újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az ajándék, avagy kiugrik a nyúl a fenyő alól...

Látogatók száma: 56

Karácsony... Ilyenkor ugye, mi másról írhatnék, mint az unokáimról és az ajándékozásról. Ma egy valós történetemet mesélem el Önöknek. (Tyson barátom bocsásson meg nékem, de rendhagyó módon, ma ő kimarad a történetemből.)

A kutyaugatás zajára az ablakhoz léptem, és elhúztam a függönyt. Így a meleg szobából nézhettem a színházi előadást...
Egy szán elé fogott rénszarvas és két hógolyó közeledett a házam felé. Nem a város irányából, az erdő felől közelítették meg az odúmat. A magas, szálfatermetű férfi, öles léptekkel húzta szánkójukat. A dombnak az a része, lejtett picit a házam felé. Így néha-néha, csak a rajta ülők súlyától is meg-megindult a szánkó. Egy ilyen megiramodás végén, a szánhúzó, maga elé engedte a gyerekeket, akik kontroll nélkül, felgyorsulva, szánkóstól beleborultak egy hóval takart üregbe.

Megunva a leskelődést, kisétáltam hozzájuk.
- Jó napot! - kiáltottam feléjük.
Amikor a kis apróságok észrevettek, lábaikat a nyakukba véve rohantak felém. Hozzámérve, a két csöppség egyszerre ugrott a derekamnak. Az öröm vagy a riadalom volt-e nagyobb bennem, de egy pillanatra elveszítettem az egyensúlyomat a rám nehezedő apróságoktól, és velük együtt a puha hóba zuhantam. A gyerekeknek tetszett a móka. Nagyapjuk leterítve feküdt alattuk, ők meg győztesen ugrálhattak a zsákmányukon.
- Tata, lebirkóztunk! Mi nyertünk! - kiabálták.
István állította le a siserahadat.
- Ejnye gyerekek, ne bántsátok a tatát! - és a két csimotát lerángatta rólam, majd felsegített engem is.
- A szemüvegem, merre lehet fiam? - kérdeztem.
- Apa, ennek annyi - hajolt le István az összetört okuláréért.
- Az baj. Nincs íratva másik, ez már a tartalék volt - motyogtam szomorúan. Mindegy is nekem, ilyen közelre még jól látok, meg tudom simogatni a gyerekek buksiját. Nincs ennél fontosabb.
- Tata, mi majd segítünk. Van otthon ragasztónk - szólalt meg vékonyka hangján Lillácska.

A fenyőfa feldíszítve állt a szoba közepén, és várta az ajándékokat. A gyerekek kint az udvaron hóembert építettek. A családunk felnőtt tagjai bent a karácsonyfa körül beszélgettek.
- Akkor jöhetnek az ajándékok! - mondta hangosan István.
A csendes karácsonyi trécselést, hirtelen egy megbolydult méhkasra hasonlító nyüzsgés váltotta. Mindenki a szatyrok, dobozok felé indult, és kereste a sajátjait, hogy a fenyő alá helyezhesse a meglepetéseit.
Amikor mindannyian elkészültünk, Dóra kiszaladt az udvaron játszadozó gyerekekhez, és beterelte őket.
- Ajándékosztás! - harsogta.
Az ünnep ugyanúgy zajlott, mint annyi sok éve. A nagycsalád minden tagja lázas ajándékbontogatásba kezdett. Én is.
Egy pulóver, egy teás készlet, pár zokni és ing került nékem a fenyő alá. Csupa hasznos dolog.
Amikor végeztem a saját ajándékaim becserkészésével, akkor elkezdtem nézni a többiek arcát. Mindenki nagyon boldog volt. Szerte a szobában, mosolygós tekinteteket láttam magam körül. - Na ez a szeretethalom kitart nékem jövő karácsonyig is, ha megérem - gondoltam.... amikor a sarokban ülő Lillára pillantottam. A kislány sírt. - Édes Istenem! Mi történhetett? Közelebb mentem a kis pityogóhoz. Leguggoltam hozzá.
- Mi a baj picilány?
- Tata - mondta a sírástól elfojtott hangon a kis Lilla -, otthon hagytam a te ajándékodat.
- De hiszen én kaptam tőletek egy szép pulóvert.
- Igen, de ééén...
A kislány továbbra is itatta az egereket. Már a többiek is ránk figyeltek.
- Mi a baj cicuskám? - kérdezte az édesanyja.
- Otthon felejtettem a tata ajándékát, tudod... és a kislány odaszaladt Dórához, aki lehajolt hozzá és a fülébe súgott még valamit.
- Apa, gyere csak, hozd be a kesztyűtartóból a Lilla dobozát, én elraktam! - mosolygott a menyem.

