újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Sajtóhiba 2.rész, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

Látogatók száma: 73

Tyson barátom összes furmányoskodása ellenére is, én csak játékként fogtam fel ezt az egészet. A lelkem mélyén, nem volt szükségem az emlékeim újra cserélésére... Akkor még, úgy gondoltam.

Ha az előzmények után valaki csodát vár, el kell, hogy szomorítsam. Mit is várhatnak, egy hetvenöt éves vén aggastyántól. Ebben a korban már, nem szeret az ember bohócot csinálni magából, így kellően elővigyázatosan közelíti meg a kérdéseket. Főleg, ha az a kérdés, egy nő...

Az első levelem szigorúan a saját bemutatkozásomról szólt. (Természetesen az ember hiú, és kissé jobb képet szeretne festeni magáról, mint amilyen a tükörből visszaköszön rá.) Így a levelem a következő lett.
Tisztelt Hölgyem, Kedves Vadmacska!
Én sajnos özvegyember vagyok, Önhöz korban illő. Gyermekeim már kiröpültek a családi fészekből. Anyagi helyzetem megnyugtató, egy kis családi házban magányosan élem napjaimat, ugyanazon kisvárosban, mint Ön. Keresem a hozzám illő hölgyet, elsősorban komoly, hosszútávú kapcsolat reményében. (Na, itt elmosolyodtam. Milyen hosszú lehet nekem még a hosszú? "Reményében"... persze, míg élünk, remélünk...)
Jelige, mi más lehetett volna, mint: János vitéz. (A név már rajtam marad, de természetesen, csak egy kis fricskaként, a nyomomat kutatóknak.)
- Tanár úr, kép is kellene! - csapott a homlokára Tyson. Nincs valahol? Pendrive-on, esetleg? - kérdezte, de ezen a kérdésén, már ő maga is nevetni kezdett.
- Az meg honnan lenne, édes barátom? Nagyon régi képeim vannak, valahol a stelázsifiókban. (Ma már tudom, a stelázsi nem kompatibilis a laptoppal.)
Kis keresgélés után feladtuk.
- Különben se tudnánk bevinni a gépbe. Majd lopunk egyet az internetről, valami Önhöz hasonlót.
Saját mondatától, nagy vigyor ült ki a mellékszereplőm arcára. Találtunk is egyet. Bár én egy jó harmincassal fiatalabbnak véltem az urat magamnál, Tyson megnyugtatott.
- Mindenki így csinálja. Küldhetem tanár úr? - kérdezte, és választ se várva, elküldte.

Pár levélváltás után, amikben felmértük egymás szellemi képességeit, és bravúrosan bókokkal halmoztam el a vadmacskámat és ő engem, jött egy meglepő válasz, felhívás keringőre...
Kedves Vitézem!
Én nem vagyok híve az időhúzásnak, ha már így egymásra leltünk, akkor eresszük a gyeplőt a lovak közé, és ismerjük meg egymást, személyesen is! Amennyiben Önnek megfelel, holnap a Keresztes Vendéglőben találkozzunk, sötétedés után, hat órakor. Én a gyertyafényes asztalnál fogom várni...
A helyszíntől kissé megborzongtam. A kedvenc helyünk volt egykoron a feleségemmel és Lajos barátommal (aki nem ismeri Lajost, lapozzon vissza a Cigányszerelem című írásomhoz). Valamikor fiatalon, közös áhítattal hallgattuk a környéket beterítő cigányzenét, kifeküdve a kerthelyiség mögötti tisztásra.

Ahogy beléptem az ajtón, friss ambrózia illat csapott meg. Kísérteties, gondoltam. Az "Istenek eledele". Borzongató érzések kerítettek hatalmukba. Az emlékeim feltörtek, az agyam öröknek elrejtett zugaiból. Mivel érkezésem célja nem az emlékezés volt, hanem a jövő keresése és egy vadmacska felfedezése, így tovahessegettem a gondolatokat.

- Ön nem hatvannyolc éves, édes Vadmacska! - álltam meg az asztal mellett, mint a cövek.
- De Ön sem az a vitéz, akit a képen küldött nekem - mosolygott rám a negyven év körüli csinos hölgy. Foglaljon helyet tanár úr! Én azért Önt vártam - mondta sokat sejtetően, és kezével a szemben lévő szék irányába mutatott és hellyel kínált.
- Hogyhogy? - kérdeztem meglepődve.
- Amikor Ön válaszolt nekem, ránéztem a hirdetésemre, és meglepődve láttam egy kis "sajtóhibát". A kép és az éveim száma, nem az volt, amit én feltöltöttem.
Leültem a hölggyel szemben, és figyeltem, ahogy beszélt, kerekítette a mondatait. És egy irtózatos felismerés hasított belém... - Rozi... Mintha a feleségem fiatalkori szelleme ülne itt velem szemben. A hangja, minden mozdulata rá emlékeztetett.
- Deee... - sikerült ennyit kinyögnöm.
- Igen, amikor rádöbbentem a kis malőrre, akkor elkezdtem Ön után nyomozni (utánam már mindenki nyomoz, nem is lepett meg az Önök érdeklődése sem), és rájöttem, hogy ez nem lehetett véletlen.
Amit láttam, maga a csoda volt. A könnyeimmel küszködve néztem a gyertya fényét. Velem szemben a rég elveszített ember ült...
- Igen apa, én vagyok. Megjöttem.

*
Köszönöm Tysonnak, a Jóistennek és a feleségemnek, hogy öregségemben így megajándékoztak engem egy újabb csodával!

