Óvodai étkezés
Látogatók száma: 37
3 éves lett egy ismerős kislánya, és a jelenlegi rendelkezések értelmében óvodába kell mennie. Ez még nem lenne hír, ekkora gyereknek szüksége van a vele egykorúak társaságára, arra, hogy néha kimozduljon az otthoni 4 fal közül, nem árt, ha profik foglalkoznak vele – amennyiben tényleg profik, de nem itt van a probléma lényege.
A család vega, a gyerek még soha nem evett húst, érthető módon nem is akarják, hogy egyen, viszont az óvodában kerek-perec megmondták, azt eszi, amit a többiek, vagy tessék magánóvodába vinni, fizetni a horror összegeket.
Nagy a felháborodás, mert senkinek nincs joga előírni, hogy ki mit ehet, lelkiismereti szabadság, emberi jogok, meg a többi blabla, alapítsunk egy szövetséget, és hadüzenet az elnyomknak.
Nem voltam népszerű, mert azt mertem mondani, hogy szép-szép, de nem állok olyan ügy mellé, amiről tudom, hogy megoldhatatlan.
De miért ne kaphatna Mancika vega ételt?
1. azért nem, mert olyan nincs, hogy „vega.” Ezerféle vega van, az egyik megeszi a tojást és tejterméket, a másik a hagymát sem, a harmadik nyerskosztos, és ez még semmi.
2. lehet vegán is, ami még jobban bonyolítja a helyzetet. Mondjuk egy közkonyhán ezer gyerekre főznek, közülük egy vegán, na neki legyen külön étrend, külön lábos és külön személyzet.
3. nemcsak a vegáknak/vegánoknak van joguk az egyéni bánásmódhoz, hanem gluténérzékenyeknek, mogyoró-allergiásoknak, meg mindenkinek, aki valamelyik ételre rosszul reagál.
4. mi lesz a cukorbetegekkel, akik még azt a teát sem ihatják, amit a többiek?
5. mi lesz Pistikével, aki nem eszi meg a spenótot, és Ubulkával, aki utálja a tökfőzeléket?
6. nemcsak főzni kell ám külön, hanem tálalni is; ennyi igazán elvárható a különben is túlterhelt és rosszul fizetett óvónőktől.
7. ki biztosítja, hogy a gyerekek nem esznek bele egymás ételébe, és egyáltalán nem lesz káosz az á la carte étteremből? Persze hogy az óvónők, nekik még véletlenül sincs más dolguk.
8. mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiknél se faxni, se betegség, csak ők is szeretnének egy kis extra figyelmet?
9. esetleg muszlimok, vagy a vallásuk nevét ki sem szabad mondani?
10. mi lesz, ha 30 gyereknek 40 különleges igénye van?
11. ki fizeti a plusz költségeket? A szülők nem, mert ők még a kommunista utópiában élnek, és őszintén hiszik, hogy nekik ingyen jár minden.
Nem soroltam tovább, mert az ismerős leintett: őt ezek a kifogások nem érdeklik, magánügy, mindenki oldja meg maga. Neki annyi is elég, ha a világ minden kedvezménye egyedül az ő kislányára vonatkozik.
Na ezért utálja mindenki a vegákat/vegánokat.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jo kis temat hoztal ide! Koszi! Esetleg valahonnan, nem az ovodai menzarol beszerezni a vega cseppsegnek a vega gyermek menut? Indiaban, ahol sokan nem esznek hust, Gandhi sem evett, nem kerdes, hogy a gyerek azt eszi amit a szulok. Ebbol csak itt Europaban csinalunk ekkora kerdest. Ha felno, majd eldonti, akarja-e azt tovabb enni, amit a szuloktol tanult, vagy inkabb atall egy masfajta etkezesre.
Szia Müszi!
Kényes témát feszegetsz, amiről végtelenségig lehetne sorolni az érveket pro és kontra. Nyilván egy vegának/vegánnak a saját elveik és módszereik a csak elfogadhatók. A többieknek pedig az övék. Viszont az előbbieknek meg kell érteni, hogy száz gyerek mellett egyáltalán nem biztos, hogy egyetlennek is meg tudják oldani a másféle étkezést.
Én a magam részéről azon a véleményen vagyok és gyanítom, nem leszek túl népszerű, hogy egy kisgyerek fejlődéséhez nagy szükség van a húsra, tejtermékekre, mindenféle táplálékra. Hovatovább egy óvodást miért kényszerítünk arra, amiről még azt sem tudja, hogy mi? Ha nagy lesz, majd eldönti, akar-e húst, avagy mégsem, akar-e fényevő, vegán, paleo, akármi lenni.
Ilyen korban a kicsik válogatósak, az enyém hetekig képes egyfélét kérni reggelire, ebédre, vacsorára, amitől ugyan a hajam szála égnek áll néha, de ettől függetlenül elébe teszek többféle ételt, hátha valamelyiket megkóstolja és megeszi. Ahogy az szokott is lenni. De ha a gyereknek csak nyers zöldségek, és az ebből készült ételek a választék ( ismervén a gyerekek viszonyát ezekhez), ott igen nehéz dolga van mind a szülőnek, mind az óvodai, iskolai konyhásoknak.
Plusz, az a halálom, de ezt már csak zárójelben jegyzem meg, egy szülő miért kényszeríti a gyerekére a saját akaratát, életfelfogását? Azért, mert az még kicsi és úgy gondolja, amit nem mutat meg a gyereknek, az nem is fog hiányozni? Lehet. Addig, amíg a gyerek be nem kerül egy olyan közegbe, ahol erre nincs lehetőség. Az addig csak kölesgolyót majszoló csemete hirtelen szembesül a tejbegrízzel, netán egy-egy szelet csokit is kapnak, rágcsát, és szegény gyerek két pofára tömi, mert hát az finom!
Nem azt mondom, hogy állandóan édességgel kell tömni a gyereket, de hogy valaki soha ne adjon, azt én nem tudom megérteni. Persze mindenkinek saját dolga, viszont olyan nincs, hogy egy életen át ezt ki tudja kerülni a gyerek.
Köszönöm az érdekes és egyben vitaindító cikket, jó lenne, ha a másik oldal szemszögéből is olvashatnánk véleményeket.
Pussz,
Tündér
a kérdés megoldhatatlan, mert ha azt mondjuk, a szülőknek nincs joguk vegetáriánus táplálkozásra kényszeríteni a gyereküket, akkor ahhoz sincs, hogy húst adjanak neki - viszont mióta világ a világ, a nagyon kicsi gyerek akaratát nem igen lehet figyelembe venni. elképesztő, hogy néha miket akarnak enni vagy csinálni; meg kell nekik tanulni, hogy egyáltalán mit érdemes akarni.
az egyéni igényeket egy családban figyelembe lehet venni, nagyobb közösségben nem.nyilván kivétel egy komoly allergia vagy betegség.
a gyerekeket kényszeríteni kell bizonyos dolgokra, nem tudunk jobbat. meg kell szokniuk, hogy a világ nem körülöttük forog, és a kompromisszum nem ördögtől való
Kényes témát feszegetsz, amiről végtelenségig lehetne sorolni az érveket pro és kontra. Nyilván egy vegának/vegánnak a saját elveik és módszereik a csak elfogadhatók. A többieknek pedig az övék. Viszont az előbbieknek meg kell érteni, hogy száz gyerek mellett egyáltalán nem biztos, hogy egyetlennek is meg tudják oldani a másféle étkezést.
Én a magam részéről azon a véleményen vagyok és gyanítom, nem leszek túl népszerű, hogy egy kisgyerek fejlődéséhez nagy szükség van a húsra, tejtermékekre, mindenféle táplálékra. Hovatovább egy óvodást miért kényszerítünk arra, amiről még azt sem tudja, hogy mi? Ha nagy lesz, majd eldönti, akar-e húst, avagy mégsem, akar-e fényevő, vegán, paleo, akármi lenni.
Ilyen korban a kicsik válogatósak, az enyém hetekig képes egyfélét kérni reggelire, ebédre, vacsorára, amitől ugyan a hajam szála égnek áll néha, de ettől függetlenül elébe teszek többféle ételt, hátha valamelyiket megkóstolja és megeszi. Ahogy az szokott is lenni. De ha a gyereknek csak nyers zöldségek, és az ebből készült ételek a választék ( ismervén a gyerekek viszonyát ezekhez), ott igen nehéz dolga van mind a szülőnek, mind az óvodai, iskolai konyhásoknak.
Plusz, az a halálom, de ezt már csak zárójelben jegyzem meg, egy szülő miért kényszeríti a gyerekére a saját akaratát, életfelfogását? Azért, mert az még kicsi és úgy gondolja, amit nem mutat meg a gyereknek, az nem is fog hiányozni? Lehet. Addig, amíg a gyerek be nem kerül egy olyan közegbe, ahol erre nincs lehetőség. Az addig csak kölesgolyót majszoló csemete hirtelen szembesül a tejbegrízzel, netán egy-egy szelet csokit is kapnak, rágcsát, és szegény gyerek két pofára tömi, mert hát az finom!
Nem azt mondom, hogy állandóan édességgel kell tömni a gyereket, de hogy valaki soha ne adjon, azt én nem tudom megérteni. Persze mindenkinek saját dolga, viszont olyan nincs, hogy egy életen át ezt ki tudja kerülni a gyerek.
Köszönöm az érdekes és egyben vitaindító cikket, jó lenne, ha a másik oldal szemszögéből is olvashatnánk véleményeket.
Pussz,
Tündér