Pár perc múlva, Lilla, háta mögé rejtett kézzel közelített felém.
- Tata, sok boldog karácsonyt! Megragasztottam a szemüveged! És két nagy puszit nyomva, átnyújtotta a felújított kukkeremet.
- Köszönöm Lillácskám - mondtam meghatódva.

.
Azon a karácsonyon én voltam a legboldogabb nagyszülő a világon. Mert mi nagyszülők, a picinek sokkal jobban örülünk, mint a nagyoknak...

A cikket írta: bokorur

11 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Tisztelt Olvasóim!
Látom megosztottam Önöket. Van aki szakmai szemmel értékelt, van aki csak, mint egy esendő embert olvasott. Bevallom az egyik legközelebb Zsomwin állt az igazsághoz, nagyon erősen meg kellett erőszakolnom magam, hogy ne a zsurnaliszta énem, hanem a valós lelkem rakjam ide Önöknek! Pár mondatomat éppen ezért újra is írtam, amikor éreztem, hogy akaratlanul is mesterkélté váltam.
Bokor
Lélekkel megírt szépséges és megható intimitás. Gratulálok!
Zsomwin
 
Tisztelt Bokor úr!
Nagyon tetszik a cikke, mint ahogy a többi is. Egyetlen szó ami meg fogott ahogy hívta az unokáit csimotát ,annyira szép, ez a szó, nemcsak a megszokott unoka szó.Még nem hallottam így ezt szót.Ezt is megtanultam . a kis csimotáimat néha így fogom hívni.Szeretem a régi egyszerű , de számomra különleges szavakat.
joboszi

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Tisztelt Tanár úr!
Nekem az tetszett, hogy láttam önt esendőként, nem tökéletesként, szeretetteljes tataként. Az eddigi írásai kiszámíthatóan jók voltak, precízek, tanáriak. Én azokban az érzelmekben (kissé) éreztem a megtervezettséget. Itt viszont a szavakat, mondatokat belülről jövőnek gondolom. Nekem ez az egyik leghitelesebb írása. Pityogok...
Üdvözlettel,
Pinokkió

Nekem is tetszett, másodszorra. Először kerestem benne valamit. Ott volt előttem, csak nem láttam. Aztán hirtelen vége lett. Jó vége lett! :-)
Tisztelt Tanár úr!
Nekem az tetszett, hogy láttam önt esendőként, nem tökéletesként, szeretetteljes tataként. Az eddigi írásai kiszámíthatóan jók voltak, precízek, tanáriak. Én azokban az érzelmekben (kissé) éreztem a megtervezettséget. Itt viszont a szavakat, mondatokat belülről jövőnek gondolom. Nekem ez az egyik leghitelesebb írása. Pityogok...
Üdvözlettel,
Pinokkió
Tisztelt Tanár úr!
Bevallom először azt akartam írni, hogy - nade kérem, olvastam Öntől sokkal összeszedettebb írást is- és, hogy - nem fordított elég időt a mondatok megformálására- de aztán a végén találtam egy szót. Egy olyan szót, amit még soha nem hallottam. Pityogó - na, ez volt az a pont amikor meg úgy éreztem, hogy a fene vigye az apró hibákat! Már megérte, hogy idejöttem :-)
Tanulni soha nincs késő, és én ma tanultam valamit. Igen, a szeretetről. És nem azért mert olyan a történet, hanem a pityogó miatt. Ne kérdezze, miért, szerintem úgyis tudja :-)

Tisztelettel : Nurse, akinek tetszik a pityogó
Tanár Úr!
Rosszul is tudni kell jól írni. Ha szappanoperát olvasok, akkor hányingerem van, és most Öntől ez mégis ütött. Nem tudom mi a varázsa, de jó idejárni szerda-csütörtökönként! Bevallom, azóta olvasom rendszeresen a lapjukat, mióta Ön itt van. A hímnős kritikusaival meg ne foglalkozzon! Az irigység vezeti őket.
Üdvözli: Taki
 
Mélyen tisztelt Tanár Úr!

Megkönnyeztem az írását!
Boldog Karácsonyt!
Tisztelt Tanár úr!
Megható kis történettel lepett meg minket.
Boldog Karácsonyt kívánunk Önnek és családjának!
Pussz,
Tündér
Tisztelt Tanár Úr!
Semmi problem. Ha ilyen szépeket ír akkor nyugodtan hagyjon ki engem máskor is.
Tyson
Jó, ha az embert szerető család veszi körül! Látom ez Önnél megvan!
Boldog, meghitt karácsonyt kívánok!

Üdv: Petra
Kedves Bokor Úr!

Én csillagoztam. A szeretet megható mindig! Boldog karácsonyt! Idén is!

Üdv: Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: