Nyitva 3
Látogatók száma: 51
Nagyon sok ember megfordult már nálam. Számolnom kellett volna? Soha nem jutott ez eddig eszembe. Nem szeretek számolni. Olvasni lényegesebben nagyobb öröm számomra. Szeretek beszélgetni is, de számolni nem igazán. Nekem a számok túl racionálisak. Aztán naponta még is azt teszem. Le is kopott kis gépemről az összeadás jel. Vakon is tudom a helyét. Nem gond! Nem hiányzik, ha nem látom. Használatát még a hotelos időszakomban tanultam meg az irodán. Bár az nagy, böhöm, hangos gép volt. Ez csinos, csendes, modern már. Mint említettem is volt már valahol talán, egy cserfes, vidám eladó vagyok alapból. Minap, mikor így ütöm a számokat a gépbe, melyek kemény, jó magyar forint háttérrel rendelkeznek.(rendelkezhetnének?) Szóval, akkor rám szól a velem szemben álló férfi, kinek zsebéből a pénzt, portékám ellenében a kasszába teszem majd hamarosan.
- Magácska mindent ilyen gyorsan csinál?
- Nem! Áááá! Dehogy. Például olvasni sokkal lassabban tudok.
S mire kimondom, már rá se nézek! Szemkontaktusnak onnan vége. Nem tisztelem meg azzal se! Kiszolgálom. Megköszönöm a vásárlást. Nem mosolygok. Ezzel is büntetem. Elköszönök illendően. Én hallottam a hangsúlyt, ahogyan kiejtette azt a kérdő mondatot. Bár ne tette volna! Önmagukat minősítik az emberek a szavaikkal.
Egon egy nagyon kedves, helyes, hosszú hajú, de kopaszodó negyvenes férfi. Amikor ez az eset történt olyan harminc éves volt még csak. Ergo, én is tízzel fiatalabb. Abban az időben nem rendelkeztem még a "kollégával". Egyedül voltam mindennap.
(Ó! Boldog békeidők!) Szóval egy szürke szerdai napon, mindenképpen el kellett mennem a postára. Rettenetesen fontos volt. Ezért, mint jó eladó kiírtam egy fecnire, a következőt.
"Postára mentem. Sietek vissza! Köszönettel: Kovácsné Laura"
Nagyon igyekeztem elintézni az elintézendőim. Nem voltam távol félórát se talán. Megyek vissza. Kocsival beállok a szokott helyemre, és lépek a kulcscsomómmal kezemben az ajtóhoz, ahol látom, hogy bent az én papírom, - ahová tettem, - kint egy másik aláillesztve éktelenkedik. Olvasom az általam feltett alattit.
"- Itt voltam és nem jövök vissza! Haragszom: Egon"
Időm se volt nevetni, mert oldalt megbújva kilépett és nevettünk együtt.
Megvárt a pimasz!
Egon édesanyja már évek óta nem panaszkodik nekem, hogy nem nősül meg a fia, nincs unoka. Talán beletörődött. Elfogadta, hogy az ő kisfia nem szaporodik. Nagyon szeretem a társaságát Egonnak. Különleges a humora számomra. Felvidít mindig, ha látja, rossz passzban vagyok. Szeretem azt is, amikor rám dudál néha, majd kiállt hozzá:
- Bocsika! Csak hasonlítasz egy csajra! - és kaján mosoly ül ki az arcára. Értékes ismeretség, hiszen tudunk titkot is tartani. Kölcsönösen.
Lovászi László urat még azokból az időkből ismerem, amikor nem is dolgoztam a boltban. Vízvezeték szerelő mester a lelkem. Mostanság ritkábban jön, mint régen. No, de ez nem is baj. Viszont egy eset, mindig bevillan róla. Talán soha nem is fogom elfeledni, mert meglepett eléggé. Szóval rendelésre is vannak dolgok nálam. Ezeket méretre készítettem. ( Istenem! Közel három évig tartott, mire megtaláltam a nekem megfelelő gyártót. Nem vagyok válogatós, csak linkekkel nem kötök üzletet.) Szóval, ott tartottam, hogy ez az emberke diktálja a méreteket. Szándékosan visszamondom hangosan, közben írom. Sose lehessen tudni semmit alapon! Kilóg a lóláb! Szólok, hogy ebből meg mi lesz? Hova lesz? Merre? Micsoda? Miért és mert? Nagyon nem illett a képbe a szám, amit mondott.
