Az új rokon 6. rész
Látogatók száma: 45
Három hónap alatt Emőke munkahelyén számos nóvumot vezetnek be, melyek tanulmányozása eltart egy egész hétig.
A következő hét azzal telik, hogy visszaszedegeti kollégáitól a korábbi feladatait, mert a státusa ugyan megmaradt, de főnöke szétosztotta a munkáját, mert a verklinek menni kell, minden körülmények között.
Könnyen veszi az akadályokat, mert erőt ad neki a keresztlánya, aki napról napra gyarapodik, és mintha mosolyogna is, ha jól érzi magát. Sógornője kivirult az anyaságban, mely biztató számára, s reméli, hogy neki is kedvező változásokat hoz a gyermekáldás, mert abban szinte bizonyos, hogy áldott állapotba került. Megmondta ezt Róza néni is, márpedig ha észrevette, akkor az úgy is van.
A bátyjáéknál elköltött vacsora után, otthon azonnal elvégzett egy terhességi tesztet, amely nem egyértelműen, de mintha kimutatta volna áldott állapotát.
Az nem lehet, hogy a teszt és Róza néni együttesen tévedjen!
Emőke úgy dönt, nem emészti magát az idegeskedéssel, sok ideje nincs is rá, mert a hétköznapi verkli nem enged üresjáratokat.
Egy hónappal a hazaérkezése után, elmegy Kovács doktorhoz, aki mindent rendben talál, bár nem beszél sokat, csak írja az adatokat a számítógépébe, majd november elejére újabb kontrollt rendel el.
Jól érzi magát Emőke, nincsenek rosszullétei, sőt, hányinger sem kínozza, csak az a fránya éhség ne lenne!
Hiába reggelizik otthon, mire beér a bankba, máris kopog a szeme, mintha napok óta éhezne, muszáj a büfében bekapni egy szendvicset, majd tíz óra körül egy másodikat is, és legkésőbb fél egykor már az önkiszolgáló étteremben vár sorára, miközben tanulmányozza az étel kínálatot. Nehéz választani, legszívesebben ebből is enne egy falatot, meg abból is, meg amabból is. Édesség és gyümölcs is mindig kerül a tálcára. A pénztárosnő régi ismerőse, néha viccelődik is vele, hogy nem fog rajta az étel, mert nem szed fel egyetlen dekát sem, bezzeg neki már az ételek látványától is gyarapodik a súlya.
November közepén megtartják Viktória keresztelőjét a Szent Imre Templomban, mely esemény természetesen összehozza a széles nagycsaládot.
A keresztelő utáni ebédet Holló Sándor állja, aki az egész társaságot meghívja a Park étterembe.
Kellemetlenül érzi magát Emőke, mert sem az anyja, Piroska, sem az apja, a bohém Nagy Jóska, nem csatlakozik Hollóékhoz, hogy közösen fizessék a számlát, bezzeg párjaikkal élen járnak az evésben és az ivásban.
Az étteremben nem igazán jó a szellőzés, és az ételszag megcsapja Emőke orrát. Felfordul a gyomra és hanyatt homlok rohan a mosdóba. Csak Róza néni megy utána, a menyével együtt.
- Jobban vagy már, kislányom? – kérdi aggódva, de nem igazán vár választ az öklendező fiatalasszonytól. – Eredj, csak Ritukám, hozz egy pohár szódavizet, a bárpultnál adnak azok a kedves fiúk, csak meg ne lássák a többiek.
- Majd segít rajtad a szódavíz, hagyjad csak, aminek ki kell jönni, az úgyis kijön. Hanem, majd szólok Erzsikének, hogy menjünk haza, Viktóriát is meg kell szoptatnia, s azt mondjuk, hogy a te kocsiddal megyünk. Ne félj, gyerekem, lesz mit ennünk, hoztam otthonról töltött dagadót, fasírtot, rántott húst, hát krumpli meg savanyú csak akad a lányom háztartásában!
Nem is olyan egyszerű a dolog, mert Karcsika is okvetlenül velük akar menni, hiszen le sem veszi a szemét Viktóriáról. Faggatja Erzsike nénjét, hogy mikor lehet már játszani a kislánnyal, mert neki olyan sok autója van, adna neki belőle.
Róza mama súg valamit az ura fülébe, az meg csak bólint rá és a három asszony a két gyerekkel rövid búcsúzkodás után elindul haza.
Norbi kikíséri őket, pontosan tudja, hogy nem a kislánya miatt kerekednek fel az asszonyok, de restelli megkérdezni az igazi okot. Talán jobb is, ha hazamennek, mert ahogyan látja, nagy mulatozásba torkollik ez az ebéd. Hozott magával pénzt, több mint ötvenezret, nem lesz gond a fizetéssel, mert tudja, hogy apósa zsebében is legalább ugyanannyi bankó feszeng.
Amíg helyezkednek, félre hívja a húgát:
- Mi a baj, Emőke? Rosszul vagy? Hívjak orvost?
- Nem, Norbikám, semmi baj, nem vagyok beteg.
- Veletek megyek.
- Nem kell, maradj csak! Mondom, nincs semmi baj, csak te is hamarosan keresztapa leszel!
- Hű, húgocskám, így kell megtudnom?!
- Nyugi, bátyus, kérlek, ne szólj senkinek, nem publikus. Majd megbeszéljük, de nem most.
Viktória, mint ünnepelt, kicsit mocorog, hogy hagyják már végre aludni. Karcsika bezzeg annál többet beszél, Erzsike nénjét faggatja ismét, mit esznek otthon, mert ő bizony nagyon éhes, és az óvodában ilyenkor már a levest kanalazzák.
Rita ül az anyósülésen és feszülten figyeli a forgalmat. Aggódik, nehogy rosszul legyen Emőke, mert akkor bizony nagy baj lesz.
- Nyugi, Rita, ne félj, minden nap kocsival járok, nem lesz semmi baj.
Fél óra múlva már Erzsike Viktóriát szoptatja, miközben Róza mama Karcsika asszisztenciája mellett készíti az ebédet.
Gyorsan összeüt egy paradicsomlevest is, betűtésztával. Leülteti a kisfiút a konyhaasztalhoz, és kirakja a tésztákból az ábécét és magyarázza, melyik betű mit jelent. Maradjon csak vele az unokája, hadd beszélgessenek a fiatalok.
Rita is, Erzsike is praktikus tanácsokkal látja el Emőkét, aki már attól is könnyebben érzi magát, hogy megoszthatta helyzetét a két sógornőjével. Kihallatszik nevetésük a konyhába, mégsem lehetnek azok olyan komoly tanácsok.
Megszólal Emőke telefonja, nevetve veszi fel:
- Tessék, Nagy Emőke!
- Je vous baise les mains, ma chère Emőke! Je suis Jules Laplace!
- Salut, le Dr. Laplace!
Lányok, bocsánat, mindjárt jövök – súgja és átmegy az étkezőbe.
Doktor Jules Laplace pontosan ismeri Emőke állapotát, mert Kovács doktor valamennyi adatát megküldi neki is. Kérdezgeti, hogyan érzi magát, mennyi a jelenlegi súlya, milyen a közérzete, mennyit alszik, s mindezt azon a sármos, mély hangján, amely annyira elbűvöli a betegeit.
Válaszolgat a fiatalasszony, kicsi csalódással a hangjában. Semmi személyes kérdés, az orvos-beteg távolságtartása jellemzi beszélgetésüket.
- Et maintenant, j'ai des nouvelles pour vous !
Igen!!!!! Erre kíváncsi, a neki szóló hírekre!
- Apám véglegesen átköltözött az arizonai Flagstaffba. Szegény jó anyám teljesen kiborult. Olyannyira, hogy ideiglenesen hozzá is költöztem. Majd elmesélem személyesen, mert Budapesten tervezem tölteni a szilvesztert. Remélem, lesz alkalmunk találkozni, sőt, titkon abban bízom, hogy együtt köszöntjük az újesztendőt. Reménykedhetek?
- Még megbeszéljük – tér ki a válasz elől Emőke. – Ám, amint megígértem, szívesen látom szerény hajlékomban.
- El ne felejtsem átadni M. Peter Corbeau szívélyes üdvözletét. Valahányszor találkozom az öregúrral, mindig önről érdeklődik. Úgy tűnik, kedvező benyomást tett rá, kedvesem. Bízik abban, hogy hamarosan személyesen is találkoznak.
- Nagyon köszönöm. Én is üdvözlöm M. Corbeaut, és kérem, adja át Mme Laplace-nak is szívélyes üdvözletemet és együttérzésemet. Tudom, mit jelent, ha az embert elhagyják.
- Én is köszönöm, a nevükben is, kedves Emőke. Két hét múlva lesz a következő vizsgálata, megkapom az ultrahang felvételeket, és ha megengedi, újra hívni fogom. A bientot!
- Au revoir, Dr. Laplace!
Emőke arcáról nem lehetne lesikálni a boldog mosolyt, mely ebéd közben mit sem veszít ragyogásából. Erzsike alig várja, hogy kettesben mosogassanak a konyhában, mialatt Rita és Róza mama megpróbálják délutáni alvásra bírni Karcsikát.
- Mondd, Emőke, kivel beszéltél? Csak nem a gyermeked apjával?
- Nem, nem dehogy – pirul el, - pedig nem lenne ellenemre!
- Tudod, hogy nekem elmondhatod. Csak kell lennie apjának, ennek a kis emberkének, itt a pocakodban!
- Van is!
- Ne mondd, hogy azt sem tudod, ki az?
- Pontosan tudom. A 38756-os számú spermadonor.
