Egy hétvégém Orsolyával
Látogatók száma: 282
Két nap eltávot kaptam itthonról. A körülményekbe ne menjünk bele, kellett már egy kis kikapcsolódás.
Nem titok, hogy az oldalon Orsolyával fűz össze a legrégebbi barátság, valahogy egymásra akadtunk a kibertérben.
Adott volt a lehetőség, töltsek el velük, náluk egy hétvégét. Nosza, buszra fel, irány Salgótarján! Nagyon hideg volt, a fűtött busz melege után leszálltam a jéghideg peronra, tanácstalanul tekingetve körbe - körbe, merre lehetnek vendéglátóim. A busz, megelőzve saját magát, a menetrendet, jókora előnnyel ért a nógrádi megyeszékhelyre, ám, ezt előre nem tudta senki.
Rágyújtottam egy cigire, jó barát, mindig velem jön, majd megcsörrent a mobilom. Férjem hívott, hogy rendben odaértem -e, nyugtázta, szabad az estéje, nem fordulok vissza.
Akkor megláttam őket. A kis családot, amint nekem háttal, az állomás másik végében, a beérkező buszokat figyelik. Óvatosan a hátuk mögé lopakodtam, majd megszólítottam barátnőmet, igen, igaz, itt vagyok. Hosszú percekig el sem engedtük egymást, szólni sem tudtunk, csak álltunk a hidegben, és örültünk egymásnak. Férje, és kislánya türelmesen várta, hogy csillapodjanak érzelmeink, és ők is sorra kerüljenek az ismerkedési esten.
Otthon elképesztő fogadtatásban volt részem, jelentem, nem csak holmi dicsekvés Orsolyánktól, hogy a férje milyen jól főz, hanem maga a valóság. Terülj - terülj asztalkám, előtte koccintás jóféle házi pálinkával, ami úgy égette a torkomat, ahogy a boldogság könnyei a szemünket.
Egymás szavába vágva csak meséltünk, meséltünk, hajnalig, míg végül elnyomott mindenkit az álom.
Másnap megismerhettem Orsolyaanyukát, és Orsolyaapukát. Tüneményes emberek, látszik, hogy békében, szeretetben élnek több évtized házasság után is, rajongva a három lányukért, és az unokákért.
Orsolyahugicával, aki két csodálatos gyerkőc édesanyja, elsőre megtaláltuk a közös hangot, innét üzenem neki, lesz még folytatás. Köszönet a szép délutánért.
Vasárnap eljött a búcsú ideje, zaklatottan, de mégis boldogan indultunk a buszhoz. És akkor eltört a mécses, alig tudtuk elengedni egymást.
Nagyszerű embert, feleséget, barátnőt ismertem meg Orsolyában, de azt hiszem, ez nem is lehetett volna másképp. Mert ő ilyen. Szívét - lelkét beleadja mindenbe. A házasságába, a munkájába, az írásba, a barátságba.
Orsolyám, maradj mindig ilyen, köszönöm a hétvégét, és ne feledd, amit ígértél!!!
Találkozunk!
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Üdv,gyuri
Szép napot mindenkinek! Orsolya
XD
Győzikébe nem futottál bele?:):):)
XD
Nem:)))! Bár, mikor hazajöttem, mindenki erre volt kíváncsi:)))!
J.