Munkahelyi hierarchiák 2.

Látogatók száma: 38

FEJTŐL BÜDÖSÖDIK A HAL

Óriási igazságot rejt ez a régi szakállas bölcselet.

Amikor egy új dolgozó belép a munkahely kapuján, ha nyitott szemmel jár, lát és nemcsak néz, akkor egyből leképezi, hogy milyen a cég vezetője, anélkül, hogy találkozott volna vele. Ebben a helyzetben nagy szerepe van az első benyomásnak a helyről, hiszen meghatározhatja, hogy a következő perctől milyen hangulatban és milyen érzésekkel kezdjük el a munkánkat. Persze az is nagyon fontos, hogy az első ember, akivel kapcsolatba kerülünk a belépéskor, hogyan viszonyul hozzánk, hogyan végzi a munkáját, hogyan viselkedik a munkakörében. Lám, még alig tettünk néhány lépést és mennyi mindenről kaphatunk információt. A jó vezető mind a környezetére, mind a munkatársaira odafigyel és a közösséget úgy formálja, hogy az védjegye legyen a munkahelynek. Az aura itt is fontos, mert egy pillanat alatt megérinti az érkezőt és érzéseket vált ki.

Kintről szerzett értesülésekkel és várakozással indulunk neki, mint munkavállaló, akinek az első nap már eldönti a sorsát. Még mielőtt némi fogalmat szerezne a feladatok hogyanjáról, már láthatja, hogy a leendő, munkatársak milyenek és hogyan dolgoznak egymással. Érezhetővé válik, ha a hierarchikus rendszerben fejetlenség van és az emberek többet foglalkoznak egymás furkálásával, mint a saját feladatukkal, a közösség célkitűzéseivel. Rendszerint az első munkanapról, ha kérdeznénk az embereket, többnyire a munkatársakról beszélnének és a feladatokról halvány emlékképük marad csak. Számomra hihetetlenül gáz, hogy az első gondolatok otthon arról szólnak, hogy kivel leszünk jóba és ki az, akitől félni kell, de legalább is óvatosan kell kezelni. Jobb lenne, ha a feladatokkal foglalkoznánk és gondolnánk végig, hogy mi az, amit nem értünk belőle és mi az, amihez segítség kell, és mit kell tennünk, hogy minél hamarabb beilleszkedjünk a feladatok végrehajtásába. Ha ez a helyzet, akkor biztos, hogy a vezetőnél bibi van, mert a figyelem elkerülte az emberkénket. Itt nem arról beszélek, hogy a vezető minden egyes új dolgozót pátyolgasson, hiszen neki az egészet kell irányítani, de világossá kell, hogy tegye az alatta levőknek, hogy kinek a feladata az újak betanítása és ezt hogyan várja el, milyen minőségben. Ha mindenki számára egyértelműek az elvárások és vannak visszacsatolások, akkor nincs bizonytalanság, mindenki teszi a dolgát. Ha csak egy kis rés is nyílik a gépezetben, már inogni fog a vár és az emberek ezt ki is fogják használni.

A cég sorsa a finis felé araszol. Igen. Fejtől büdösödik a hal. Ha csak egy kicsit is eltekint a feladatokról az igazgató és ne adj, isten lekokettál bármelyik alatta dolgozóval mások rovására, már dől a kártyavár. Tehát az ember a fontos a vezetőnél is. Számomra mindig is az volt az etalon, bármilyen szinten is dolgoztam, hogy emberileg korrekt, hiteles legyek és szakmailag maximális tudással rendelkezzek. A szakma megtanulható, de embernek lenni már nem egyszerű változás, ha nincs bennünk affinitás. Aki vezetőként bizonytalan mind szakmailag, mind emberileg az alkalmatlan a feladatra. Sajnos, sok olyan vezető van, aki valamilyen módon bekerült ebbe a pozícióba és emberi hiányosságai miatt vérzik, amivel rengeteg kárt okoz mind a cégnek, mind az embereknek, akik ott dolgoznak. Ezt a problémát tetézheti, ha középvezetők is vannak egy nagyobb vállalatnál és ők nem egyeznek sem a feladatok végrehajtásának mikéntjében, sem emberileg nem alkotnak egy egységet.

Idea lenne azt mondani, hogy ebben az esetben nem lehetnek súrlódások, sőt, azt mondom, hogy nem egyet érteni nem jelenti azt, hogy nem lehet együtt dolgozni. A különböző vélemények, abban az esetben, ha egy célt szolgálnak, még előnyére is válhat, a teljesítménynek Nagyon tudom ajánlani azt a műsort a Spektrumban, amelynek a címe: A beépített főnök. .Ebben a műsorban világosan látszik, hogy ki a sikeres vezető, milyen jellemzői vannak annak az embernek, akiket érdemesnek találok erre a beosztásra. A téma nagyon bőséges, legközelebb arról fogok írni, hogy vajon árt-e a cégnek, ha a vezető kimutatja az érzelmeit, pl. ha elsírja magát a dolgozói előtt?