Végre megszabadul a titkától és elmondja Erzsikének a három hónapos párizsi tartózkodásának történetét, beleértve M. Jean-Simon de Laplace-szal a tetőn töltött éjszakát, és Dr. Laplace oldalán az Odeonban megtekintett színházi előadást.
- El ne felejtsem megemlíteni M. Peter Corbeaut, a magyar származású öregurat, aki a feleségével vendégül látta a Laplace családot, velem együtt. És képzeld, magyar származású, és ha lefordítom a nevét, akkor Holló Péternek hívják.
- Ezek szerint egyezik a családunk vezetéknevével. Nem is hallottam, hogy bárki kiment volna külföldre apa családjából. Micsoda véletlenek vannak!
December első napjaiban, főnökével együtt, behívatja Emőkét az igazgató, amely első blikkre nem jelent jót. Az igazgató csak akkor áll szóba a középvezetőkkel, ha dicséretre vagy fegyelmire kerül a sor. Hiába kérdezgeti a főosztályvezetőjét, ő sem tud semmit.
Az igazgató maga is fiatal, talán negyven éves múlhatott. Tévedhetetlenül irányítja a befektetési portfóliót, s maradéktalanul élvezi a vezérigazgató bizalmát. Kicsit fölényes, időnkként nagyképű stílusa irritálja a munkatársait.
- Szép jó napot, kollégák! Foglaljanak helyet!
Emőke főnökével kezet fog, majd habozik egy pillanatra és végül a fiatalasszonynak is kezet nyújt.
- Mit kérhetek önöknek? Kávét vagy ásványvizet?
A vendégek azonban nem kérnek semmit.
Emőke jól körülnéz az irodában, mert a legutóbbi felújítás óta még nem volt alkalma megnézni az új berendezést, melyről lerí, hogy méregdrága, modern és hivalkodó.
Nagy baj nem lehet, ha az igazgató a tárgyaló asztal helyett a bőr ülőgarnitúrára ülteti őket. Ha a felmondásukat készülne átadni, akkor nem készülne hosszabb beszélgetéshez.
Attól függetlenül, hogy nem kérnek semmit a vendégek, kiszól a titkárnőjének, hogy hozzon kávét, teát, poharakat hozzá, és nassolnivalót is.
- Nos, kollégák, a párizsi székhelyű La Société d'Investissement de Private Equity, azaz a SIPE privát befektetési részvénytársaság azzal kereste meg bankunkat, hogy mintegy tízmillió eurót befektetnének magyarországi vállalkozásokba. Kizárólag jogtiszta, jól működő, vagy jól működtethető, európai átlag osztalékfizetésre képes, vagy azzá fejleszthető, kizárólag magyar magánszemélyek tulajdonát képező cégek jöhetnek számításra. Nem zárkóznak el attól sem, hogy új magyar-francia vegyes vállalkozásokat hozzanak létre, ám ez esetben ragaszkodnak a többségi szavazatot biztosító részvénypaketthez. Információval rendelkeznek a magyar innovációban rejlő lehetőségekkel is. Elképzeléseik ismertetése előtt tőlünk várnak egy tanulmányt, melynek ki kell térnie a magyar jogszabályi keretek ismertetésére, a beruházások szabályozására, az adózási rendszerre, valamint a lehetséges EU támogatások körére. Ma december másodika van. Pontosan egy hét múlva érkezik az igazgatótanács elnöke, M. Peter Corbeau, valamint a vezérigazgató gazdasági helyettese, M. Pierre Lacombe.
Emőkével fordul egyet a világ. Mit is mondott Dr. Laplace a telefonbeszélgetésük során Monsieur Corbeau-ról? „Bízik abban, hogy hamarosan személyesen is találkoznak.”
- Mondja csak, Emőke, maga honnan ismeri Monsieur Corbeau-t?
- Három hónapot Párizsban töltöttem…
- Ne szerénykedj, kollegina, az igazgató úrnak megmondhatjuk, hogy a szabadságod terhére és a saját költségedre részt vettél egy tanfolyamon – dicsekszik vele a főnöke.
- Akkor már értem, hogy M. Corbeau miért ragaszkodik ahhoz, hogy kollegina részt vegyen a tárgyalásokon.
Emőke a pocakjára teszi a kezét. Megmozdult a baba.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
abba hagyni, hogy a kíváncsiság sarkallja az olvasót a
következő rész türelmetlen várására! Gratulálok!
Pussz: emillio
Szia Yolla!
Mindig a legizgalmasabb résznél hagyod abba! Kicsit olyan érzésem van, mint amikor a Dallast néztük. :)
De szerencsére itt nem kell egy hetet várni a folytatásra!
Pussz,
Tündér
Muszáj úgy befejezni egy fejezetet, hogy az olvasó érdeklődéssel várja a következőt.
Pussz: Yolla
Mindig a legizgalmasabb résznél hagyod abba! Kicsit olyan érzésem van, mint amikor a Dallast néztük. :)
De szerencsére itt nem kell egy hetet várni a folytatásra!
Pussz,
Tündér