Petőfi kukázik

Látogatók száma: 58

Néha két üres doboz között kincsekre bukkanunk a szemetesben...

Óvodából hazafelé jövet mindig történik valami gyermekszívnek érdekes dolog. Követ bennünket egy kutya, kamaszok gördeszkáznak a téren, járdát seper egy néni vagy éppen érkezik egy kukásautó. Minap ez utóbbi kötötte le kölyök figyelmét, majd az enyémet is.
Óvodánk közelében szelektív hulladáktároló található. Kisfiam most már kívülről fújja: sárga kukába műanyag, kék kukába papír, barna kukába bio és így tovább. Narancsszínű jármű kanyarodik a sarkon. Gyermek ujjong:" Anya, anya! Kuka!" Persze megállunk és várakozunk, hogy közelünkbe érjen a kocsi. Hátul kapaszkodik két munkás. Egyikük lelkesen integet a csemetémnek. Ő ennek borzasztóan örül. Ugrándozik. Vigyorog. Visszainteget.
Kukásautó fékez. Embereink földre huppanak. Nyitják a kék, papírhulladékot tartalmazó konténert. Integető barátunk belenéz. Meghökken. Pár pillanat múlva én is. Az történt ugyanis, hogy a kukás srác egy teljesen sértetlen könyvet húzott elő a kartondobozok közül. Ugyanazzal az álmélkodó tekintettel bámult társára, mint én magam elé. Ki az az ütődött, aki bármiféle irodalmat képes a szemetesbe dobni?!...
Mellényébe rejtette a furcsa módon szerzett zsákmányt. Várt az ürítés végére, majd szokásos helyére lépett. Indult tova a jármű. Petőfi búcsúzott tőlünk vidám legyintéssel. Aztán szabad kezével nyújt a könyvért, és ott, a kukásautó fenekében lógva olvasni kezdte a "sorsára hagyott szemetet"...
Nap is sütött, gyerkőc is boldog volt.
És én is.

A cikket írta: Suvahe

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Sanda

Olvastad Hrabaltól a Túlságosan zajos magányt?

Arról a korszakról ir,amikor papirbálázóként dolgozott,és közben elolvasta azokat a regényeket,amelyek a hulladékban végezték.

Tündér

Kedves Suvahe!

Néha ott történnek a legszebb dolgok, ahol nem is várnánk. Köszönjük a cikket!

Pussz,

Tündér

Müszélia

én is kidobtam ma egy könyvnek látszó tárgyat. de hidd el, megérdemelte.