- Ne törődjön vele! Maga csak írja! - szólt nekem, aki tök jó szándékkal figyelmeztettem, hogy - Jaj! Nem is említettem, hogy Lovászi úr egy mosolygós, nálam is alacsonyabb, görbe lábú, vállatlan, férfinek látszó csoda. Írtam én tovább, de nem hagyott nyugodni a tudat. Olyan kíváncsi típus vagyok én meg. Motoszkált bennem a kisördög. Hová teszi? Milyen funkciót tölt be? Meg esz a fene, ha nem fejtem meg, azt éreztem. Kész. Befejezte a listadiktálást. Visszaolvasom szándékosan. ( Nem vagyok hülye, mint említettem is már, de tapasztalatból tudom, kell. Igénylik egy bizonyos szellemi szint alatt.) Ismét kiejtem a számokat, de azt a tételt lényegesen tagoltabban. S nem szól semmit. Oké! Írom az elérhetőségét, Név telefonszám. Nevét tudom, írom, hiszen, mint említettem is ismertem. Így írtam: Lovászi Úr Nem helyeselte, szólt. Akkor már negyedik éve írtam így. Viszont ő most jelzett először. Hallgatag vagy balgatag típus? Mindkettő talán? Majd magyarázza, hogy tudja Laurácskám, - itt nyelek, mert hányingerem lett, de nem szabad tudom.
- Én gyakorló hívő vagyok, nekem az Úr, - kezével a mennyezetre mutat - ott van.
- Elnézést. - rebegem halkan, mert attól, hogy én nem, még más igen. Szoktam volt mondani. Magamban viszont arra gondolok, hogy ezt miért nem mondta már előbb? Hiszen mindig is igyekszem tiszteletbe tartani mások elvárásait, alkalmazkodni, idomulni. Végeztünk. Minden megvolt. Jobbra lép a "kollégához" és beszélgetnek.
A két férfi.
A férfi a férfivel.
- Mondja a Lovászi: - B@ssza meg, hogy nincs úgy munkám, mint a - (politizál) visszaadtam az ipart is ezeknek a - nem fizetek adót - ezt már nem írom le! Viszont 12, azaz tizenkettő csúnya szót mondott. Számoltam! Néztem a mennyezetet. Most nem ott állt, mint az előbb. Mondtam is, hogy jobbra lépett tőlem. Ott már nem látta az Úr? Aztán, amikor megjött a rendelt áru, hívtam telefonon és jött. Egyenként beazonosítom a kért darabokat előtte, hogy lássa. Mértem és ő ellenőrizte szemével. Fontos! Azt kell kapnia, amit kért. Ez benne a poén. Odaérek a 47 centihez. Rövid, tömzsi csillog előttünk. Ki lóg a többi közül rendesen.
- Ez meg? - kérdezi, olyan férfiasan, a 155 centijével.
- Hát, én is kíváncsi lennék rá, de már mióta! - felelek neki.
- Mit csináljak én ezzel? - kérdezget tovább.
Mondom neki:
- Kifizeti! Legközelebb majd figyeljen rám, ha beszélek Önhöz, mert én rákérdeztem, de mert nő vagyok, így csak jár a szám, és nem kell figyelni arra, amit mondok, holott tisztán emlékszem rá - itt félbeszakított.
- Maga rosszabb, mint a feleségem! Az legalább vesz levegőt néha! Fizetett és elment. Az ominózus eset óta, roppant odafigyelek rá, ha jön. Semmi fölös duma. Konkrétan maradjunk a tárgynál. A gyakorló hívőkkel vigyáznom kell. Az Úr engem is lát, ha nyájából betér hozzám egy. Nehogy már meglegyen a véleménye rólam, ha letekint rám majd a pokolba!