/A megkerült lányom történetét, majd egyszer elmesélem Önöknek, ha jók lesznek... és megérdemlik!/

A cikket írta: bokorur

10 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Én lemaradva olvasom az írásait, amelyek nem is engednek el a gép mellől.
Én már lassan nem hiszek a mesékben. De rá kell jönnöm, hogy az élet képes meséket fabrikáltatni... ma már persze én is csak mesékben gondolkodom... vagy a véletlenekben hiszek?... Már magam sem tudom, csak azt, hogy nincsenek csodák! Így minden sokkal egyszerűbb.

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Az élet tudja a legbravúrosabb fordulatokat produkálni. No, és Ön! :))
Zsomwin

Igen, én, no és az élet. Köszönöm, hogy olvasott!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Tyson

Tanár Úr!
Ez nagyon igaz történet. Ki lett volna ha nem én! Puszilom az Erzsikét.
Tyson

Átadom!
Bokor
Az élet tudja a legbravúrosabb fordulatokat produkálni. No, és Ön! :))
Zsomwin
Tanár Úr!
Ez nagyon igaz történet. Ki lett volna ha nem én! Puszilom az Erzsikét.
Tyson

megtekintés Válasz erre:

Nem csalódtam, bár a befejezést nem ilyennek képzeltem. Ez csattanó volt. Megható csattanó.

Tisztelt Elina!
Ahogy Lizelotte írja: "az élet a legnagyobb forgatókönyvíró".
Bokor

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Mint tudjuk, az élet a legnagyobb forgatókönyvíró... Még akkor sem sejtettem mi lesz a vége amikor kiderült, hogy a hölgy csupán negyven év körüli. és hasonlít a nejéhez. Küldhette volna őt egy angyalka, hogy melegséggel öntse el a szívét. ;)

Üdvözlettel:

Liz

Tisztelt Lizelotte!
Én sem tudtam, csak éreztem.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Petra

Tisztelt Tanár Úr!
Meglepett a történet végén.
Remélem hamarosan érdemesek leszünk rá, hogy megírja nekünk a lánya történetét!
Üdvözlettel: Petra

Tisztelt Petra!
Azzal még várok egy picit. Önök csak továbbra is viselkedjenek jól!
Bokor

megtekintés Válasz erre:

Tisztelt bokorur!
Megint nagyon megfogott.Úgy látszik, minden cikkében mintha , nekem mesélne. A vége nagyon megható volt, még megkönnyeztem.
joboszi

Tisztelt Joboszi!
Minden cikkem az Olvasómnak címzem!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith

Rám kétféleképpen hatott a Tanár Úr története. ( mindkét rész elolvasása után) .
Hatalmasakat nevettem, ( még jó, hogy nem hallotta senki) a z utolsó soroknál meg sírtam.. ( erre sincsenek tanúk)

Szeretettel:
Edith

Tisztelt Edith!
Úgy írtam, hogy sírjanak és nevessenek.
Köszönöm, hogy sírt és nevetett!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Tisztelt Tanár Úr!
Gratulálok a régi-új lányához. Nem illene ilyet kérdeznem, de remélem visszafogottak voltak az ismerkedős levelei?
A véletlenekben néha én sem hiszek.
Amúgy tetszett a története, ez az avíttas humor, kifejezetten jól áll Önnek!
Üdvözlettel,
Pinokkió

Tisztelt Pinokkió!
Köszönöm, ismerhet, én mindig visszafogott vagyok!
Bokor
 
Nem csalódtam, bár a befejezést nem ilyennek képzeltem. Ez csattanó volt. Megható csattanó.

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Ailet!
Bevallom, részben az Ön írás (Véletlen c.) inspirált, hogy ezt a történetemet közszemlére tegyem.
Bokor

Kedves Bokor Úr!

Boldog vagyok, hogy erre inspirálhattam Önt - részben - és csak megköszönni tudom az élményt, amit a cikk olvasása nyújtott.
S csak mellékesen megjegyzem, epedve várom a leányzó történetét...

Üdv: Ailet
Mint tudjuk, az élet a legnagyobb forgatókönyvíró... Még akkor sem sejtettem mi lesz a vége amikor kiderült, hogy a hölgy csupán negyven év körüli. és hasonlít a nejéhez. Küldhette volna őt egy angyalka, hogy melegséggel öntse el a szívét. ;)

Üdvözlettel:

Liz

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Éva!
A csodákban tessék csak hinni!
Bokor

Igen kész csoda lenne, ha a lányom apja egyszer csak, annyi év után megjelenne az életében. Nem tudom kinek lenne, és mekkora boldogság?

Éva
Tisztelt Tanár Úr!
Meglepett a történet végén.
Remélem hamarosan érdemesek leszünk rá, hogy megírja nekünk a lánya történetét!
Üdvözlettel: Petra
 
Tisztelt bokorur!
Megint nagyon megfogott.Úgy látszik, minden cikkében mintha , nekem mesélne. A vége nagyon megható volt, még megkönnyeztem.
joboszi
Rám kétféleképpen hatott a Tanár Úr története. ( mindkét rész elolvasása után) .
Hatalmasakat nevettem, ( még jó, hogy nem hallotta senki) a z utolsó soroknál meg sírtam.. ( erre sincsenek tanúk)

Szeretettel:
Edith
Tisztelt Tanár Úr!
Gratulálok a régi-új lányához. Nem illene ilyet kérdeznem, de remélem visszafogottak voltak az ismerkedős levelei?
A véletlenekben néha én sem hiszek.
Amúgy tetszett a története, ez az avíttas humor, kifejezetten jól áll Önnek!
Üdvözlettel,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: