszafelé már világosban vezetve jöhetek hazafelé.

Gyors készülődés, indulás az újabb Warbicsekkel. Amikor kiálltam a garázsból, még egész sötét volt. Tempósan haladtunk, jó útviszonyok mellett. Sorban elhagytuk a településeket, majd az erdei parkoló után, az úttesten gyanús mozgásra lettem figyelmes. Meresztgettem a szemem a félhomályban – s a gépkocsi fényszórójában mit látok?

Egy csoport őzike haladt át előttem az úttesten. Lassított tempóban araszolva nem okoztam kárt sem az állatokban, sem magunknak. Már egészen a közelükbe értem, amikor a csoport valamennyi tagja – szerencsére épségben – átért az út másik oldalára, mindnyájan visszafordulva megálltak az árok szélén, a félhomályban csodálkozva néztek rám az autó reflektorfényében ragyogó szemeikkel… Olyan kedves jelenet volt, annyira meghatódtam, ahogy láttam őket egészen közelről, kíváncsian, mind felém fordulva…

Képek: Tulipánok - Nő ül a volánnál - Őzike – Szarvas, – és Felhő alkonyatban

A cikket írta: katalina

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 28. 20:18
tetszenek nagyon a természet leírásod, csak azért nem hunyom be a szemem, mert akkor nem tudnám tovább olvasni
ezért lenne jó, ha hangos könyvként is hallgathatóak lennének az írások
Syndney-be a 2rrr fm rádióba úgy szoktam elküldeni az írásaimat.

:)
grat.
2010. szeptember 20. 19:45
Katalina! Jó írás és erre mifelénk már mi is találkoztunk őzzel várnunk kellett még átkocogott az úton, nem sietett hozzá teszem! üdvözlettel Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: