újabb események régebbi események további események
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:01
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:51
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:59
RobertNup regisztrált a weboldalra
07:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Klári

2013. június 16. - Látogatók száma: 64

Ha a hátad mögött azt hallod......

Első nap az új munkahelyen.
A főnök leültet az ebédlőben és munkavédelmi oktatást tart. Bólogatok, igen tudom, igen hallottam már, igen az úgy helyes. Majd kitér a munkatársakra is. Kis cég, nem vagyunk olyan igen sokan, de mint megemlíti itt is vannak összetűzések a dolgozók között.
- Ismerlek, tudom hogy nem fogsz leállni veszekedni. Nálatok a műhelyben Klári az atyaisten, ott az van amit ő mond.
Mondom magamban jó, rendben, jobb is ha befogom a számat, elvégre tíz év eltelt, amióta más munkát csinálok, isten tudja mire tudok visszaemlékezni és mire nem. Belépünk a műhelybe, ahol kattog a két gép. Az egyiknél mosolygós szőke nő ül.
- Terike bemutatom az új munkatársat, ő fogja majd a maga munkáját csinálni.
- Klári idejönnél egy pillanatra?
A másik gép mellől feláll egy csont sovány, nálam alacsonyabb nő és hozzánk lép.
- Klári, bemutatom Babót, ő lesz az új munkatárs, mutass meg neki mindent amit tudnia kell.
Emelem a kezem, hogy kezet fogjunk, ő nem.
- Örülök, hogy együtt fogunk dolgozni.- mondom.
Ő nem.
Valamit morog a bajusza alatt és ott hagy.
- Na Babó! - mondom magamban. - Kifogtad a cégnél a vén csontot.
Odalépek Terihez és nekiállunk beszélgetni. Honnan jöttél, ... mit csináltál eddig.. te mióta vagy itt...általános dolgok. Közben Klári visszatér. Sandán rám pillant, de nem szól semmit. Leül a géphez és munkához lát. Figyelem Teri munkáját, nem látszik nehéznek. A követelmények, hasonlóak a régi munkámhoz. Ne legyen hiányos, szöszös, elcsúszott. Egyszer csak hangot hallok.
- Rohadj meg!
Mondom magamban , mi van?? Megfordulok, de Klári már dolgozik tovább.
Kisvártatva újra hallom.
- Rohadj meg!
Gondolkodom, mit csináljak? Visszaszóljak, hogy rohadj meg te, vagy mi legyen? Teri integet és rázza a fejét. Úgy döntök, nem foglalkozom a mondatokkal. Majd megint, még hangosabban.
- Rohadj meg te dög!
Klári visít, mint a fába szorult féreg és kirohan. Teri kihasználja az alkalmat, és odasúgja.
- Ne foglalkozz vele, ő ilyen. Hallasz még cifrábbakat is.
Kisvártatva belép Laci, a beállító nyomában Klárival, aki magas fejhangon magyaráz, visít, dühöng. Pár igazítás és a gép megy tovább.
Másnap Teri már nincs bent , allergiára hivatkozva kimenekül a műhelyből.
Megijedek. Magamra maradjak a vén csonttal? Hát nincs az a pénz, amiért én együtt dolgozzak vele, de hát mint tudjuk a szükség nagy úr.
Egy hónapig a köszönésemet sem fogadta el. Megszoktam, hogy hangosan köszönök, és hogy általában visszaköszönnek. Még egyszer köszönök.
- Neked is jó reggelt Klári!
Közben rámosolygok. Nincs már választása, vissza kell, hogy köszönjön. Pár hétig látványosan utáljuk egymást, mert én sem szólok neki a kötelezőkön kívül. Aztán lassan felenged. Amikor látja, hogy ecset helyett pálcikával javítok és szebb az eredmény, elkéri tőlem és ő is úgy javít. Elkezdünk beszélgetni. Kiderül, hogy a vén csont két évvel fiatalabb mint én. Közben kiderül, hogy sok olyan dolgot tudok, amit ő nem. Ő autodidakta módon tanulta meg a festést, engem tanítottak. Ahogy jönnek vissza az agyamba a fogások, Klári úgy lesz egyre elfogadóbb.
Közben néha a szerelőben is vagyok, megismerkedem a többiekkel is. A humorom átsegít a nehéz pillanatokon. Sikerül őket megnevettetni. Hamarabb elfogadnak, mint a közvetlen munkatársam. Megkapom az első értékelést a csoportvezetőtől. Hálás a főnöknek, hogy idehozott, mert sok jó dolgot hoztam magammal. A munkámmal az igyekezetemmel nincs baj, ő úgy érzi remek munkatársat kapott velem.
Már lassan két hónapja dolgozom Klárival. Egy nap dühöngve lép be az ajtón.
- Ide telepítik azt a gépet, nem fogjuk tudni behozni az anyagokat az ajtón. Behozzuk a te anyagodat, az én kocsim már nem fog beférni.
Ezt a dühöt is látványosan éli meg, káromkodik mint a kocsisok.
- Nem baj Klári. - nézek rá nyugodtan.
- A tiédet majd idetoljuk az ablak alá a járdára, és majd kiugrálsz érte. Vagy behozzuk a te kocsidat én meg majd behordom zsebben a darabokat. Nem fogunk összeveszni.
Ez az első alkalom, hogy Klári elneveti magát és fura módon a nap hátralevő részében nem káromkodik.
Lassan hat hónapja dolgozunk együtt. Már nem rezzenek össze, amikor felvisít.

A cikket írta: Babenko

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. június 22. 11:38
Tisztelt Babenkó!
Néha ez is kell az élethez, humorosan kell felfogni, mert különben csak sírhatnánk.
Bokor
2013. június 16. 22:10
Szia Babenkó!
Lám csak, mindenki kezelhető, csak türelem kérdése. :))
Gratulálok hozzá, ebben én szűkölködöm sajna.
Üdv:A
2013. június 16. 20:47
Szia Babenko!

Ez megint egy aranyos kis epizód! Hát türelmed az van meg kell hagyni. :-)

Pussz,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: