Barátság
Látogatók száma: 63
Azon gondolkodom, milyen is az önzetlen, tiszta barátság. Ott kezdődik, hogy megkérdezem tőled, hogy vagy, esetleg várom, te is megkérdezed tőlem, én hogy vagyok.
Nem így működik, már tudom.
Én, ha valakiről nem hallok, látok hírt sehol megkeresem. Természetesen, én valamilyen formában zárkózott ember lévén a gondomról, bajomról nem beszélek. Nem szeretem a csámcsogást, pletykálkodást, mert magam sem művelem. Feltételezve, mások sem teszik.
Tévedni emberi dolog.
Visszatérve az eredeti témához.
Hónapokban mérhető, amikor válaszút elé érkeztem. Nem tárulkoztam ki, mert vallom, vannak személyes dolgok, amit illik megtartani. Ebben az időszakban találtam barátokat, olyanokat, akik ráéreztek, segítségre van szükségem. Bár tiltakoztam, naponta "kopogtattak" az ajtón, segítő kezet nyújtva. Természetesen kilétüket nem fedem fel.
Egyikük többszöri visszautasításomra, elmesélt egy történetet, amire én nem emlékeztem. Igen, nem emlékeztem, mert több mint 3 évtizede történt. - Tudod, akkor nekem te önzetlenül segítettél, amit sosem tudok elégszer megköszönni és a mai napig nem felejtettem el. Ezért kérlek, fogadd el, amiben tudok, segítek.
Sírás fojtogatott szavai hallatán, és ma már nem kételkedem a segítség nyújtásában. Elfogadom, mert az önzetlenségéhez nem fér kétség.
A másik ilyen barát ismeretlenül, akiről valójában nem is tudom ki, rég óta mellettem áll, és olyan szinten, ami nem mondható el.
Van, aki szalad egy csokor virággal, a tálca sütivel, mert a boldogság hormon éppen mínuszon van.
Persze még írhatnék a lélektársakról is, akik más formában támogatják az ember lányát.
Igen, már elhiszem barátságok életünk késői szakaszában és kialakulhatnak.
Barátságok pedig, amikről azt hittük létezik, egyik pillanatról a másikra elszállnak.
A fentebb leírtak jó kis kitérő volt.
Volt egy írásom, mely a Vándorokról szólt. Igen, akik útra kelnek, mert muszáj. Ne taglaljuk miért. Vitatéma nem lehet. Tudjuk az életük és a család élete nem kéjutazás. Mindenki elfogadja, mert bízik benne, ez a legjobb út. Aztán jön egy hír, a Vándor balesetet szenvedett. Semmit nem tudsz, elérhetetlen. Csak őrlődsz, kínlódsz.
Nem vagy jelen sehol. Nem fontos, ki éppen mit posztol, mi a napi pletyka.
Nem hiányzol senkinek...
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Anyu, örülök, hogy látlak. :)
Jó dolog, hogy vannak barátaink és hasonlók a tapasztalataid, mint az enyémek.
Nem véletlen mondják: Bajban ismerszik meg a barát.
Igaz, azt nem értem, hogy régi barátságok egyszer csak köddé válnak. Én napi szinten teszek azért, hogy minden kapcsolatom fenn maradjon. De valahogy nem működnek már ebben a rohanó világban. Mint a kérdés: Hogy vagy? A válaszra már nem várnak.
Az írásom utolsó bekezdését nyitva hagytam. Nem véletlen.
Köszönöm, hogy olvastál.
Puszi:Klári
Én is írtam egy naplóbejegyzést a barátságról még júliusban egy bibliai idézettel:"mindig szeret a barát,de testvérré a bajban válik."Hát igen az igaz barát azzá válik.A többi meg...Nem a rohanó világ a ludas,hisz akkor hogy lehetnek mások a barátaink.Az érdektelenség,az,hogy már nem vagyunk számukra fontosak és ez elszomorító,főleg ha mi megpróbáljuk ápolni a kapcsolatokat.De ne bánd!Aki menni akar,menjen,ők lettek szegényebbek egy igaz baráttal.
