újabb események régebbi események további események
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
14:01
zsoltne.eva módosította a cikkét
11:31
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:12
zsoltne.eva új cikket töltött fel
01:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:54
Wivien új bejegyzést írt a vendégkönyvbe

"Barátaik", barátság!

2012. február 5. - Látogatók száma: 53

Barátaink, barátság? Van igazi, a szó, szoros értelmében vett igazi barátság?

Nagyon sok időm van, ezt már sokszor elmondtam.
Nehezen mozgok, tehát itthol vagyok.
Nem ez a lényeg, ezt már elfogadtam.
Régóta gondolkodom, a barátság szó fogalmán.

Nekem is voltak barátaim, barátnőim.
Így utólag, azt hiszem, Én voltam a barátaim lelki szemetesládája.
Tini koromban, iskolai barátnőim voltak, nagyon jókat nevettünk, cikiztük a fiúkat, elmeséltük egymásnak a "fiú ügyeinket". Aztán másfelé sodort bennünket az élet, szinte nem is jut eszembe minden "barátom" még a nevükre sem emlékszem sokuknak. Akire emlékszem, az valószínűleg tényleg a barátom volt, "akkor". Később sok "haver és barátnő" volt, akikre jól emlékszem.
Ami leginkább megmaradt bennem, hogy mindenki hozzám jött a lelki bajával, és többnyire tudtam segíteni, jó szóval, tanáccsal. Valahogy vonzottam azt, akinek baja volt.
Szinte könnyedén ráéreztem, kinek mire van szüksége, és szívesen segítettem tanácsokkal, néha tettekkel is! Jól éreztem magam, ha segíthettem. Sokáig, valami hasonló munkát képzeltem magamnak. Az élet másképp döntött, igaz, néhány évig dolgoztam eü-ben, szerettem, nem csak a testet kellett ápolni, hanem a lelket is. (ma már ez nem igaz) A minap találkoztam egy régi "baráttal". Akkoriban szinte elválaszthatatlanok voltunk. Aztán minkettőnk életében jött a nagy szerelem, a fiúk nem birták egymást, szép lassan eltávolodtunk, évekig nem találkoztunk, nem is beszéltünk, valahogy mind a ketten mások lettünk. Nem találtuk meg a közös hangot, mások lettek a vicceink, talán túlságosan, figyeltük egymás reakcióját, nem tudom. Mind a ketten ott akartuk folytatni, ahol abba hagytuk, de nem találtuk meg azt a pontot ahol abba hagytuk. Tovább léptünk. Néha beszélünk telefonon, mert azért érdekel, mi van a másikkal! De már nem az igazi! A valódi ok, amiért ezt most leírom, teljesen prózai. Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki szinte a barátom, csak virtuálisan. Problémája akadt, egy szintén virtuális, ""baráttal"", gondoltam segítek. Adtam tanácsot, gondolkodtam és arra jutottam, hogy nem jutottam semmire. Egész egyszerűen, nem tudom elfogadni, azt, ha valaki nem érti a másik nézeteit. Nem értem, az olyan felfogást, amely kisajátít, irányít, fenyeget, és azt hiszi neki van igaza! Tudom van ilyen, de nem fogadom el, nem véletlen, hogy bizalmatlan vagyok, nehezen barátkozom, pedig a lelkem is eladnám, ha ezzel valakinek segíteni tudnék. Kiváncsi lennék ki mit gondol erről. A lelkem az enyém, de eladom, ha értelmét látom.

A cikket írta: maresz058

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 12. 17:27

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. február 10. 16:06

Szia Maresz!
Azt hiszem tudom miről (talán még azt is) kiről beszélsz:-(
Nem fogsz tudni segíteni..., én is feladtam. Mindenkin nem segíthetünk..., főleg ha nem hagyja!
Üdv,
Pinokkió

Szia!

Azért én még nem adom fel, tudod a "virtus", nem hagy nyugodni.

Köszi, hogy olvastál!

Maresz
2012. február 12. 17:27

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. február 10. 16:06

Szia Maresz!
Azt hiszem tudom miről (talán még azt is) kiről beszélsz:-(
Nem fogsz tudni segíteni..., én is feladtam. Mindenkin nem segíthetünk..., főleg ha nem hagyja!
Üdv,
Pinokkió

Szia!

Azért én még nem adom fel, tudod a "virtus", nem hagy nyugodni.

Köszi, hogy olvastál!

Maresz
2012. február 10. 16:06
Szia Maresz!
Azt hiszem tudom miről (talán még azt is) kiről beszélsz:-(
Nem fogsz tudni segíteni..., én is feladtam. Mindenkin nem segíthetünk..., főleg ha nem hagyja!
Üdv,
Pinokkió
2012. február 6. 19:03

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2012. február 6. 16:17

Na, ezen és cikkeden felbuzdulva, felhívtam a legjobb barátomat, akivel úgy másfél éve nem beszéltem, ő még a gimiből van. Nem vette fel, mire küldtem egy sms-t: Vedd már fel azt a kva telefont bmeg, ha már valaki volt olyan okos, hogy feltalálta.
Újrahívtam felvette: Imádom a hangodat drága, de most nagggyon nem jó. Megbeszéltük gyorsban mikor hívhatom. Ennyi. Na, ezek a barátok...

:-) :-)))))
2012. február 6. 16:17

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2012. február 6. 15:52

Azt hiszem, neked vannak igazi barátaid! (kicsit irigykedem)
Ha valóban, kitartanak, kitartotok egymás mellett, az nagyon jó!
A párom nekem is itt van, és ez a legfontosabb!
A többit pedig, talán átvészelem!...

Maresz

Na, ezen és cikkeden felbuzdulva, felhívtam a legjobb barátomat, akivel úgy másfél éve nem beszéltem, ő még a gimiből van. Nem vette fel, mire küldtem egy sms-t: Vedd már fel azt a kva telefont bmeg, ha már valaki volt olyan okos, hogy feltalálta.
Újrahívtam felvette: Imádom a hangodat drága, de most nagggyon nem jó. Megbeszéltük gyorsban mikor hívhatom. Ennyi. Na, ezek a barátok...
2012. február 6. 15:52

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2012. február 6. 15:27

Számomra lezárult néhány igaznak hitt barátság. mindazonáltal most a párom a legjobb barátom is és ez nagyon jó. De megmaradt egy barátnő is, akivel együtt kezdtük az iskolát 7 évesen. Van mikor hónapokig nem is találkozunk, nem is beszélünk, de bármikor újra látjuk egymást ott boldogok vagyunk. Ő az, aki megosztja velem legféltettebb titkait is, mert tudja, köztünk marad és én viszont. Nem feltétlen kell mindennapi kapcsolatban lenni egy jó baráttal. A másik szempont nekem egy barátban, tudja megmondani, ha valamit rossznak lát bennem. Ne hízelegjen, hisz attól barát, hogy megmondja a tutit! :-)) És még egy. Most ebben a nagy szegénységben nagyon jó bizonyíték lehet ha pl. van egy ezrese, amiből 500-at kölcsön ad, ha kell vagy én teszem ugyanezt...nekem ilyen barátaim vannak...

Azt hiszem, neked vannak igazi barátaid! (kicsit irigykedem)
Ha valóban, kitartanak, kitartotok egymás mellett, az nagyon jó!
A párom nekem is itt van, és ez a legfontosabb!
A többit pedig, talán átvészelem!...

