Én, Te, Ő... és Ti

Látogatók száma: 48

Emlékezzetek szavainkra... mert mindennek igen nagy súlya van. Nem csak úgy a légből kapottak. A mögöttes dolgok olykor sokkalta nagyobb súlyban vannak jelen, mintsem gondolnánk. Ti tudjátok mit olvastok ki belőle...

Az élet nem habostorta... de, ha figyelünk egymásra, még az is lehet. A szó elszáll, az írás megmarad. Megint valami maradandót alkottunk. :-)

Te kérded:

- Sziasztok! Szép jó reggelt! Pálinkásat. Nem tudtok aludni? (Honnan tudtad?)

Én kérdem:

- Pálinkás jó reggelt kívántál? Tartsa meg Isten szokásaidat, mármint a "kívánást" illetően. Már el is hárítottam az akadályát.

Te szeretnéd:

- Jöhetne már a barátunk, és egy közös tízóraihoz készíthetne nekünk egy boros teát. Üsse kavics, három szendvicset még gyorsan összedobnék. (Éppen javasolni szerettem volna, de megelőztél.)

Én mondom:

- Most kicsit hanyagolnom kell - ne legyen már hangos - mert megyek az OTP-be... mióta sorszámot kell húzni, gyorsan megy... Már itt is vagyok. (Meglepődtél? Ez itt kérem Pécs kertvárosa, nem Budapest?)... - Még egy másik utat is megúsztam. Mire való a telefon? Szóval, többet ésszel. Jövőre már Digis leszek, nem dilis,... olcsóbbra váltottam, így a telefon is az lesz. A szolgáltató még leveri rajtam az utolsó port, majd eltűnik. (Pedig én hűséges típus vagyok, nem tudták? Vagy nem vettek elég komolyan.)

Ő kérdez: (Túl sok kérdést tettél fel egyszerre barátom... Felébredtél végre?... Nem győzök abban a sorrendben válaszolni, ahogy feltetted. Persze, te csak mondod a magadét, meg sem várva a válaszomat? Mindezt két újjal. Mi is volt a kérdés?)

- Bankba voltál? És mivel mentél be, pénzzel, vagy pisztollyal? Miért is voltál ilyen gyors? És mit váltottál? Pénzt, vagy fehérneműt? És hova húztad fel, a testedre, vagy a fejedre? Mert a rendes bankrabló a fejére húzza a harisnyát, vagy a fehérneműt. (Mi van? Nem tetszik a sápadt színed. Sárga mint én.?)

Én mondom:

- Nem tudtam mi, vagy ki hiányzik? (Hát megjöttél?) Figyelj mit mondok, mert én figyelek.

- Ami a kérdésedet illeti, hát sokkal könnyebb vagyok most, mint idáig. Még erőszak sem kellett. Önként és dalolva. Mit akarhatnának még tőlem? Ki lettek elégítve. (Mi erre a válaszod?)

Ő kérdez:

- Amióta kitalálták a föníciaiak a pénzt, azóta sokunkat ki lehet elégíteni. Önként és dalolva lettél kielégítve? Te perverz!... (No várj csak!)

Én mondom:

- Hát. És tudod mennyire megkönnyebbültem?... és holnap is fogok. :-)

Te gondolkozol:

- Erről egy nyuszis vicc jut az eszembe. Szóval:

"A nyuszi sír az erdő szélén, odamegy hozzá a medve: Miért sírsz kis nyuszi?
- Meg... megerőszakoltak. - Mikor? - Te... tegnapelőtt... meg... most is odamegyek!

Hát nem aranyos?