Levél barátnőmnek
Látogatók száma: 166
Hideg, télies este van, még nem teljesen tél. Nálam akkor az igazi, ha nagy pelyhekben hull a hó. Befűtöttem, a kutya a lábaimhoz hevert, olvasgattam, néha a TV-re pillantottam. Ilyen csendes estéken mindig elmerengek, így jutott most ezer emlék az eszembe a mi közös múltunkról.
Nagyon aggódom, mert kivizsgálás alatt vagy, a szíved rendetlenkedik, mint olykor az enyém is. Nehezen bírja már azt a sok emléket, titkot, örömet, bánatot, fájdalmakat, amit a hosszú évek alatt elraktároztunk. Ide-s tova fél évszázada ismerjük egymást, szinte gyerekkorunktól. Együtt kezdtük a gimit, ami akkor nehéznek tűnt, de most visszagondolva olyan volt, mint egy nagy játék.
Emlékszel még a sok boldogságra, csínytevésre, a kirándulásokra, a házibulikra? Egyikünk sem tehetős családból származott, mégis mindenünk megvolt, a bulikra a hétköznapi ruhánkból menő cuccot varázsoltunk, önfeledten hülyéskedtünk, táncoltunk, énekeltünk. A srácok, Öcsi, Csöszi, Gyuri és a többiek nagylegényeknek akartak látszani, udvarolgattak, közben azon(is) járt az eszük, mivel viccelhetnének meg bennünket. No,és a TANÁR ÚR! Mai napig hasznosítom a tanításait. Csodálatos pedagógus volt! Pedig szegénynek nehéz volt kordában tartani bennünket.
Varázslatos évek voltak azok és mi jónéhányan igazi barátok, testvérek lettünk. Úgy érzem, a gimis évek befejeztével a gyerekkorom is véget ért.
Szétszéledtünk a nagyvilágban. Belőled kiváló pedagógus lett, nemzedékeket neveltél fel. Én,az akkor még utált műszaki pályán kötöttem ki, mert "bűnös nemesi múltam" miatt a hőn áhítozott orvosi egyetem szóba sem jöhetett. De a sors így rendelte,ki tudja, miért. Szerelmek jöttek-mentek, majd családalapitás, gyereknevelés.
Jó pár év kihagyás után,mikor a "régi gárda" találkozott, már felnőtt, érett fejjel szinte újra gyerekekké váltunk. A baráti szeretet, az összetartozás mai napig megmaradt. Mi "harcos" utat jártunk be, de nem számít a politikai hovatartozás, nem számít az eltűnt idő sok fájdalma, keserűsége, mi barátok vagyunk. Féltjük és óvjuk egymást.
Ezért aggódom most annyira.Te is elvesztetted a társadat, mint én, elvesztetted a fél szívedet és az a másik fél talán túlterhelt a gondoktól, a fizikai megpróbáltatásoktól, a családért aggódástól, olykor az egyedüllét bújától. Szeretném,ha éreznéd, nem vagy egyedül. Mi itt vagyunk. Ha beteg vagy, mi is betegek vagyunk. Ezért kívánom, hogy ez a kivizsgálás, érfeltöltés ne egy betegség kezdete legyen. Vigyázz magadra, magunkra.
Azzal a reménykedéssel zárom soraimat, hogy a következő találkozáskor megint a régiek leszünk, tele vidámsággal és szeretettel.
Sok szeretettel puszillak: Ica
Ilona B. T.
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Ica!
Nagyon tetszett a levél, őszintén örülhet, akinek írtad, hogy ilyen barátság van közöttetek!
A bűnös nemesi múltadról megtudhatnánk valamit? Csak hogy le ne Icukázzak egy grófnőt! :))))))))
Pussz,
Tündér
Kedves Tündér!
Nyugodtan szólíthatsz Icának, nem vagyok grófnő, sem bárónó, egyszerű "hétszilvafás"leszármazott vagyok egy volt kutyabőrrel, amit az oroszok elkoboztak, úgyhogy már az sincs. Sokkal többet én sem tudok, de a jól tájékozott káderek biztos többet tudtak volna mondani..:)))))) Köszönöm, hogy olvastad!:)
Puszim, Ica
Nagyon tetszett a levél, őszintén örülhet, akinek írtad, hogy ilyen barátság van közöttetek!
A bűnös nemesi múltadról megtudhatnánk valamit? Csak hogy le ne Icukázzak egy grófnőt! :))))))))
Pussz,
Tündér
Kedves Ilona!
A gyermekkori barátságok soha nem szűnnek meg!
Puszi: Yolla
Igen, igy van! Szegény anyám szokta volt mondogatni, hogy ami két nappal ezelőtt történt, arra már nem emlékszik, de ami 40-50 éve, azt tisztán látja maga előtt. Én akkor hitetlenkedtem ezen, és most, hogy lassan már az ő akkori korába lépek, egyre inkább rájövök, milyen igaza volt. A gyerekkori barátságokra is vonatkozik ez a megállapítás..:-)
Puszim, Ilona
A gyermekkori barátságok soha nem szűnnek meg!
Puszi: Yolla
Köszönöm, hogy olvastad! Igen, jó visszaemlékezni, ahogy telnek az évek, az emlékek is úgy gyarapodnak. Hál' Istennek, van miből válogatni és örülök, hogy még emlékezhetem..
Puszim, Ilona
Tetszenek ezek a visszaemlékezéseid. Akkor nem csak nekem jutnak eszembe azok a régi szép idők? Ugye milyen jó nosztalgiázni. Számtalan el nem küldött levél van az én fejembe is. És ha már nem fér el, akkor leírom. :-)
Puszillak,
Éva