Paródia?
Látogatók száma: 50
A távolság leküzdhető, csak mindig legyen mondanivalónk egymás számára. Hát nekünk van. Nem győzzük magunkat felküzdetni.
Ideje lenne a téli álmot felváltani valami hasznosabbal, kézzel foghatóbbal. Pedálozás? Az jó dolog! Nekem ugyan csak egy szoba taposóm van. Neked meg bringa? Hát, nem semmi.
Le sem tagadhatnánk, hogy mindketten ugyanarra gondoltunk.
- Bennünket már csak az tartana életben, hogy várjuk a tavaszt? Azon belül a munka-, no meg az élet szeretete?
- Naná. Mi más, ha nem a legfontosabbak közül valók?
Ezért ma én is utolsó téli álmomat álmodtam... és megállapítottam, hogy rettentő mód lusta vagyok... Azért csak kikecmeregtem az ágyamból valahogy a számítógépig, hogy ezen némiképp változtassak és ezt a pár sort lepötyögjem...
- Nem lesz ez így jó - gondoltam, ha az első utam mindig ide, hozzátok vezet. Még a végén nélkülözhetetlenné teszem magam, teszitek magatokat. De így van ez jól - győzöm meg magam, tartson ki, ameddig, addig.
- Te. - kérdezném, ha itt lennél, - azon ott a képen! - A kis kerted egy része látható? - Ha azonnal kapnék is rá választ, az lenne a jó, de várhatok vele... Közben magam is kitalálom és tovább szövöm a gondolatokat.
Egészen biztos, hogy a kertje egy darabja, hiszen miért is tette volna fel, ha nem azért, mert nagyon a szívéhez nőtt? Nekem is tetszik.
- Ott balra, azok a gyümölcsfák, a tieid? Középen valami sétáló utca...(?)
- Haszontalan nagy füves terület - mondaná a párom. Mi van ott jobbra? - (csak nem már felásóztál?)... Millió kérdés és semmi válasz. Idővel, talán.
Nem hiszed el, de nálunk nem én vagyok a mag-beszerző..., hanem a lányom. Előszeretettel vásárolja a legkülönfélébb fűszermagokat - már van kettő évelő, ami be is jött. Az Oregánó (Szurokfű) és a Kakukkfű, amiről én tudok, ő nem ismeri fel. Hogy mellette még van snidling, meg gyökér nélküli fehérrépa zöldje, az nem számít. Arról ő nem tud, vagy nem ismeri fel. Azt nézegeti napjában, amit ő vett, én vetem el, lapozgatja és egy dobozban tartja... Már neki is van egy szenvedélye legalább - gondolom, ha más nem is, de gyűjtő lett a lelkem? Ha eljön az ideje, adogatni fogja nekem a kezembe, én meg csak győzzem előkészíteni a talajt, és belevetni... A végén még magamat is, kevesen vagyok rá, had szaporodjak.
Mondtam is neki:
- Lányom, ez így nem lesz jó! Ettől te nem fogsz megizmosodni?... - de, mint falra hányt borsó úgy pergett le róla... és csak nevetett az egészen...
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Éva!
El nem hiszed, én meg hogy irigylem azt, akinek van kertje, ahova ki tud szabadulni, ha megunja a bezártságot. Bár én nem biztos, hogy tudnám megfelelően művelni, mert ahhoz azért kell tudás is, de a fűnyíróval elboldogulnék, és a jól elvégzett munka után napoznék. :)
ui.:ebben a borús időben mindenki lusta.
Pussz,
Tündér
Akkor megnyugodtam, már kezdtem azt hinni, velem van a gond. Így könnyebb elviselni, ha megoszlik. Most már hárman vagyunk, akik azt hittük ez lustaság. Pedig csak vitaminhiány... Onnan gondolom, hogy ez az lehet, mert eszméletlen mennyiségű gyümölcsöt (többnyire narancsot, mandarint, banánt...) fogyasztok, de ez sem elég, mert előszeretettel pusztítom a savanyú káposztát is... Étel mellé, savanyúság helyett, vagy egy kis hagymán megpárolva, krémlevesnek, hmm. fincsi. Szerintem a szervezet tudja, hogy mikor, mire van szüksége.
A mozgásnak is eljön az ideje... és ha már kint vagyok és a kezembe vettem a metszőollót, észre sem veszem, ott is marad. Egyik meló adja a másikat...
Te is élveznéd. Miért nem vállalsz önkéntes melót egy idősebb ember kertjében? Szívesen tanítana. :-)
Puszi,
Éva
El nem hiszed, én meg hogy irigylem azt, akinek van kertje, ahova ki tud szabadulni, ha megunja a bezártságot. Bár én nem biztos, hogy tudnám megfelelően művelni, mert ahhoz azért kell tudás is, de a fűnyíróval elboldogulnék, és a jól elvégzett munka után napoznék. :)
ui.:ebben a borús időben mindenki lusta.
Pussz,
Tündér
Belőled merítettem az ihletet, Ilikém!
Semmi ne menjen kárba... Úgyhogy lelke rajta, mindkettőnket alulértékelt, akinek ez a kis szösszenetem nem tetszett. Sebaj, írjon jobbat. :-(
Puszillak,
Éva
Puszim,, Ilona
Az embert az tartja életben, hogy van mihez kötődnie még, van amit szeret, ahol munkálkodhat,amit még megalkothat. Ilyen egyszerü. Igy még az időskori élet sem silányul le vegetálássá. A tevékeny életben benne van a "tevés" öröme, ami fárasztó, ha monotonná válik, de a természet gondoskodik a változatosságról..Nagyon sajnálom azt, aki nem él, vagy nem tud élni ezzel a lehetőséggel.
Igen, az ott középen egy füves "sétány", ahol-mikor megvettem ezt a kertet, egy keskeny sáros utacska volt.Most jó végigmenni, kocsival beállni a fűre. Kétoldalt gyümölcsfasor volt, egyrészük elöregedett, az idő őket sem kíméli,-azokat kivágtam, helyükön veteményes van,amit összel apránként felások.De hátul szintén van egy veteményes, középen pedig egy kis épület pihenőhellyel.Ennyi.
De látod, -Neked nem kell magyarázni-még ez a kis terület is értelmet ad az életnek ebben a nagy össze-viszaságban. Mert hol lehetsz-e ma csak a magad ura,ahol nem kell a markodban a választási papírokat gyűrögetni, ahol nem a napi bűneseteket hallgatod, hanem a madarak énekét? Persze mindezért meg kell dolgozni, de mit adnak ingyen? Én ezt így fogom föl és megelőlegezem, szerintem Te is és még vagyunk egy páran..
/ A naplómból idemásoltam, mert itt is ugyanezt tudom írni./
Puszim, Ilona
Semmi ne menjen kárba... Úgyhogy lelke rajta, mindkettőnket alulértékelt, akinek ez a kis szösszenetem nem tetszett. Sebaj, írjon jobbat. :-(
Puszillak,
Éva
Igen, az ott középen egy füves "sétány", ahol-mikor megvettem ezt a kertet, egy keskeny sáros utacska volt.Most jó végigmenni, kocsival beállni a fűre. Kétoldalt gyümölcsfasor volt, egyrészük elöregedett, az idő őket sem kíméli,-azokat kivágtam, helyükön veteményes van,amit összel apránként felások.De hátul szintén van egy veteményes, középen pedig egy kis épület pihenőhellyel.Ennyi.
De látod, -Neked nem kell magyarázni-még ez a kis terület is értelmet ad az életnek ebben a nagy össze-viszaságban. Mert hol lehetsz-e ma csak a magad ura,ahol nem kell a markodban a választási papírokat gyűrögetni, ahol nem a napi bűneseteket hallgatod, hanem a madarak énekét? Persze mindezért meg kell dolgozni, de mit adnak ingyen? Én ezt így fogom föl és megelőlegezem, szerintem Te is és még vagyunk egy páran..
/ A naplómból idemásoltam, mert itt is ugyanezt tudom írni./
Puszim, Ilona