Maresz
2012. február 6. 15:48

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 6. 09:16

Az, hogy kit nevezhetsz barátodnak, mindig akkor derül ki, amikor szükséged van rá.
Gyerekkori barátnőd, ha az élet el is szakított benneteket egymástól... lehet egy olyan pillanat, amikor nem is számítasz rá, megjelentek egymás életében... és ott folytatjátok, ahol abbahagytátok évtizedekkel azelőttről. Van bőven miről mesélni, amit senki mással nem osztanátok meg... Ez is jelenti a barátságot. A legnagyobb bajban számíthatsz rá.
Az is barát, aki olyan közel került hozzád az életben, hogy minden nyűgödet, bánatodat elmondhatsz neki, tanácsot ad, önzetlen segítséget nyújt. Azt meg lehet érezni, hogy ezt sajnálatból, vagy őszintén teszi.
Leginkább magadra számíthatsz, de vannak pillanatok, amikor jól jön egy barát. Főleg, ha olyan csapdába kerülsz, ahonnan már magadtól nem vagy képes feljönni.
Értetlenül állsz dolgok előtt és szükséged van rá, hogy megtudd más hogy látja... azokat is barátaidnak gondolod, akikkel megosztod a legféltettebb titkaidat is, mert valamivel bizonyította korábban, hogy számíthatsz rá... Barátokra szükségünk van.
Aztán van olyan, akivel megosztottál szinte mindent és a legjobban hitted a barátodnak, bebizonyítja, hogy soha nem volt az, csak kihasznált. Na ő a nem barát!

Tudod, alapjaiban egyformán gondoljuk, ez lenne az igaz barátság. Sajnos sokan ezt soha, nem tapasztaljuk meg a maga valójában. Nekem leginkább a saját bajom, örömöm, volt a barátom.
Amíg, minden szép és jó volt, barát is sok volt,(erre mondom rosszul választottam), ahogy, romlottak a dolgok, a "barátok"-nak is nagyon sok problémája kezdett lenni.
Nagyon megértő vagyok, hagytam, intézzék a saját problémájukat.
Jól van ez így! Ma már nemtudom, van-e rájuk szükségem?

Maresz
2012. február 6. 15:27
Számomra lezárult néhány igaznak hitt barátság. mindazonáltal most a párom a legjobb barátom is és ez nagyon jó. De megmaradt egy barátnő is, akivel együtt kezdtük az iskolát 7 évesen. Van mikor hónapokig nem is találkozunk, nem is beszélünk, de bármikor újra látjuk egymást ott boldogok vagyunk. Ő az, aki megosztja velem legféltettebb titkait is, mert tudja, köztünk marad és én viszont. Nem feltétlen kell mindennapi kapcsolatban lenni egy jó baráttal. A másik szempont nekem egy barátban, tudja megmondani, ha valamit rossznak lát bennem. Ne hízelegjen, hisz attól barát, hogy megmondja a tutit! :-)) És még egy. Most ebben a nagy szegénységben nagyon jó bizonyíték lehet ha pl. van egy ezrese, amiből 500-at kölcsön ad, ha kell vagy én teszem ugyanezt...nekem ilyen barátaim vannak...
2012. február 6. 09:16
Az, hogy kit nevezhetsz barátodnak, mindig akkor derül ki, amikor szükséged van rá.
Gyerekkori barátnőd, ha az élet el is szakított benneteket egymástól... lehet egy olyan pillanat, amikor nem is számítasz rá, megjelentek egymás életében... és ott folytatjátok, ahol abbahagytátok évtizedekkel azelőttről. Van bőven miről mesélni, amit senki mással nem osztanátok meg... Ez is jelenti a barátságot. A legnagyobb bajban számíthatsz rá.
Az is barát, aki olyan közel került hozzád az életben, hogy minden nyűgödet, bánatodat elmondhatsz neki, tanácsot ad, önzetlen segítséget nyújt. Azt meg lehet érezni, hogy ezt sajnálatból, vagy őszintén teszi.
Leginkább magadra számíthatsz, de vannak pillanatok, amikor jól jön egy barát. Főleg, ha olyan csapdába kerülsz, ahonnan már magadtól nem vagy képes feljönni.
Értetlenül állsz dolgok előtt és szükséged van rá, hogy megtudd más hogy látja... azokat is barátaidnak gondolod, akikkel megosztod a legféltettebb titkaidat is, mert valamivel bizonyította korábban, hogy számíthatsz rá... Barátokra szükségünk van.
Aztán van olyan, akivel megosztottál szinte mindent és a legjobban hitted a barátodnak, bebizonyítja, hogy soha nem volt az, csak kihasznált. Na ő a nem barát!
2012. február 6. 07:12