Puszi
Elnézed nekem biztos, de a válaszom ismét rövid. Megszokhattad már. :)
Talán ráéreztél, mit is akartam sugallni az írásommal. Igen az ember megérzi nem fontos sokak számára, csak felszínesen működnek az úgy mond "barátságok".
Én azért megtapasztaltam, vannak igazi barátok és a bajban jönnek, akkor, amikor éppen összeomlik körülötted minden.
Hiszem, hogy nem találkoztál ilyen emberrel.
Amiről írsz, hogy régi barátság megszűnt, hát, nem tudom ...
Önzetlen, tiszta barátság ritka, mint a fehér holló... A gyakorlatban nem létezik. Fiatalkori barátnőmmel, egykori szövetségesemmel mára igen ritkán találkozom. Elmúlt már az a kötődés, ami részemről jellemezte egykori barátságunkat. Érdek-, futó kapcsolat szintjére silányult. Szerintem azért, mert nem ápoltuk, nem érdeklődtünk, vagy a másik közeledését nem viszonoztuk úgy, ahogy az elvárható, vagy csak ímmel-ámmal, ezt megérzi az ember... ott megszűnik a szoros, valamikori barátság... Néha-néha még összefutunk, de megyünk tovább elfoglaltságra, időhiányra hivatkozva, és ebben egy régi nagy barátság ki is merült... Tudjuk az okát, mégsem teszünk érte már semmit. Elmúlt, kész, vége...
Egy önzetlen barát szakít a másikra annyi időt, hogy meghallgatja... segít, ha tud, ..., jólesik, ha rámcsörög, érdeklődése a hogylétem felől... Ez oda-vissza működik.
Ebben az idősödő korban, mintha jobban közelítenének egymáshoz az emberek, megállnak, kicsit beszélgetnek, nem sietnek... a munka, a család már nem korlátozza annyira az idejüket...
Puszi
Talán ráéreztél, mit is akartam sugallni az írásommal. Igen az ember megérzi nem fontos sokak számára, csak felszínesen működnek az úgy mond "barátságok".
Én azért megtapasztaltam, vannak igazi barátok és a bajban jönnek, akkor, amikor éppen összeomlik körülötted minden.
Hiszem, hogy nem találkoztál ilyen emberrel.
Amiről írsz, hogy régi barátság megszűnt, hát, nem tudom ...
Egy önzetlen barát szakít a másikra annyi időt, hogy meghallgatja... segít, ha tud, ..., jólesik, ha rámcsörög, érdeklődése a hogylétem felől... Ez oda-vissza működik.
Ebben az idősödő korban, mintha jobban közelítenének egymáshoz az emberek, megállnak, kicsit beszélgetnek, nem sietnek... a munka, a család már nem korlátozza annyira az idejüket...
Puszi
Klárika,amit leírtál így igaz.Vannak barátok,de ahogy változunk,változnak a körülményeink,úgy változnak a barátságok is.Vannak évtizedes barátságok,amik semmivé lesznek és vannak újabbak,amik pont akkor találnak ránk,amikor az élet sűrűjében vagyunk éppen.Én is megtapasztaltam,hogy olyanok nyújtottak segítő kezet,akiket alig ismerek.Áldom őket a "kopogtatásukért".Hogy nem hagynak magamra,hogy vannak.Igyekszem én is barát lenni számukra.
Puszi
Jó dolog, hogy vannak barátaink és hasonlók a tapasztalataid, mint az enyémek.
Nem véletlen mondják: Bajban ismerszik meg a barát.
Igaz, azt nem értem, hogy régi barátságok egyszer csak köddé válnak. Én napi szinten teszek azért, hogy minden kapcsolatom fenn maradjon. De valahogy nem működnek már ebben a rohanó világban. Mint a kérdés: Hogy vagy? A válaszra már nem várnak.
Az írásom utolsó bekezdését nyitva hagytam. Nem véletlen.
Köszönöm, hogy olvastál.
Puszi:Klári
Puszi