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Gaya
Szia Laura !
Úgy írtad le - ezt olvastam ki belőle- hogy humort , iróniát, és amit sokan nem mernek öniróniát is használsz.olyan ízesnek tünt, hogy kizárólag azt írtam, hogy nagyon tetszett, mert ez volt amit mindenképp mondani akartam Neked.
A történések - aki így tudja ezeket a helyzeteket visszaadni, elboldogul másban is !
Mit főztél ?
Kellemes délutánt !
Zita
Köszönöm a kritikád, de nagyon nem szabad dicsérni, inkább a hibáimra lennék kíváncsi, mert abból tanulok.
Gyümölcslevest tegnap egy nagyadaggal. Így ma könnyebb volt, mert csak marhapörköltett galuskával és uborka salátát készítettem. A desszert ma elmaradt, mert a kertbe sok a tenni való.
Neked meg szép álmokat! - gondolom már alszol...
Üdv: L
Válasz erre: Laura
Jaj, Zita! :) Semmi gond, értelek én. :)
A történésekről is lehet véleményed! Nem biztos, hogy mindig mindent jól teszek, kezelem a kialakult helyzetet. Nem igazán értem a kereskedelmet, mert ugyebár azt mondja a vásárlónak mindig igaza van. Én meg csendesen megsúgom:- Francokat! :)
Üdv: L
Bocs, de itt is vagyok meg főzök is.
Úgy írtad le - ezt olvastam ki belőle- hogy humort , iróniát, és amit sokan nem mernek öniróniát is használsz.olyan ízesnek tünt, hogy kizárólag azt írtam, hogy nagyon tetszett, mert ez volt amit mindenképp mondani akartam Neked.
A történések - aki így tudja ezeket a helyzeteket visszaadni, elboldogul másban is !
Mit főztél ?
Kellemes délutánt !
Zita
Válasz erre: Pinokkió
...Laura humorát még szoknod kell:-)
(na majd ezért is kapok...)
Látom mindent elkövetsz azért, hogy egy orrvizsgálatra berendeljelek! :))))))))))
Mi a baj a humorommal? Műtéttel se lehetne már megváltoztatni. ;-)))
Semmi érdemleges nincs benne, mindössze a kis életem.
A nyaram szétszórtabb lesz, mint azt hittem. Gréta osztja be, nem én.
Válasz erre: Gaya
Kedves Laura !
Ez egy félreértés !
Azt akartam, hogy tudd, hogy tetszik ahogy megírtad !
Nem a történéseket véleményeztem, hanem ahogy Te el tudod mondani, annak ellenére, hogy " ... nem habos torta ... "
Üdv,
Zita
A történésekről is lehet véleményed! Nem biztos, hogy mindig mindent jól teszek, kezelem a kialakult helyzetet. Nem igazán értem a kereskedelmet, mert ugyebár azt mondja a vásárlónak mindig igaza van. Én meg csendesen megsúgom:- Francokat! :)
Üdv: L
Bocs, de itt is vagyok meg főzök is.
Válasz erre: Gaya
Kedves Laura !
Ez egy félreértés !
Azt akartam, hogy tudd, hogy tetszik ahogy megírtad !
Nem a történéseket véleményeztem, hanem ahogy Te el tudod mondani, annak ellenére, hogy " ... nem habos torta ... "
Üdv,
Zita
(na majd ezért is kapok...)
Válasz erre: Laura
Neked is szia! :)
Nagyon tetszene nekem is, ha ezek veled történnének meg!
Ah! Az élet nem egy szelet habos torta... ;-))))
Ez egy félreértés !
Azt akartam, hogy tudd, hogy tetszik ahogy megírtad !
Nem a történéseket véleményeztem, hanem ahogy Te el tudod mondani, annak ellenére, hogy " ... nem habos torta ... "
Üdv,
Zita
Válasz erre: Gaya
Szia !
Nagyon tetszik !
Nagyon tetszene nekem is, ha ezek veled történnének meg!
Ah! Az élet nem egy szelet habos torta... ;-))))
Nagyon tetszik !