Nem vagyok egy fenomén...
Látogatók száma: 49
Aki mindig, mindenre tudom a választ. Erre rögtön ráröppenne valaki/k, hogy milyen igazam van! De arról nem szól a fáma, hogy aki pocsék helyzetbe kerül, abból hogyan mászik ki? Mégis csak kell hozzá némi spontaneitás,...
hogy az átmeneti rossz hangulata némiképp javuljon.
Hogyan tudja ezt megtenni? Számtalan módja van ennek. Én csak tudom.
Mikor is kezdődött? Úgy pár évvel ez előtt. Nem volt az oly rég? Ahogy nyugdíjba mentem.
Most meg olyanokat hallok, olvasok, hogy miket akarnak kitalálni, hogy még jobban megsarcolják azt, ami még maradt.
Rohadt egy világ ez! Mindent belevéve!
Ez most csak úgy kirobban belőlem. A felét sem írom le, amit gondolok, mert olvastam az írását valakinek. Hallom is, hiszen a csatornák ontják az ilyen és hasonló témákat, mint az általa leírtak is tartalmazzák.
Nem tudják, honnan is tudhatnák, hogy már csak egy csepp a tengerben?
Én olyanról, amit írnak, még csak álmodni sem mernék. Engem, higgyétek el, már az sem zavar, ha rázzák a rongyot, mert a nélkülözés megtanított fejet hajtani bizonyos helyzetek előtt és csak pusztán a jelenlétem és a köréje font jó érzetem, amit kiválthatnának belőlem az ilyen összejövetelek. (Eszem-iszom, dinóm-dánom, lakodalom, születésnapi parti...) Tovább nem is foglalkoznék vele.
A kifelé mutogatáson kívül ugyan mit is tudna kezdeni magával egy nagyképű, unatkozó embertípus? És most már csak sajnálni tudom azokat az embereket, akiknek az ölébe belehullott a manna!
Az tény, hogy maga az élmény, ha valamiért kellemetlen volt számunkra, csak addig van jelen bennünk, amíg emlékezünk rá. Amit kiváltott a lelkünkben tovább élhet sajnos, amikor már maga a jelenség nem is létezik. Egyet tehetünk csupán, hogy ne ismétlődjön meg, az ami egyszer már rossz hangulatot eredményezett. Bármikor nemet mondhatunk egy meghívásra, ha nem szeretnénk, hogy megismétlődjön a rossz, amit egyszer már okozott. Egy-két ilyen NEM-mel szembesülve talán a partit adó is elgondolkodna, hogy nem minden a pénz, a felhajtás, a kivagyiság mutogatása, annál sokkal több kell ahhoz, hogy igazi barátaink legyenek, akik örömmel fogadnak el egy ilyen meghívást.
Valami hasonló pozitív megerősítést keresek, mint az alábbi idézet.
Egyszer érdemes elolvasni, valaki másnak mi adott erőt.
"Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy van, azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Született optimista volt.
Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy
a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és
azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?
Sándor azt válaszolta:
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy
elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam..."
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Azt, hogy nem vagy fenomén, az szinte biztos, mert nem igazán
vagy ritka jelenség!!! (:-D) Egy másik értelmezés szerint tünemény
akkor lehetnél, - ha eltűnnél! De ez csak részemről egy rossz szóvicc!
Nem ér megsértődni!
Ami az írásodat illeti:
Némi képzavar van az írásban! Persze valószínű, hogy te tudod,
hogy mit is akartál írni! Én balga, sajnos többszöri olvasásra sem
értettem meg, hogy miről is van szó! Biztosan bennem van a
hiba! Hogyan lehet ennek a balesetet szenvedett Sándornak a
gondolata a születendő magzatának a sérülése? Csak nem áldott
állapotban volt? Akkor viszont ki a fene csinálta föl? Vagy az égből
hullott manna ára volt a szeplőtelen fogantatása? Ez különben sem
járna neki, mert csak az Ígéret földjét kereső zarándokok számára
volt kiutalva az égi élelmezés! Ez lenne a pozitív gondolkodása?
Különben is, a manna, - mivel a kőris fának a szivárgó édes nedve, a
mértéktelen fogyasztása káros hatással lehet a szervezetre, mert a
nagy cukortartalma nem tesz jót a fogaknak, rosszabbik esetben
akár cukorbeteg is lehet a fogyasztója! (:-D)
Ezek után te biztosan rosszabbul lennél, ha kettő lenne belőlem!
Ne feledd: Ma van a holnap tegnapja! (:-D)
Csá csumi csá: emillio
Mi a bajod neked? :-)
Nem éppen a tünemény jutott az eszembe, inkább más értelmezésben használtam a fenomén szót. Picit javítottam, mert lemaradt az "n" betű. De ne is találgasd, az sem vagyok. :-)
Hogy mi váltotta ki bennem ezt a cikket, ne is kérdezd. Lehet éppen egy műsort néztem, vagy olvastam valamit, amit ilyen módon fejeztem ki.
Néha tetszenek mások gondolatai is, ezt már párszor kiveséztük, kár lenne elmenni mellettük, még elvesznének.
Nincs most kedvem megmagyarázni neked, ezért rád hagyom. Azt értesz belőle, amit csak akarsz. Azért egy picit levettem belőle. Így talán jobban érted. Egyébként nem bonyolult, a pozitív hozzáállás, ami némelyeknél, talán még nálam is hiányzik. No nem mindig.
Tudtam, hogy te egy "valaki" vagy. Ezt már az elején megírtam egy mondatban. :-)
Fáradt vagyok és nincs sértődős kedvem. Ezért inkább az idézet második részét letöröltem, ami téged annyira összezavart. :-)
Puszi,
Éva