A cikket írta: herdika

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

herdika

Igen, Yolla. Ez a sógor koma kapcsolat lehet rákfenéje az egész vállalkozásnak.. Tapasztalom a környezetemben is, hogy milyen káoszt okozhat és a vezetési stílusról és módszerekről nem is beszélek....sok ember fogja menekülőre egy ilyen légkörű munkehelyről...Bár vannak kivételek, de általánosságban nem célszerű összekeverni a munkát a családdal, a magánélettel. Üdv: Herdika

Yolla

A problémák ott kezdődnek, amikor a kisebb vagy közepes cégek tulajdonosai minden szakmai hozzáértést nélkülöző módon, a barátaik vagy a lekötelezettjeik közül kinevezik cégük első számú vezetőit, akik általában szakmai hozzáértésüket és emberi alkalmasságukat illetően nem kerülhetnének abba a pozícióba, és többet ártanak, mint jégeső a frissen kiültetett palántáknak.
Persze, megérdemlik sorsukat a cégtulajdonosok, sokszor azzal sincsenek tisztában, mennyi kárt okoznak a nem megfelelő vezetők.
Mielőtt nyugdíjba mentem, nekem is volt alkalmam megtapasztalni, képzeld, azt mondtam a főnökömnek, hogy nézze meg a munkaszerződésemet, abban nincs benne, hogy nem szabad gondolkodnom.

herdika

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Herdika!

Megnéztem az ajánlott filmet és tetszett. Hasonlót már láttam, az is. Valahol itt kellene kezdeni minden főnöknek, mielőtt beleül a bársonyszékbe, a beosztottaknál, akiknek sanyarú sors jutott..., kicsit közéjük menni, észrevenni, mert hiába teszik bele szívüket, lelküket a munkájukba, ha a kutya sem figyel rájuk... elégedetlenek lesznek. Ez a rosszabbik verzió. És van a másik véglet, amikor olyan magasra emelik őket, hogy közel hasonlóvá válnak és még a saját példájukból sem tanulnak, ha főnökké cseperednek.

Én dolgoztam takarítóként is GMK-ba, munkám mellett, 50 forintos órabérért, a főnök kiosztotta a feladatot és magunkra hagyott. Az elismerése a munkánknak abban nyilvánult meg, ha újabb munkaterületet kaptunk, ebből tudtuk, hogy meg van velünk elégedve, igen ám?... de ilyen hozzáállása mellett nem növeltük a bevételét. Be is fuccsolt idővel... Az volt a válasza, ha szóvá tettük, ennyiért elvállalják mások, pl. nyugdíjasok, akkor sajnálja, de nincs más választása...

Puszi

Örülök Éva, hogy egyet gondolunk. :) Minden vezetőnek azzal kellene tisztában lennie, hogy ha nem törődik a dolgozókkal,beosztottakkal,az alatta levőkkel,teljesen mindegy hogy nevezem őket, akkor nem sokáig lesz neki mit vezetni. A pozíció önmagában nem ér semmit, kvalitásait zsebre teheti, ha semmibe veszi azokat, akik követnék, ha megérdemelné. A tisztelet ebben a szituációban is az embernek kell,hogy szóljon és nem a pozíciónak. üdv: Andrea

zsoltne.eva

Szia Herdika!

Megnéztem az ajánlott filmet és tetszett. Hasonlót már láttam, az is. Valahol itt kellene kezdeni minden főnöknek, mielőtt beleül a bársonyszékbe, a beosztottaknál, akiknek sanyarú sors jutott..., kicsit közéjük menni, észrevenni, mert hiába teszik bele szívüket, lelküket a munkájukba, ha a kutya sem figyel rájuk... elégedetlenek lesznek. Ez a rosszabbik verzió. És van a másik véglet, amikor olyan magasra emelik őket, hogy közel hasonlóvá válnak és még a saját példájukból sem tanulnak, ha főnökké cseperednek.

Én dolgoztam takarítóként is GMK-ba, munkám mellett, 50 forintos órabérért, a főnök kiosztotta a feladatot és magunkra hagyott. Az elismerése a munkánknak abban nyilvánult meg, ha újabb munkaterületet kaptunk, ebből tudtuk, hogy meg van velünk elégedve, igen ám?... de ilyen hozzáállása mellett nem növeltük a bevételét. Be is fuccsolt idővel... Az volt a válasza, ha szóvá tettük, ennyiért elvállalják mások, pl. nyugdíjasok, akkor sajnálja, de nincs más választása...

Puszi