Július volt
2010. május 10. - Látogatók száma: 127
Először arra gondoltam, mindössze annyit írok csak a bevezetőbe SZÓRA, majd folytatom a cikkeknél SEM ÉRDEMES. De meggondoltam magam, megosztom veletek. :)
Olyan régen történt az én esküvőm. Még a múlt században. Pontosabban 1982 júliusában. Szép nyári napra ébredtünk, szombatira. A férjem akkor már nálunk aludt, én külön lakásban éltem a kislányommal, - így együtt ébredtünk. De mire? A kislányom komolyan belázasodott. Mit tagadjam? A hátam közepére nem kívántam az egész napból semmit. Aggódtam Laukámért. Az anyai ösztöneim erősebben dolgoztak bennem, mint más. Ráadásul ezer helyre kellett még menni, intézkedni. Anyósom vállalta kislányom ápolását, így kicsivel nyugodtabb voltam, de igazán még sem. Ebéd után vissza kellett mennünk a lakásomba valamiért, és párom szerette volna a testiséget. Próbáltam megértetni vele, hogy most nem is kívánom, kislányom is beteg, aggódom érte és minden miatt.
- Hagyj, kérlek! - kértem, de éreztem és láttam is, hogy neheztel érte.
Együtt készülődtünk a fürdőben pár óra múlva társammal, kislányom láza megszűnt, így jelentősen oldódott bennem is a feszültség. Pontban hatkor ott álltunk az anyakönyveztető előtt, aki előtt ígéretet tettünk, hogy jóban-rosszban, éjjel-nappal, szegénységen és betegségben. Ilyen kerti szerszámokra nem emlékszem.
Szolidan elköltöttük a vacsorát, majd édesanyám 21 óra tájt mindenkitől elbúcsúzva, kislányommal elmentek lepihenni. Olyan egészségesen sírt, drága kicsim, de négyévesen még ez is kimaradásnak számított. Maradt volna még. Viszont órák óta láztalan volt. Anyukám a 23 órai telefonhívásomkor már így búcsúzott a telefonba:
- Ha még egyszer idetelefonálsz, esküszöm, kihúzok itt mindet a falból! Semmi gond. Tessék minket hagyni, aludni! :)
Nem hívtam többet. Nyugodt voltam.
Majd hamarosan jött a menyasszonytánc. Párom felkapott a végén, az üstöt az ölembe nyomva, - mielőtt persze egy tömött pénztárcát beledobott, - amiben nem pénz volt, csak, hogy lássák... (BRRR!) Bent, az irodában, ahol voltunk, az arcára emlékszem, a kezére, a mozdulatira. Mintha ma is láttam volna, csak egy 28 évvel idősebb kivitelben, ahogyan fogja, érinti, számolja a pénzt ...
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Semmi nem tökéletes.De ennyire?
Öntörvényű makacs, konok ember. Bár csak értené meg miről beszéltem oly sokszor, de már nem is mozgat. Belefáradtam.
A kapcsolatok nagyon nagy százaléka addig működik amíg a nő akarja....mert ha már nem tudja tolerálni elviselni a párja dolgait(hülyeségeit), akkor van vége.
( Legújabb állítása, hogy koszos vagyok. Hozzászokott az évek során, mint egy polip követem, ha leejt valamit felveszem, megtörlöm a száját, ha zsíros, porronggyal elhessegetem a legyet, ha rá akar szállni...stb. Áttértem a heti egy takarításra mindössze pedig. Bezzeg míg műteni lehetett nálunk, mert olyan sterilség volt, akkor meg az nem tetszett neki.)
Kár, én legalább is sajnálom, hogy nem folytattad. A befejezésnél mintha csalódást éreznék benned. S együtt maradtatok?
Katalina
Az is, jól érezted. Gyűlölöm a pénz éhségét. Nem ilyennek gondoltam. Igen, együtt és harcoltam olyan öt évég az elején, majd húszat leéltem beletörődve, s most fellázadtam véglegesen. Per pillanat küzdünk. Szánalmas az egész, ahogy van.
Katalina
Nagyon köszönöm a sok segítséget, megleltem, megyek olvasni az ajánlott irodalmat. :)
Mindig is mondom, ha az ember lánya egy új portálra regisztrál, járna mellé olyan egy - két hónapig egy 180-190 cm magas, alig őszülő, vállas, kissé pocakos, 100 kg-os jámbor férfiú... ;-)))))))))))))
Huh, Laura...ehhez a kívánsághoz jól meg kellene ráznom a varázspálcám. Ilyen késő este fáradtan már nem menne, de meglátjuk holnap, mit tehetek. ;-):-))
Pussz,
Tündér :-)
Ja, és nem baj, ha kopaszodik is már kissé.
Jó éjt!
Még egyszer köszönöm Nektek a segítséget.
Nagyon köszönöm a sok segítséget, megleltem, megyek olvasni az ajánlott irodalmat. :)
Mindig is mondom, ha az ember lánya egy új portálra regisztrál, járna mellé olyan egy - két hónapig egy 180-190 cm magas, alig őszülő, vállas, kissé pocakos, 100 kg-os jámbor férfiú... ;-)))))))))))))
Pussz,
Tündér :-)
Mindig is mondom, ha az ember lánya egy új portálra regisztrál, járna mellé olyan egy - két hónapig egy 180-190 cm magas, alig őszülő, vállas, kissé pocakos, 100 kg-os jámbor férfiú... ;-)))))))))))))
Laura, a fejlécen a "Kilépés" gomb alatt ott a "Keresés", arra kattints rá, és írd be a kulcsszó szerinti keresőbe: Levél tizenév után , majd enter.
:-)
Pussz,
Tündér :-)
Nem megy, mert " A cikket törölte a moderátor." Ezt írja ki nekem a Google.
Vagy Lenke vagyok, ügyetlenke.
:-)
Pussz,
Tündér :-)
Nem megy, mert " A cikket törölte a moderátor." Ezt írja ki nekem a Google.
Vagy Lenke vagyok, ügyetlenke.
Nem megy, mert " A cikket törölte a moderátor." Ezt írja ki nekem a Google.
Vagy Lenke vagyok, ügyetlenke.
"Levél tizenév után...", olvasd el, tök jó. Ő leírta...
Vagy Lenke vagyok, ügyetlenke.
Lassan feldolgozom ám, hiszen nem tegnap volt. De azért gondolj bele! Éveken át mondod neki, ha tehetnéd, már nem gerbera lenne a csokrod (felénk az volt a divat akkor, egyszer divatoztam, s azt megbántam) s erre a házassági évfordulóra beállít három szál gerberával. Annyira figyelmes minden téren. :S Egyszer meg kellene már írnom, miket nem tolerálok benne. Na, arra írhatod ezt a duplavést triplán is. :)))))))
Nekünk, mint minden az életünkben, az esküvőnk is rendhagyó volt. Minden máshogy volt, mint másoknál. Néha már jó lenne olyan átlag lenni..., de nem nagyon megy nekünk. Ami azért mindennél fontosabb, hogy szeretni is rendhagyóan szeretjük egymást, 24 éve:-)
Hát gondolom! :))) Sokan vagyunk, akiknek az álom lovag egy idő után rémálomlovaggá változott! Wazze! :))))))))))))))))