megtekintés Válasz erre: Black Ice - 2012. február 5. 23:15

Az igaz barátság létezik.
Attól függ kinek mi az igaz barátság...
Az külön könyv lenne részemről kifejteni, bele sem kezdek.
A legrövidebben az igaz barátság a halálig tart.
Másrészről a társnak is ki kell elégítenie ezt a szintet így tarthat az is a halálig.
De az már viszont az eddig egyetértőkben is dilemmát vetne fel, halálig követnél egy igaz barátot, ha teljes szintű /tehát igaz barát is az ember társa közben./
Persze hogy nem ha a megszokott tengelyen forog az élet.
Hiszen gyerek család elsőrendű érzelmi és társadalmi norma szerint.
Amíg tart a biztonság...

Van nyilvánosan kettő mindenki által ismert barátom :-)
A mikrofonom és a tollam... Ők soha nem hazudnak, azt adják vissza amit adok nem többet nem kevesebbet.
De a legnagyobb barátom Isten! Ő mindig türelmesen meghallgat nem szól közbe, csak iszonyatosan hallgatag, de nem haragszom rá a szótlansága miatt...
A legjobb barátom pedig Mazsola... Hiszen az ember barátja a kutya...
:) Na jó ... Kedves barátaim... Belém fojtották a barátaim a szót...
Bort búzát békességet...

5pont és a valóság

Pux. Üdv. Black Ice

Köszi a Tőled, megszokott, mélyreható hozzászólást.
Tudod, valahol hiányzik "az igaz barátság" azt hiszem legtöbbször, az Én hibám volt.
Rosszul mértem fel, rosszul választottam, va gy hagytam, hogy válasszanak.
A család valóban mindent pótol. A társ, (32-éve) ugyanaz, a gyerekek szerint, "tuti jól van ez így" szerintem is.

Maresz
2012. február 6. 07:01

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. február 5. 22:50

Kedves Maresz!

Nagyon nehéz kérdést feszegetsz. Hol lehet a határ a magán szférákban, a birtoklásban és a barátságban? Csak mi magunk dönthetünk meddig engedünk és meddig mehetünk. Senki más! Köszönjük, elgondolkodtató téma.

Pussz, Tündér

Szia Tündér!

Köszönöm a hsz-t, és hogy olvastál!

Maresz
2012. február 5. 23:15
Az igaz barátság létezik.
Attól függ kinek mi az igaz barátság...
Az külön könyv lenne részemről kifejteni, bele sem kezdek.
A legrövidebben az igaz barátság a halálig tart.
Másrészről a társnak is ki kell elégítenie ezt a szintet így tarthat az is a halálig.
De az már viszont az eddig egyetértőkben is dilemmát vetne fel, halálig követnél egy igaz barátot, ha teljes szintű /tehát igaz barát is az ember társa közben./
Persze hogy nem ha a megszokott tengelyen forog az élet.
Hiszen gyerek család elsőrendű érzelmi és társadalmi norma szerint.
Amíg tart a biztonság...

Van nyilvánosan kettő mindenki által ismert barátom :-)
A mikrofonom és a tollam... Ők soha nem hazudnak, azt adják vissza amit adok nem többet nem kevesebbet.
De a legnagyobb barátom Isten! Ő mindig türelmesen meghallgat nem szól közbe, csak iszonyatosan hallgatag, de nem haragszom rá a szótlansága miatt...
A legjobb barátom pedig Mazsola... Hiszen az ember barátja a kutya...
:) Na jó ... Kedves barátaim... Belém fojtották a barátaim a szót...
Bort búzát békességet...

5pont és a valóság

Pux. Üdv. Black Ice
2012. február 5. 22:50
Kedves Maresz!

Nagyon nehéz kérdést feszegetsz. Hol lehet a határ a magán szférákban, a birtoklásban és a barátságban? Csak mi magunk dönthetünk meddig engedünk és meddig mehetünk. Senki más! Köszönjük, elgondolkodtató téma.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: