Orsolyának – hogy lásson!
Látogatók száma: 131
„ Az igazi barát hajthatatlanul és kérlelhetetlenül arra bátorítja az embert, hogy reszkírozzon, hogy kockáztassa saját magát, és még az elviselhetetlent is elviselje. Mert akkor érti meg az ember, hogy mi az, ami benne elpusztíthatatlan, hogyha sokat szenved.”
/Feldmár András/
Elengedtem kicsit a kezed. Nem volt szándékos, attól még melletted vagyok. Hullámzunk, azt írtad. Engem már utolért a cunami, kérlek, várd meg, míg túlélem! Sosem bántanálak meg, nem mennék messzire tőled. Csak csituljanak a hullámok körülöttem. Te mentőövet nyújtasz minden alkalommal, de nem mindig tudok megkapaszkodni benne. Ez nem a te hibád.
Sodort az ár, el is merültem, tán az örvény is magával rántott volna, ha nem vagy. Kiáltásodra nem mindig tudtam felelni, a víz alól nem jön föl a hang. De neked tudnod kell, és tudtad is, mire van szükségem.
Lassan magamhoz térek, és meglásd, szorosabb lesz a kezem ereje. Most még gyenge vagyok, és erőtlen, bár a víztükrön már megcsillan a napfény. Élet – halál harcot vívok a saját démonaimmal, ezért érzed úgy, hogy távolodom. Pedig nem, ne érezd úgy. Itt vagyok, ha láthatatlanul is.
Kapaszkodó vagy nekem, kőszikla a hullámverésben. Csak még nem tudom jól elmondani. Majd ha ismét előjönnek a szavak. Addig, kérlek, tarts ki mellettem!
Önző vagyok kicsit, igaz, előre helyeztem a saját gondjaimat, de úgy megpróbált, és úgy elővett az élet, mint még soha. Pofonokat adtam, és kaptam. Te ezt jól tudod, nem is kell mondanom. Nem hallottam, nem láttam, hogy neked is véges az erőd.
Az álarcom ne tévesszen meg. A bohócok is sírnak néha. Ha ismersz, és ismersz, érezd, lásd meg, ami bennem van. Ne fordulj el, rendbe jönnek a dolgaink!
Ne zárkózz be szobád csendjébe magányosan, az a legrosszabb, amit tehetsz! A túlélésért küzdeni kell, hát állj mellém, mutatom az utat, hogy kell ezt csinálni!
Kéz a kézben, emlékszel még?
Akkor láss, érezz, én itt vagyok!
Szeretlek...önmagadért, és ha hibáztam, kérlek, nézd el nekem, fogd szorosan a kezem, úgy, mint előtte. Nem leszek hálátlan.
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Heló Anubis!
Bródy János is megmondta:
Éltek sokan kik igazán szerettek
De boldogok soha, soha nem lehettek
Az építész nagy házat tervezett
S, hogy miért lett rossz még ma sem érti meg...
Úgyhogy ne sírjatok, lányok
Mert az élet szép!
Hát ezt mondom én is, gyengék ne legyetek. :-)
Puszi,
Éva
TE ÉS ÉN!!!!!!!
A szeretet nagy kincs még ha akadályokba is ütközik, de akkor se lehet megállítani, mint oly sokszor mondtam már, csak akadályozni! Ez erősíti két ember kapcsolatát!
Emlékszel ígéretet tettünk tényleg, hogy az élet bármit is hoz, bárhova is sodor bennünket mindig megtaláljuk egymást, ahogy tettük eddig is!
Szeretettel: Orsolyád!
Hatalmas Respect érte!
Pux. Lacó
Ez nagyon szép...
Hatalmas Respect érte!
Pux. Lacó
Judit
Úgy látom, ez a "bocsáss meg" cikk célba talált :)
Örülök nektek! :)
Puszi: I.
Ez már egyenes beszéd volt. Jót fog tenni a barátságotoknak. Update! Egy barátságban nem szabad duzzogva azt mondani: -Nincs semmi bajom... Orsolya is mondja ki, ami bántja, mert az igazi barátok nem csak ott állnak a bajban a másik mellett, de ha bajuk van, azt meg is osztják a másikkal! (Szerintem;-)
Üdv,
Pinokkió
Nagy Ölcsi Juditkának!
Orsolya
Pusz Orsolya