Csanádi Imre

Látogatók száma: 135

1920. január 10.-én, Zámolyon született, költő, író műfordító /† 1991. február 23. /

A Fejér megyei paraszti világban született s ezt az útravalót egész életében hordozta és nagy tiszteletben is tartotta. Pályafutása lassan ívelt, fiatal kora óta kialakult verselési technikája egyre csak gyarapodott az évek alatt, de a hadifogság és hányattatott élete megakadályozta abban, hogy nevet szerezzen magának. El nem ismert, félretaszított költői érzelmei egyfajta pesszimizmussal megírt veresei, gyakorlatilag Illyés Gyula, Erdélyi József nemzedékének utóvédjeként, Juhász Ferencék, Nagy Lászlóék előőrseként értelmezhetőek. Hosszú utat tett meg, mire költészetének szabad utat engedett a sors és 1951-től a Szépirodalmi, 1955-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője lett, majd 1976–1980 között az Új Tükör főszerkesztője. Életpályája alatt azonban, a mondanivalója mit sem változott.

Csanádi Imre költészete mélyen realista és hagyományőrző költészet. E két jellegadó vonása egymást felváltva rivalizálnak verseiben, mértani pontosságal. Realizmusa, élményérzékenysége, költői teremtőerejét táplálta új meg új tapasztalatokkal, s megóvta a parasztromantika idillizmusától éppúgy, mint a hagyományos formák tartalmatlan ismételgetésétől, hiszen mondanivalójának jellege nem tűrte a formai megmerevedést. Verskultúrája, formaérzékenysége révén viszont a paraszti indíttatású líra legnagyobb veszélyét, a provincializmust sikerült elkerülnie. E kettősségben gyökerező költői lehetőségekre szintén már pályája elején ráérzett, példa erre a Lázadozás című verse (1940). Befejező szakasza sűrítve mutatja jellegzetes versalkotási módját: egy köznapi epizódból, majd történelmi ítélet, s a végén ismét a tapasztalati világba tér vissza.

„Rozsot fehérít, jő az aratás.
Búza szőkül, merő iparkodás.
Békés a táj. Az idő érlelő.
Vajúdik a föld (örökterhü nő).
És beissza, mint roppant hangfogó,
A szavakat. Akár a puszta szó,
vagy patak, melynek sivatagba visz
útja: belevész vágy is, ember is.”

Realista költő. Költészetében az egyszerű krónikától - a helyzetdalon, a magyarság-versen keresztül- a filozófiáig, a daltól - az én-lírán, a bölcseleti költészeten át- a poémáig ível a skála.
Arra tanít Csanádi Imre, hogy a gyorsuló időben is nyitottnak kell maradnunk a hagyományokra, s be kell fogadnunk az ősi kultúrák eszenciáját, melyeknek ma is van mondanivalójuk a számunkra.

„Mert kellett, kell a reménység,
kell példa verembe-vetettnek;
igazak hogy fényleni méltók,
hogy jaj valamennyi csalárdnak.”

(Dániel c. vers)

Irodalmi díjai:
- József Attila-díj (1954,1964,1973)
- Kossuth-díj (1975)
- Déry Tibor-díj ( 1984)

Köszönjük Csanádi Imrének a kitartó és áldozatos munkáját!

Végezetül, mivel Rod Stewartnak is ma van a születésnapja, köszöntésként a videóink között találtok egy dalt tőle.

Köszönöm Tündér!

Kép: internet
Info: wikipédia, MEK

A cikket írta:

előző cikk következő cikk

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Szia X!

Én csak egyet ismerek tőle az Alma c. verset. Még az oviban tanulta a gyerek és fel is vettem telefonra... még raccsolt :)) Néha visszahallgatom milyen is volt régebben a fiam. Köszi.

Üdv:A