Egy barátság elveszése

Látogatók száma: 84

Már nem számít semmit, mégis mennyire fáj, Már nem számít semmit, mégis milyen kár, Már nem számít semmit, mégis bánt nagyon, Már nem számít semmit, vissza mégsem kaphatom!

Életem egyik legszebb perce volt, mikor megismerhettem egy jó barátom. Feltétel nélkül megbíztam benne, ittam minden szavát, és úgy éreztem ez kölcsönös is. Szépen teltek a napjaink, hol boldogan, vidáman, hol kicsit kopottan. Majd felütötte a fejét egy másik érzés is, a féltékenység, hogy másokkal is jóban van, de nem bántam, így is szerettem. Aztán halottam ezt-azt, nem tudtam kinek higgyek, a barátságunknak, vagy a rosszindulatú pletykáknak. Persze nem jól döntöttem. Elhittem mindent, mint egy kis naiv iskolás, és nem tudtam merjem e felhozni, vagy hallgassak. A másodikat választottam, és nem beszéltem meg a számomra fontos barátommal mi bánt. Megindult alattam a föld, és zuhantam lejjebb és már nem bíztam annyira a barátságunkban. Eltaktikáztam magam. Az élet tankkönyvében egy újabb fejezet, amit nem sikerült megtanulnom. Megbuktam mint barát. Szörnyű érzés, de a tananyag most már bekúszott a fejembe. Egy igaz barátságnak az őszinteség az alapja, a bizalom az összetartója, a megbocsájtás a karbantartója, és a szeretet a gyógyítója. Ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülök tudom mit kell tennem. Csak az bánt, hogy nincs második esély, és nem mondhatom meg neki mennyire sajnálom, a társaságára mennyire vágyom, és ő hiányzik de nagyon!

A cikket írta: dana29

előző cikk következő cikk

5 szavazat